Jóllehet vadkamerát egész évben használhatunk, de az igazi szezonja most kezdődik, amikor beindulnak a szórók, és a vad a learatott mezőgazdasági területekről visszahúzódik az erdőkbe, sűrűkbe, hogy ott találjon magának táplálékot és búvóhelyet. Hamarosan indulnak a vadkamera tesztek itt a blogon, de előzetesen íme néhány szempont, ami megkönnyítheti a választást.
A vadkamera nagyban segíteni tudja a vadász dolgát. Kihelyezhetjük váltóhoz, szóróhoz, dagonyához, vagy más olyan helyre, amit a vad rendszeresen felkeres. A fotók és videók rögzítésével képet kaphatunk arról, hogy milyen vad, és mikor látogatja az adott területet, amivel nem csak az esélyeinket növelhetjük, de a vad szokásainak, életvitelének megismerését is nagyban segíti. Nem mindegy azonban milyen kamerát veszünk, hiszen mindenféle árfekvésű létezik már. De vajon mi a különbség köztük?
Fotó felbontás
Míg a 80-as évek vadkamerái még filmre fotóztak, addig egyes modellek ma már olyan digitális képeket tudnak gyártani, ami egy magazinban is megállná a helyét. A kamera fotóminőségét a gyártó megapixelben igyekszik megadni, ami azért nem teljesen kerek. Tény, hogy minél nagyobb felbontású a kamera szenzora, annál részletesebb képet várhatunk tőle, de azért nem csak ezen múlik. A párezer forintos, ebayes vadkamerák is tudnak akár 16 megapixelt, a képük mégis részlettelen, homályos, mivel a kamerájuk gyenge minőségű objektívet tartalmaz (és nem ritka hogy digitális felnagyítással érik el a felbontást, tehát a valós felbontás nem ennyi). Ugyanígy a professzionális digitális fényképezőgépek pár éve még 8-12 megapixeles voltak, kevesebbek mint a mai vadkamerák, mégis magazincímlapot lehetett fotózni velük, tehát a felbontás nem minden. Egy biztos: minél több megapixeles a kamera, annál nagyobb fájlméretűek a fotók amiket készít, függetlenül attól, hogy élesek-e a képek vagy sem, emiatt annál nagyobb helyet foglal tároláskor, legyen az a memóriakártya, vagy otthon a számítógép/telefonmemória később. Ha küldözgetni akarjuk emailben, üzenetben, akkor a nagyobb felbontású fotók küldése nagyobb adatforgalommal jár, és tovább tart átküldeni.
Videó
A legtöbb vadkamera ma már tud videót is felvenni, de ezzel legyünk óvatosak. Először is a felbontásról: a 640×480 pixeles felbontás ma már az alap, a legtöbb kamera azonban ma már HD (1280x720px, másnéven 720p), vagy Full HD (1920x1080px, 1080p) felbontásban is képes videót rögzíteni. Még az is előfordulhat, hogy a felvett videó jobb minőségű tud lenni, mint a kamera által készített fotó. Rendszerint azt is állítani lehet, hogy a videofelvétel hossza milyen legyen, általában 3 másodperctől a többperces videóig választhatunk. Bár vonzó lehet percekig mozizni a dagonyázó, bükkfakátrányba dörgölőző disznón, de jobban tesszük, ha max 30 másodperces videóra hagyatkozunk. A videófelvételnek, különösen a hosszabb és nagyobb felbontásúaknak ugyanis több hátulütője is akad:
- Hatalmas, többszáz megás fájlok keletkeznek, amik hamar megtöltik a memóriakártyát, ha meg tárolgatjuk őket, akkor a számítógép, vagy a telefon memóriáját töltik meg hamar.
- Durván eszi az akkumulátort, ugyanis maga a videofelvétel is nagy energiaigényű, továbbá az infra megvilágítás ilyenkor nem csak villan, mint a fotónál, hanem folyamatosan világít, ez pedig még jobban meríti a elemeket.
Egyes vadkamerák képesek hangot is rögzíteni a videofelvétel mellé, ami ha nem is annyira hasznos, de annál jópofább dolog. A disznókonda általában nincs csendben, amikor a szórón tolonganak.
