Ha olvastad Széchenyi Zsigmond “Ahogy elkezdődött…” című regényét, akkor bizonyára emlékszel a helyszínre: Sárpentele.
Talán nem tudtad, hogy Sárpentele ma is létezik, Székesfehérvár határában, a Pentelei parkerdő tőszomszédságában lévő falvacska, közigazgatásilag Sárszentmihályhoz tartozik. Az Úrhidai útról lehet bekanyarodni a párszáz lelkes falu felé vezető bekötőútra, ami a Pentelei parkerdő mellett halad végig. Ahogy beérünk Pentelére, balra a második épület volt az egykori Széchenyi birtok egyik helyszíne, itt nőtt fel a “kis Zsiga”. Mellette a szebb napokat látott templom is a családhoz tartozott, a könyv erről is említést tesz. Ma számos ház veszi körül ezeket, Széchenyi idejében csak gazdasági épületek és az uradalom személyzetének házai voltak megtalálhatók a birtok körül, a szélétől pedig a végtelen Sárrét kezdődött.
A ház – melyet Kis-laknak hívtak, és Széchenyi nagymamája lakott benne – sajnos manapság cseppet sem néz ki vadász-kúriának, a homlokfalra aggatott egykori – nem túl mutatós – agancsot a mostani német tulajdonos eltávolította. Csupán egy frappáns feliratú márványtábla emlékezteti odatévedőt, hogy egykoron itt gyerekeskedett Széchenyi Zsigmond. A ház mellet volt a kastély, de egyes emlékezetek szerint a II. világháború után a környékbeliek kifosztották és széthordták, mások inkább úgy emlékeznek, hogy a világháborúban bombázták le. (Frissítés: mindkettő igaz. A Széchényiek Sárpentelén c. könyv így ír erről: “A kastélyt a második világháborúban találat érte, így egy része komoly károkat szenvedett. Annyira ugyan nem sérült meg, hogy el kellett volna bontani, de a família elköltözése után mégis erre a sorsra jutott, mivel a környékbeliek széthordták. Parkjának nagy részét kivágták, a többi része elvadult.”)
A dolog érdekessége, hogy a mára jócskán átépített, 10-szobás, 700+ négyzetméteres nagymamai házat a hozzá tartozó 10ezer m2-es telekkel sokáig árulták, vagy épp jelenleg is árulják, a neten található meg néhány ingatlanügynöknél. A hirdetésnek köszönhetően lehetőségünk van betekinteni a házba, bár nincs benne köszönet. Az épület belülről egy ’90-es évekbeli nagypolgári enteriőr képét mutatja, kívülről pedig elhanyagolt. Legutóbbi infóm szerint 160 millióért árulják/árulták.
A környéket viszont annál inkább ajánlom, hiszen a ház előtt továbbhaladva, az első kereszteződésnél jobbra fordulva a murvás útra egy 50-100 méter után jobbkézfelől láthatunk egy nemrégiben kitisztított tómedret. Az volt a “Büdös tó”, ahol Szechenyi első kacsáját lőtte és rendszeresen kijárt vízimadarakra lesni a szeretett flóberttel. Közvetlen szomszédságában található a szintén egykor szebb napokat látott Angolkert.
A Sárrét is megvan még, bár már jóval hátrébb kezdődik, mint egykoron, a település mögött elhaladó Gaja patak az egyik határa, illetve a Csór település mellett haladó 8-as főút a másik és elhúzódik egészen Várpalotáig, vagy tán még azon is túlra. Ma már végeláthatatlan füves legelők jellemzik ezt a területet, mely régen “fél vármegyén átvonuló, tőzeges, ingoványos mezőség, melyet a hóolvadás s az olyankor rendszerint kiáradó Gaja patak vize el szokott önteni”, és amely “Csapadékos tél végével valóságos tengerré vált (…), végeláthatatlan víztükörré.”, “Télen pedig a keményre fagyott sárréti jégtengeren csaknem Fehérvárig el lehetett korcsolyázni”.
A Sárrétet pár évtizeddel ezelőtt lecsapolták, ekkor még sok helyen nádtenger borította, de sajnos a folyamatos kaszálás miatt ma már úgy néz ki, mint egy afrikai szavanna. Jóllehet még ma is ritka állat és növényfajok találhatók meg ezen a Nature 2000 besorolású területen. 20 évvel ezelőtt még túzokot is lehetett itt találni, sajnos azonban mára ezek is eltűntek.
Érdekesség még, hogy a Széchenyi özvegye “Mangi néni” még ma is él, és időközönként el is látogat a sárpentelei rendezvényekre. (Frissítés: Mangi néni 2021-ben elhunyt)
És hogy honnan tudom mindezt? Onnan, hogy ifjú korom óta magam is ezen a területen vadászom. 😉
