Kalappal!

Mit keresel?

Tudtad-e?

Tudnivalók a vaddisznó vadászatához

Legtöbbünk kedvenc vadfaja a vaddisznó. Vadásszuk lesen, váltón, érő búzán, vadgyümölcsön csemegézve, szórónál, dagonyánál, cserkelve, terelő és hajtóvadászaton, álltában, fektében, lassan kocogva, vágtában, kutyáktól szorongatva, vagy akár támadva. Éji fekete sereg, vagy magányos remete…a legtöbb vadász számára a legkedvesebb látvány. Bízva abban, hogy az ASP nem törli el a vadászható vadfajok listájáról, álljon itt egy gyakorlati útmutató, ami a vadász tankönyvekbe már nem fért bele.

A vaddisznó tehát a legnagyobb népszerűségnek örvendő nagyvad Magyarországon. Bizonyára a legtöbb vadász disznóból ejtett el a legtöbbet, a fiatal vadászok pedig azt várják a legjobban, hogy az első vaddisznójukat elejthessék. Fontos, hogy ismerjük a jellegzetes tulajdonságait, melyek sokban különböznek a többi csülkös vadfajtól. Ha ismerjük ezeket, előnyünkre fordíthatjuk.

Érzékszervek, szaglás

A vaddisznónak a legfontosabb érzékszerve a szaglása. Minden gyanús jelet, amit más érzékszervével észlel, igyekszik a szaglásával is megerősíteni. A szeme jó, de nem annyira, mint a szarvasféléké, inkább hasonlít az ember látásához, főleg éjszaka. Bármit lát, vagy hall, gyakran megpróbál a gyanús tárgyat megkerülve szél alá kerülni, és szag alapján eldönteni, hogy menekülőre fogja-e, vagy sem. Más csülkös vadfajoknál is fontos a szaglás, de a szarvasfélékre inkább jellemző, hogy hallott, vagy látott gyanús jelre rögtön megugranak. Ezek nem igyekeznek mindenáron szimat útján megbizonyosodni a veszélyről. A disznó magabiztosabb, okosabb, nem annyira menekülő típusú vad, mint a szarvasfélék. Ha a disznó hall, vagy lát valamit, addigi tevékenységével felhagy, és mozdulatlanul, hosszasan figyel, ami akár fél óráig is eltarthat. Ismétlődő észlelésre, ha tapasztalata úgy diktálja, hogy veszély lehet, megugrik, de ha bizonytalan, mindenképpen szél alá próbál kerülni, hogy bizonyosságra jusson. Ha veszélyt szagol, gyakran figyelmeztető morgással jelez társainak, a vadász pedig ebből már tudhatja, hogy vége a “mókának”.

Takarás, életmód

Minden más nagyvad fajunknál fontosabb a disznó számára a takarás, rejtve érzi magát biztonságban. Váltói vonalvezetése a sűrűségeket követi, akkor érzi jól magát, ha a szőrét lehetőség szerint minden oldalról fésüli a sűrű bozótos. Nyílt területre nem szívesen vált ki, csak sötétben, de a fény annyira zavarja, hogy még holdvilágban is óvatos. Teliholdnál inkább fedett terepen marad, és a szórókat is óvatosabban használja ilyenkor. Ezek miatt a vegetáció változásával a disznó viselkedése is változik. Télen, amikor nincs akkora takarás, később hagyja el a búvóhelyét, és hamarabb is tér oda vissza, nyáron a buja vegetációban pedig gyakran már naplemente előtt is mozogni kezd. Különösen igaz ez a tavaszi időszakra, amikor a jó takaráson kívül a táplálkozás kényszere is korai indulásra sarkallja a disznókat. A téli zsírfelesleget már leadták, a makk is elfogyott, a téli földben turkálni is ritkábban tudott, a kukorica és a búza pedig még nem ad takarmányt. Ilyenkor a legkisebb a választék a disznó számára, így korán kell indulnia, és sokat munkálkodnia, hogy jól lakjon, ráadásul az éjszakák is egyre rövidebbek.

