Visszarúgás
A hangtompítóval egyidjűleg új puska is érkezett a házhoz. Pár év után megváltam a Steyr CLII .30-06-tól (előtte ZKK 7×64 volt másfél évtizedig) és lejjebb léptem a kalibert tekintve. Adtam egy esélyt a 6.5 Creedmoornak. Kellemes meglepetés, nem csalódtam benne, de eredményességéről egyelőre nem nagyon nyilatkoznék, mert süldő méretnél nagyobb vadat nem hoztam vele terítékre eddig. Azt viszont elmondhatom, hogy a Creed visszarúgása a 30-06-hoz képest már önmagában is egy álom, hangtompítóval pedig egyenesen zseniális. Nekem legalábbis, aki nem kultiválja a rugdosós, erős kalibereket. Tudom, hogy van akinek ez a fétise, én nem vagyok ilyen.
Az FBT-vel (pontos típusa FBT INCA 44TI over-barrel) közel olyan lett a Creedmoor az egyébként amúgysem túl könnyű Sako S20-szal, mintha kispuskával lőnék. Na jó, azért a .22LR-t talán meghaladja a visszarúgás, de feltételezem a .222-.223 lehet hasonló. (Sosem lőttem még velük, így csak tipp.)
Hanghatás
Már önmagában a visszarúgás hiánya észrevehetően meghozta a kedvemet a lövéshez, de ehhez bizonyára a letompított hang is hozzájárult. Sokkal bátrabban és nagyobb lelkesedéssel emelem a puskát akár egy rókára is. Általában eddig se engedem el őket lövés nélkül (sok vadásztárssal ellentétben), jóllehet korábban néhányszor az az érzésem támadt, hogy nem szívesen durrantok bele egy ágyúval a csöndes éjszakába. Volt már nem egyszer, hogy csak emiatt engedtem el rókát, borzot vagy épp nyestet. Nem volt szívem felverni a környék csendjét, frászt hozni a teljes nyugalomban legelő őzekre vagy épp szarvasokra.
Gyakran (sőt szinte mindig) településközelben vagy ipari terület szomszédságában vadászom, de így már nem érdekel. Az FBT INCA 32 decibelt tompít gyári adat szerint, ami elegendő ahhoz, hogy ne rendezzünk tüzijátékszerű durrogást. Az az érdekes, hogy a puska hangja érezhetőbben függ így a környezettől és a levegőtől, mint hangtompító nélkül. Hogy egy példát mondjak, nyílt placcon, ködös időben lőttem süldőt, és tényleg olyat szólt a puskám, mint egy kispuska. A 700 méterre ülő vendégem hallotta a lövést, de jött is az SMS, hogy mivel lőttem, légpuskával??? Pedig pont az ő irányába tettem lövést.
Ezzel szemben szintén nyílt terepen, de nem messze dombbal, erdővel, ipari teleppel, magas épületekkel, tiszta időben, váratlanul hangosnak hatott a hangtompítós lövés. Végigsüvített a környéken, visszhangzott, dobálták a hangot a dombok és az épületek. Biztos vagyok benne, hogy a légvonalban 1.2km-re ülő vadásztárs hallotta a lövéseimet, bár nem kérdeztem. No persze ilyen esetben is hiányzik az a bizonyos mély, öblös basszushang a lövésből, inkább amolyan sistergős, süvítős ostorcsapásnak hallik. Márpedig igazán messzire ugyebár a mély hangok terjednek.
Node mi a helyzet a vaddal?
Amit most állítok, arra nincs bizonyíték, semmiféle tudományos háttere nincs a részemről, csak érzésre mondom: nem fél a vad a lövéstől. Pont. November vége óta két kisebb süldőt és négy rókát lőttem hangtompítóval, illetve ismerősök is küldtek át videókat hangtompítós lövésekről. Istenigazából mindegyiknél meg lehet magyarázni, hogy miért nem riadt meg az erdő-mező megcélzott népe a lövéstől. “Malacok voltak még, rutintalanok”, “Kilőtték a tehenet a borjú mellől, a borjú nem szalad el”, “A rókát nem mindig érdekli a lövés”, “Nem volt lámpa”, stb stb.
Igen, meg lehet magyarázni, de érdekes módon az első hat-nyolc vadnál ugyanaz az eredmény: nem ijednek meg. Az első süldő kondában jött csigázni egy tópartra. Egyet elejtettem közülük mindössze 20 méterről, szürkület volt még, lámpa nélkül. 5 perc múlva visszajött a többi, és a kísérőm is rá tudott lőni egyre a szabályszerűen átengedett fegyverrel.