Látószög
Ez egy fontos szempont, ugyanis rá lehet faragni, ha nem figyelünk oda. A vadkameráknál általában kétféle látószögadatot ad meg a gyártó, figyeljünk arra, hogy ezeket meg tudjuk különböztetni! Az egyik a kamera látószöge (már ha megadják, néha erről nem is esik szó), a másik a mozgásérzékelő látószöge. Ha a mozgásérzékelőé nagyobb, mint a kameráé, akkor előfordulhat, hogy már akkor lesznek fotóink, hogy az állat egyáltalán a kamera látógszögébe került volna. Ha úgy van beállítva a kamera, hogy lőjön 3-5 képet, aztán fél percig ne exponáljon, úgy simán meglehet, hogy a vad mozgása beindítja a felvételt, de az még nem látszik a képen, aztán mire újra exponálna a kamera, addigra a vad már rég elsétált. A legjobb talán az, ha a mozgásérzékelő és a kamera látószög egyforma. Érdemes ugyanakkor figyelembe venni a kamera reakcióidejét is, ugyanis pár tizedmásodperc, sőt gyengébb minőségű, olcsóbb kamerák esetén akár 1-1,5mp is eltelik, mire exponálni kezd a kamera, vagy elindul a videó, szóval akár még jól is jöhet az, hogy a kamera előbb érzékel, és később rögzít felvételt. Nehéz ezt kisilabizálni, de talán nem is akkora dilemma, hogy ezzel sokat kelljen foglalkozni. A következő szempont fontosabb.
A másik jellemző probléma ugyanis ezen a téren a nem kellően széles kamera-látószög. Ha nem elég nagy a látószög, akkor egyszerre csak kis területet tud felvenni a kamera. Arra azonban nem mindig van lehetőség, hogy a kis látószögű kamerát hátrébb vigyük, és egy távolabbi fán rögzítsük, hogy beleférjen az egész szóró, vagy dagonya például, mert sok esetben ilyenkor már belógnak elé ágak, másik fák, amiket ha telibevilágít az infravető, akkor mögöttük semmi nem fog látszani a felvételen. Azt is tudni kell azonban, hogy minél nagyobb látószögű a kamera, annál jobban torzítja a képet.
Érzékelési távolság
Az érzékelési távolság azt jelenti, hogy mi az a maximum távolság, ahol a kamerát a mozgás még aktiválni tudja. Egy nagyobb terepre, mező/rét sarkára, erdei tisztásra nagyobb érzékelési távolsággal rendelkező kamera szükséges, míg egy erdei szóróra, váltóra elegendő a kisebb is. Sok esetben a kamerákon állítani is lehet, hogy milyen távolságon érzékelt mozgás indítsa be, így elkerülhető a felesleges aktiválás, amennyiben egy pók hálót sző a kamera elé, vagy egy madár elrepül előtte.
Infravető típusa és hatótávja
A vadkamerákat különféle infravetőkkel szerelik, melyek lehetnek 800+, vagy 900+ nanométer hullámhosszúak. A 800+-osok fényét a vad még láthatja, az más kérdés, hogy észreveszi-e. Ha közel van a kamera, akkor a – szabad szem számára gyengén – világító LED-fényt észre szokták venni. A disznó adott esetben ilyenkor meg is ugrik, az őz meg csak mereven nézi, hogy mi az. Egy idő után aztán megszokják, de a disznón is látszik, hogy folyamatosan figyelemmel tartja és idegesen viselkedik tőle. A 900+ nanométeres infravetők fénye láthatatlan, így a kamera a vad számára is teljesen észrevétlen marad. Van azonban ára is ennek, a 900+ nanométeres infrával készült képek általában kevésbé jó minőségűek, mint a 800+ nanométeressel készültek.
Külön szekciót nem szánnék a kamera színének, de jellemzően nem azért rejtőszínűek, hogy a vad ne vegye észre, mert a vadat nem igazán érdekelné egy fekete, vagy narancssárga doboz sem a fa oldalán. Ellenben az arra járó, enyvesebb kezű fajtársaink elől nem árt, ha rejtve marad a készülék… na ezért jó a rejtőszín.