A disznó azonban okos állat. Alkalmazkodik. Ha kell bemegy a városokba, ha pedig erős a vadászati terhelés, akkor ahhoz is igyekszik alkalmazkodni: kizárólag sötétben mozog, a szórókat rendkívüli óvatossággal közelíti meg, és minden gyanús jelre azonnal menekülésbe fog. Láttunk már olyan disznót, ami a tél közepe tájékán már csak átszalad a szórón, menet közben felkap egy csöves kukoricát, és bent a sűrűben eszi meg, vagyis a szórón egy pillanatra se áll meg. Az erdőben lévő leshez és szóróhoz a nagy kan szinte sosem egyenesen érkezik, hanem tesz egy kört a szóró és a les körül, hogy a szagokról megbizonyosodjon. Állami erdészeteknél, ahol az éves disznóhajtáson kívül szinte egész évben kímélik a disznót, teljesen másként viselkedik: már napvilágnál megindul, gyakran fel is adja éjszakai életmódját, tehát közel sem olyan óvatos. A kondák az ilyen helyeken az etetést gyakran a szóró közvetlen közelében várják. Hasonló a helyzet a városi disznónál is, mely megszokja az ember közelségét, a stressztűrő képessége pedig annyira fejlettebb az erdei társáénál, hogy már ilyen irányú genetikai módosulást is kimutattak a városban lakó vaddisznóknál.

Vadászata

Ami nehezíti a vaddisznó vadászatát, az az intelligenciája, az óvatossága, és az alkalmazkodó képessége. De vannak olyan jellemzői is, melyek könnyíthetik, értsd viszonylag kiszámíthatóvá, és tervezhetővé teszik. Napi tevékenyéségét a disznónak ugyanis a pihenés, a víz, és a koncentrált takarmány szentháromsága határozza meg, melyek közt jól bejáratott váltóin közlekedik. Nappal a sűrűben, vagy épp benőtt aljnövényzetű erdőségben vackol, napnyugtától napkeltéig pedig biztosan felkeresi a vizet (dagonya), és az erőtakarmányt adó helyeket (érő búza, zab, napraforgó, kukorica, szórók).

Cserkelés

A cserkelést elsősorban hajnalban érdemes végezni, hiszen a disznó eddigre már dagonyázott, ivott, evett, tehát nem siet. Turkálgat, csigázik, gilisztázik, és lassan vonul a pihenőhelyére. Hogy merre, azt nehéz kiszámítani, de az biztos, hogy hazafelé tart, így a sűrűségeket övező helyeken érdemes keresni őket. Sötétben érkezzünk, halkan legyünk, hallgatózzunk, aztán hogy megvárjuk-e a lővilágot, az egyéni döntés kérdése. Ha olyan a terep, akkor egy sötétben botorkálás többet árt, mint használ. Ügyeljünk a jó szélre, amit cserkelés közben folyamatosan ellenőrizzünk. Lassan és némán haladjunk, minél fedettebb a terep, annál gyakrabban iktassunk be távcsövező, hallgatózó, rövid leseket. Sűrűségek mentén akár néhány lépésenként álljunk meg, és hallgatózzunk.

Az évnek két időszaka van, amikor az átlagosnál nagyobb esélyünk van a disznók közelébe kerülni. Az egyik az, amikor a vemhes kocák elvonulnak elleni, és a konda rutintalanabb süldői magukra maradnak. Ezek ugyanúgy felkeresik a megszokott táplálkozó és dagonyázó helyeket, de a rutinos, óvatos kocák védelmét nem élvezik. Az éhség fontosabb lehet számukra, mint az óvatosság, gyakran este korábban indulnak, reggel pedig megkésnek a búvóhelyek elfoglalásában. Ez egy pár hetes időszak, amikor a malacok még nem akkorák, hogy követni tudnák a kocát. Amint azok felcseperednek, a koca újra a konda élére áll. A másik ilyen időszak természetesen a búgás, amikor a disznók nappal is mozognak, és olyan helyeken is felbukkannak, ahol egyébként nem szoktak. A sűrűségekben egész nap zajonganak, a kanok egymással vívnak a kocákért, és ilyenkor a szokott óvatosságról jócskán megfeledkeznek. Persze a szélre ilyenkor is figyelni kell, ugyanis a kondából, ha csak egy is megérzi a szagunkat, véget vet a vadászatnak. Sajnos az ellés időszaka manapság már nem annyira egyértelmű, a melegebb időjárás, a folyamatos etetés azt eredményezte, hogy sok koca évközben is felveszi a kanokat, így nem ritka, hogy nyár végén, ősszel még apró, csíkos malacokkal találkozunk.