A második süldőt egy kb. 150-200m széles, háromszögletű, ritkás, gazos nádas szélében lőttem meg, lámpával, 60 méterről. A konda többi tagja, köztük nagyobb disznók is elmentek, de az utánkeresésnél kiderült, hogy 50-80 méternél nem vonultak messzebb. Fejlámpa fényénél “kajabálva” kellett elhessegetni őket, hogy bejussunk a rálövés helyére.
Három rókát kábé 1 óra leforgása alatt szintén egy max 5-6 hektáros, bokorsorokkal szabdalt, de alapvetően mezőgazdasági területen lőttem. Egyet terítékre hoztam, majd 10 perc után sétáltam 100 métert, és a következő “fakkban” ott volt a másik. Az is terítékre került. Újabb 20 perc után átmentem a harmadik “fakkba”, és ott is jött egy, azt is meglőttem. Mindezt lámpával. Szerintem azért hangos puskával kiürült volna a környék maximum a második lövés után. A negyedik rókára egy következő alkalommal háromszor lőttem rá, mint kiderült nem volt jól belőve az épp fent lévő távcsövem. Első lövés a legelő közepén, kb 130 méter – hiba. Második lövés a legelő szélén szintén kb 130m-re, ahol megállt a menekülő róka – hiba. Igaz lámpa nem volt, mert egy céltechnikát teszteltem (teszem hozzá életemben először élesben…tűzkeresztség!), de meglepő módon a második lövés után a róka beugrott a legelő mellett húzódó, ritkás bokorsorral leválasztott földútra, majd elindult rajta ügetve…felém! Bevártam úgy 50-60 méterre, és ő is terítékre került.
Mindezek (és a mások által küldött videófelvételek) után – annak ellenére, hogy ugye bármit meg lehet magyarázni – nehezen hiszem el, hogy a hangtompítónak a fent említettekhez semmi köze nem volt. Valószínűleg szokatlan még a vadnak a hangtompítós lövés hangja, ezért nem tudja hova tenni. De azért én gyanítom, hogy ezt is meg fogják tanulni egy idő után.
Kezesség
Aztán még annyi észrevétel, hogy az én puskámon olyan alacsonyra van szerelve a távcső, amennyire csak lehet. Meg a cső is hosszú, 62 cm-es, plusz még a hangtompító, ami 14 centit told rajta, szóval igazi “hosszúpuskám” lett. Emiatt kisebb (3-4x) nagyításokon láthatóvá válik a kép alján a tompító felső íve, még úgy is, hogy alapvetően egy 44mm-es, vagyis vékonyított, kevésbé magas kivitelt kaptam. Lőtéri belövésnél 3-4 lövés után ki is alakult a hangtompító fölött az ún. mirage effekt, vagyis az, amikor a hullámzik a meleg levegő a hangtompító fölött, ekképpen a távcső optikája előtt, és ez bezavar a célzásnál. 100 méterre célozva ez olyan érzés, mintha pixelesedne a kép, pedig hagyományos távcsövet használtam. Erre a célra találták ki a neoprén huzatot a tompítókra, de az én modellemre sajnos nincs ilyen egyelőre.
Végül egy utolsó észrevétel. Igen, a hangtompítóval szerelt puskát újra be kellett lőni, mert egy pár centit odébb hordott. Más a súlypont, másképp mozog a lengőcső is. Ezt nem is ragozom tovább. A puskának egyébként jót tett a plusz súly a cső elején, elképesztően pontosan lehet célon tartani mondjuk a Steyrhez képest akár leskorláton, akár lőboton. Amire viszont nem számítottam, hogy közel lehetetlen szíjon hordani a puskát, mert az orrnehézsége miatt állandóan le akar fordulni az ember válláról, akárhogy akasztjuk fel. Ha hátra kerül és felfelé néz a cső, akkor hanyatt akar fordulni. Ha távcsővel lefelé lógatom a vállamon és előre-fel néz a csőtorkolat, akkor is lefelé tendál a csővég, és ha nem húzkodja vissza az ember 50 méterenként séta közben, akkor előbb-utóbb vízszintesbe kerül a puska. Ez borzasztó idegesítő, de bizonyára nálam jócskán belejátszik a hosszú cső is.
Összességében tehát azt tudom mondani, hogy nagyon megszerettem a hangtompítós lövést, de nagyon bánom, hogy a kereskedőre hallgattam és 62 centis csővel választottam a Sakot az 51 centis helyett, ami az én vadászati szokásaimhoz simán elegendő lett volna (nem vagyok távlövő). A rövidebb csővel és a hangtompítóval nem lenne olyan orrnehéz a flinta, nem lenne olyan hosszú, hogy mindenhez odakoccanjon a vége, nem lógna bele annyira a távcsőbe a hangtompító teteje, és nem utolsó sorban optikailag is jobban, arányosabban nézne ki az egész fegyver.