Reakcióidő, újraindulási idő
A régi vadkamerák reakciódeje nagyon lassú volt, a maiak már jellemzően egy másodpercen belül képesek reagálni a mozgásra, és elindítani a felvételt. Ennek kritikus jelentősége van, főleg, ha váltóra helyezzük a kamerát, ott ugyanis a vad csak elsétál előtte, így nem árt a gyors reakcióidő, hogy ne csak a hatsóját lássuk a képen. Az sem mindegy, hogy egy felvétel után a kamerának mennyi időre van szüksége, hogy eltárolja a képeket/videót, és újakat készítsen. Ez mondjuk nem annyira fontos adat már, mint a reakcióidő, rendszerint úgy érdemes beállítani a kamerát, hogy két felvétel között 30-60 másodperc mindenképpen teljen el, hiszen egyrészt nem akarunk 350db fotót egyetlen dagonyázó disznóról, másrészt a kamerát a szórón, dagonyán virgonckodó madarak is be tudják indítani, róluk meg pláne nem szeretnénk 350db fotót, vagy 25db egyperces FullHD videót, ami aztán megtölti a memóriakártyát, mielőtt megjönne a sertevad a szóróra.
Akkumulátor
A mai kamerák döntő többsége AA méretű ceruzaelemmel működik. Itt viszont nem mindegy, hogy mennyi elem kell bele, és milyen elemek. Ha olyan kamerát veszünk, amibe 4db AA elem megy, és abból sima NiMh tölthetőt, vagy boltban kapható egyszerű akáli elemet teszünk, akkor számítsunk rá, hogy videofelvétel esetén 1, max. 2 estét fog kibírni (főleg télen), fotókészítésre állítva pedig max. 3-4 estét. Ha képküldős a kamera, akkor még ennyit sem. A leghosszabb akkuidőt akkor tudjuk elérni, ha olyan modellt veszünk, amibe 8, vagy akár 12db ceruzaelem való, és abból is esetleg lítium típusút teszünk, ami kicsit drágább, de sokkal tovább bírja, mint bármi más. A kamerák általában mutatják az akkutöltöttséget, de ennek ne higyjünk feltétel nélkül, főleg tölthető NiMh akksikkal fog előfordulni, hogy egy darabig max töltöttséget látunk, aztán hirtelen leesik és lemerül.
Távhasználat
A képküldős, 2-3-4G-s vadkamerák ma már egyre inkább elterjedtek, hiszen nagyon kényelmesek. A kamerában ilyenkor SIM kártya van, amiből a felhasználó valami olcsó feltöltőkártyásat vesz valamelyik szolgáltatónál, majd a kihelyezést követően, ha képet, vagy videót rögzít a kamera, elküldi sms-ben, vagy emailben a felhasználó telefonjára. Ennek vannak előnyei és hátrányai egyaránt, melyeket röviden felsorolnék:
Előnyök:
- Rendkívül kényelmes használat, nem kell mindennap szaladgálni a kamerához megnézni, hogy történt-e valami.
- A fentiek miatt nincs mindennapos emberi jelenlét és mozgás a környéken, ami zavarná a vadat, vagy akár beszagozná a szórót/váltót stb.
- Valós időben küldi a képet, tehát ha sms/email jön, tudhatjuk, hogy a vad épp most tartózkodik a kamera előtt. Nem túl etikus és izgalmas vadászati mód, de láttunk már olyat, hogy ilyenkor a közelben lakó emberünk rögtön fegyvert fog, és szalad ki, hogy a szórón eszegető disznót még kint találja.
Hátrányok:
- A használata pénzbe kerül, hiszen a SIM kártya díját fizetni kell, időnként feltölteni, vagy a havidíját fizetni.
- Kint a határban nincs mindenhol térerő a használható adatkapcsolathoz. Bár lehet jelerősítő antennákat is beszerezni ezekhez, de ha nincs jel egy völgyben, akkor nincs mit erősíteni sem.
- A beállítása sok esetben bonyolult lehet. Bár vannak már olyan modellek, amik felhasználóbarátak, de még mindig sok olyan képküldős kamera van, aminek a beállításához (adatkapcsolat, mobilszolgáltatói dolgok) némi szakértelem szükséges.