Cserkelni esős, vagy eső utáni időszakban érdemes, egyenletes légmozgásnál, amikor a nesztelen járás, és a szél alatti haladás biztosított. Az enyhe szellő, vagy a szélcsend nem a vadász barátja, mert valamennyi légmozgás mindig van, és szélcsendben gyakran hol innen fúj, hol amonnan, kevereg a szél, jobban befolyásolják a terepviszonyok a légmozgást. Ha olyan szerencsénk van (manapság már sajnos így kell fogalmazni), hogy télen hó fedi a tájat, ki ne hagyjuk a vadászat lehetőségét! Téli álcaruhában szinte beleolvadunk a tájba, ellenben a fekete disznó messziről kitűnik. A friss hóban nesztelenül lehet cserkelni, az éjszakai friss csapák a hólepelben pedig olyanok, mint egy éjszakai jegyzőkönyv. Megtudhatjuk merre jártak a disznók, mekkorák, hányan vannak, és hová mentek. Lehetőség van reggel, kora délelőtt a disznót a vackán is meglepni ilyenkor, ehhez viszont fontos, hogy ne induljunk túl korán, mert a disznó délelőtt alszik a legmélyebben. A csapáját követve, nesztelenül és jó széllel haladva, elég jó eséllyel bele fogunk botlani. A csapa követését végezhetjük disznós kutyával is, ami a csapa végén lévő disznót addig marasztalja, míg lövéshez nem jutunk.

Lesvadászat

Lesvadászaton is a disznó következetesen tartott szokásait használjuk ki. A vadászév különböző időszakaiban mások a helyek, ahol sikerrel vadászhatunk disznóra. Ezek röviden a következők:

  • Január és február: szóró, esetleg makk, ha nincs fagy, dagonya
  • Március: szóró, zabvetés, dagonya
  • Április, május: kukorica és napraforgó vetés, május végén tejes búza, szóró, dagonya
  • Június: eper- és cseresznyefák, dagonya, szóró, búza
  • Július: dagonya, búzatarló, szilvafák
  • Augusztus: dagonya, zab, szilva, alma, őszibarack, kukorica
  • Szeptember: napraforgó, kukorica, dagonya, szilva, alma, őszibarack, dió
  • Október: kukorica, tölgy- és bükkmakk, dió, dagonya
  • November: kukoricatarló, tölgy- és bükkmakk, dagonya
  • December. szóró, makk, dagonya

A mezőgazdasági táblákat az erdő, sűrű felől, jól bejáratott váltókon, lehetőleg szél alatt közelítik meg. Ha valahol a tábla és a sűrű összeér, biztosak lehetünk benne, hogy a disznók ott közlekednek. Jelenlétükről a táblában váltók hada, letaposott tisztások, lerágott kalászok, bagózás, letört és összerágott kukoricacsövek, vagy napraforgó fejek árulkodnak. Egy erdő közé ékelődött, csendes, nyugodt táblába akár már napvilágnál is kiváltanak, főleg ha közel esik a nappali búvóhelyükhöz. Zavartabb, nap mint nap vadászott táblákba, vagy olyan helyekre, ahová hosszabb úton, akár nyílt terepen keresztülmenve kell eljutniuk, később váltanak be. Ilyen esetben gyakori, hogy ha elég nagy a tábla, a disznók bent találják meg a nappali búvóhelyüket is, ha még egy-egy mélyedésben dagonya is kialakul, hetekig ki se jönnek a kukoricából. Borús, esős időben a disznó korábban megérkezik, teliholdkor viszont nem szívesen megy nyílt terepre.

A disznó nagyon szereti a gyümölcsöt is: cseresznyét, eperfa gyümölcsét, hulló almát, őszibarackot, szilvát, diót, makkot. Gyümölcsöskertben is összefuthatunk a disznóval, de a legjobb esély akkor van rá, ha találunk magányosan álló gyümölcsfát erdőben, erődszélen vagy elhagyatott tanyán. Ha sok ilyen van, nem lehet tudni melyiket keresik fel a disznók. De ha egy-két termő eperfa, tölgy, vagy diófa van a vidéken közel-s-távol, ott biztosak lehetünk a disznó felbukkanásában. A diót ropogtató disznót 150 méterről is meghallani.

Dagonya és váltók

A disznók a dagonyákat nap, mint nap meglátogatják, épp olyan fontos számukra, mint a táplálkozás. Melegebb nyári napokon még az evés előtt felkeresik a vízlelőhelyeket, és mivel ilyenkor jó a takarás, már korán, napvilágnál elindulnak. A használt dagonya könnyen felismerhető a test és szőrlenyomatokról, csülöknyomokról a sárban, az összesarazott dörzsölőfákról, illetve láthatjuk mely váltón érkeznek a disznók, és mely váltókon távoznak. Utóbbi tele van sárral, sárcseppekkel, sőt egy ideig még besarazott fákkal is. Dörzsölőfának előszeretettel használnak dagonyától távol álló fenyőket is. Ezeket a kanok agyarukkal felhasítják, kifolyó gyantába dörgölőznek, a fenyők kérgét általában teljesen ledörzsölik. Ha egy-egy ilyen fát találunk az erdőben, ott biztosan számíthatunk a kanok megjelenésére. Ha több is van egy területen, érdemes az egyikre bükkfakátránnyal rásegíteni, mert olyankor a sok közül ahhoz fognak járni a disznók.

A vaddisznó váltójának vonalvezetése mindig a takarást követi, így sűrűségekben, árkokban, nádasokban halad. Ha van egy nyílt terep, és abban egy bármennyire benőtt árok, elég jó esély van rá, hogy a disznó abban az árokban fog közlekedni. Lecsapolt területeken, réteken, legelőkön vadászva ez fontos információ. Ha a szórókat kínosan kerülő, felettébb óvatos, öreg kanokat szeretnénk elcsípni, érdemes a váltókra figyelni, és kiszórt táplálékkal ott megállítani őket.

Szóró

Ha szórón vadászunk, ne felejtsük a vaddisznók fent említett szokásait. Igyekezzünk a leshelyünket úgy megválasztani, hogy ne csak a szél legyen jó, de a disznónak ne legyen könnyű lehetősége megkerülni minket, és szél alá kerülnie, mielőtt a szóróra kilépne. Mivel a nyílt terepre nem szívesen jön ki, ezt használjuk ki. Legyen mögöttünk rét, vagy tisztás, meredek árok (annak még jobb, ha a túloldalára ülünk), vagy akár erdészeti kerítés. Nem jó a szórót nyílt terepre kihelyezni, ahová a disznók csak későn fognak kiváltani. Helyezzük inkább a sűrűbe, még jobb, ha ki sem tisztítjuk, hiszen ezzel a disznó biztonságérzetét növelő takarást iktatjuk ki. Egy járt szórón a disznó így is, úgy is elvégzi a kitisztítást magától. Ellenben a hátunk mögötti területet bátran kikaszálhatjuk, ezzel is elvéve a kedvét a disznónak attól, hogy megkerüljön minket, mert nem csak a nyílt tereptől, de a megváltozott környezettől is tart.

A legjobb szóróanyag a szemes kukorica, vagy törtszem. A csöves kukoricával az a baj, amit fentebb is említettem, hogy a disznó kiszalad a sűrűből, felkap egy csövet, takarásba viszi, és ott fogyasztja el. Használhatunk még gabonaféléket, gyümölcsöket is, de egyik sem olyan vonzó a disznó számára, mint a kukorica, és a kukorica szilázs. Ez utóbbival hosszan elidőzik, mire kiturkálgatja a szemeket. A szilázs és a törtszem azért is jó, mert a disznók munkálkodásának köszönhetően a kukorica belekeveredik a földbe, megerjed, és kialakul a szórón a jellegzetes szórószag, ami akkor is odavonzza a vadat, amikor nincs kiszórva táplálék. Nagyobb mennyiség kiszórása pedig azért lehet előnyös, mert nem szagozzuk a szórót a gyakori látogatással. Jóllehet a vadászok néha túldimenzionálják ezt a szagozás kérdést. Volt, hogy kukorica szórásakor a segítő emberünk ott a szóró mellett könnyített magán. Leszidtuk, gondoltuk az emberi vizeletszag miatt semmi nem fog a környékre jönni napokig. Este egy tagtárs ült ki a szóróra, aki nem tudott esetről. A vadkamera felvételei alapján először őzek jöttek, sötétedés után két-három süldő, ráadásul onnan érkeztek a szóróra, ahol a vizelet volt. A kolléga az egyikre rálőtt közülük, de nem találta el. Rövid ideig keresték a vért a sűrűben, de feladták és hazamentek. 2 óra múlva egy róka érkezett a szóróra, 3 órával a lövés után egy egész konda jött ismét, akik fél órán keresztül ettek a szórón. Azok után, hogy délután odavizeltek, elment egy lövés, és mozgás volt a környéken.