- Ezek a kamerák a legdrágábbak. Ha lába kél, mert egy arra járó “gombász taplónak nézi” (khm..), akkor elég nagy anyagi kár ér minket. Azért nem szívesen hagy kint az ember egy 100+ ezer forintos készüléket a fán, főleg ha településközelben van a terület. Nyilván lehet kapni lopásgátló sodronyokat, felcsavarozható kameraházakat is az ilyen kamerákhoz, de ha valaki kamerát lopni megy, akkor kamerát fog lopni, sodrony és ház ide vagy oda. A kábelzárat is el lehet vágni, csak eszköz meg idő kell hozzá. Eszköz lesz, idő meg mint a tenger, kint, egyedül az éjszaka közepén az erdőben.
- Elveszi a báját az egésznek, azt hogy az ember naponta, vagy két-háromnaponta ellátogat a helyszínre. Nem csak a képeket nézi meg, tölti le a kihelyezett kameráról, hanem fürkészi a környezetet, dörgölőfán szőrt keres, dagonyában nyomokat olvas, ellenőrzi a szórón az eleséget…ezek mind hozzátartoznak a vadászathoz…tudjátok, az a bizonyos “erdőzúgás”. Egy képküldős kamerához is ki lehet menni 2-3 naponta, de biztos vagyok benne, hogy egy idő után az ember ellustul, és nem fogja megtenni. “A képek jönnek, majd kimegyek, ha lemerült az elem.”
Kijelző
Bár nem létszükséglet, de jó, ha olyan vadkamerát választunk, aminek van beépített kijelzője. Ennek kettős, sőt inkább hármas célja van:
- Nagyban segíti a kamera beállításait: fotó felbontás, sorozat hossza, két sorozat közti intervallum, videofelbontás…és a mi a legfontosabb: a DÁTUM és az IDŐ. A vadkamera ugyanis félkarú óriás a pontosidő nélkül.
- Visszanézhetjük rajta az elkészült fotókat, videókat: nyilván nem lesz az igazi, hiszen a kijelző mérete aprócska, a felbontása gyenge, de azt azért látni fogjuk, hogy történt egyáltalán valami, érdemes-e lementeni a képeket, vagy disznónak se híre se hamva nem volt az este, csak őzek csipegettek, madarak repkedtek. Kijelző nélkül csak otthon tudjuk megnézni a képeket, vagy vinni kell egy laptopot, vagy külön venni egy kijelzős SD-kártya olvasót a képek megtekintéséhez.
- Végül, de nem utolsó sorban segít a kamera pozícionálásában. Főleg szűk helyeken fontos, hogy a kamerát a megfelelő irányba nézve rögzítsük, amiben nagy segítséget jelent a kijelző. Kijelző nélkül becsapós lehet a dolog, gyakran előfordulhat, hogy a kamerát úgy rögzítjük, hogy az arra járó állatoknak kb. csak a füleit veszi fel, mert nem néz eléggé lefelé az optika.
Memóriakártya
Ha videomániások vagyunk, érdemes megnézni, hogy mekkora memóriakártyát támogat a kiszemelt kamera. A fullHD videók ugyanis gyorsan megtöltik a 16GB-os memóriakártyát, ekkor nem árt egy 32GB-os, vagy akár még nagyobb. 32-nél nagyobbat viszont kevés vadkamera támogat. Szóval ez tényleg függ a felhasználástól. Amennyiben csak fotókra használjuk, akkor egy 8-16 megapixeles kamera akár többzer fotót is tud rögzíteni egy egyszerű, ma már rendkívül olcsó 16GB-os memóriakártyára. Márpedig SD-kártyából elegendő megvenni a legjobb árfekvésűeket, hiszen vadkamerához nem kell se nem extragyors írási sebességű, se nem extranagy tárhelyű memóriakártya, ami megdrágítaná a dolgot. A legdrágább márkát se érdemes választani, mert a memokártyák meghibásodási esélye igen csekély, és hát nem esküvői fotókat rögzítünk vele, így ha ad absurdum előfordulna, hogy kártyahiba miatt elveszítjük a képeket…hát így jártunk, nem dől össze a vadászember világa úgy, mint egy menyasszonyé, ha hasonlóképpen járna az esküvőjén. 😉
A cikk alapját az OutdoorLife webmagazin hasonló cikke adta, mely saját gondolatokkal is kiegészítésre került.