Ha mégsem szeretnénk zavarást, használjunk önetetőt, ami adagolja a kiszórt takarmányt. Régi önetetős helyeken gyakori, hogy a disznók messziről hallják a készülék működésbe lépését, és pár percen belül ott is teremnek. A reggeli szórás leginkább a madaraké és az őzeké, abból estére nem marad, így az esti szórás a disznóké.

A szórón a legóvatlanabbak az elárvult malacok. A nap bármely szakában megérkezhetnek. A rutintalan süldők is egy fokkal óvatosabbak csak, ugyanakkor egy malacos koca, vagy egy öregebb kan már nem könnyű eset. A koca csak azért jár a szóróra, mert a malacoknak ennie kell, de ő maga gyakran ki sem lép a sűrűből, csak a malacokat engedi ki. Amint a legkisebb gyanús jelet észleli, már riadót is fúj. A kanok óvatosan, többnyire hangtalanul közelítik meg a szórókat. Azt hinnénk, hogy a közelben nincs vad, pedig a kan szoborként áll néhány méternyire sűrűben, és figyel, elemez, hallgatózik és szaglászik. Néha helyet változtat, de erről maximum egy halk gallyroppanás árulkodik. Ez akár egy óráig is eltarthat, mire ki mer lépni a szóróra, ha tehát hosszú időközönként egy-egy halk roppanást, neszt hallunk, biztosak lehetünk benne, hogy rutinos kan környékezi a szórót, de nem mer kijönni.

Minél többször vadásszuk tehát a szórót, annál nehezebb lesz a vadászat, hiszen a disznók megtanulják, és egyre óvatosabbak lesznek. Azokon a területeken, ahol a szórók csak télen működnek, ősz végi indulásuk kecsegtet a legjobb eredményekkel, nomeg persze az új szórók létesítése utáni időszak. Az a szóró, amin a vaddisznót már egyszer megugrasztották, már nem lesz ugyanaz, mint ami előtte volt. Egy új létesítésű, és már bejáratott szórón való első kiülés esetén a lövés esélye 100% gyakorlatilag, míg az első zavarás után már csak 50%-ról beszélhetünk.

A fenti írás Ambrózy Árpád: Nimród csillaga alatt című könyv, illetve saját tapasztalatok alapján készült. Azért bátorkodtam elkezdeni feldolgozni a már korábban is említett könyvet, mert már sehol nem lehet kapni, antikváriumokban is elfogyott. 1000 példányban nyomtatták annak idején, Árpád kérdésemre pedig azt mondta, hogy nem tervez újabb nyomtatást, és már jó eséllyel a kézirata sincs meg a kiadványnak. Ez a mű viszont hiánypótló módon, tankönyvi igényességgel mutatja be az egyes vadfajok vadászati gyakorlatát, így kár lenne veszni hagyni. Korábban a dámszarvas vadászatát dolgoztam fel, haladunk szépen sorban a vadfajokkal, ahogy telik a vadászév.

ÍRTA

Nem csak vadász és blogger, de fotós is...

Facebook

EZ IS ÉRDEKELHET

Vélemény, ajánló

Futótűzként söpört végig a vadászok közt a tegnapi hír, hogy a NÉBIH új ASP-terve szerint 2025-ig olyan drasztikusan kell csökkenteni a vaddisznók állományát az...

Uncategorized

Keményítenek a hatóságok az ASP miatt. Eddig is szigorúbb kilövési kvóták vonatkoztak a vaddisznókra, de mostantól a hatóságok komolyabban ráfekszenek a témára. Megjelent a...

Vélemény, ajánló

"Megtaláljuk a módját, hogy a vadászat kihívás legyen, még akkor is, ha a legújabb, legjobb technológiát használjuk." Az amerikai Outdoor Life cikkének fordítása.

Tudtad-e?

Azt gondoltad eddig, hogy a széllel csak a long-range lövészeknek kell foglalkoznia? Hogy ez a mesterlövészek, és a 4-500 méterre hason fekve, ballisztikai toronnyal...