Sokszor sok helyen leírták már, hogy nincs zsákbamacska, az ár egyenesen arányos a minőséggel, és amire leginkább figyelni kell az a pupillaméret, meg nyilván a felhasználási mód. Vagy mégsem?

Egy távcső nem csak ennyi. A pupillaméret is egy olyan dolog, hogy amíg nem tudod pontosan, hogy mekkorára képes kitágulni a pupillád, addig csak a találgatás megy. Addig csak a puding próbája az evés elv játszik, mert lehet, hogy egy 8×56-os távcső teljes kilépő pupilláját korodnál fogva már nem látod, de előfordulhat, hogy még így is eleget látsz belőle, hogy jobban járj éjszaka a nagyobb fénygyűjtő képességével, mint egy 8- v. 10×42-es távcső teljes értékű kilépő pupilláját látva (amitől láthatnál nagyobbat is). Ebbe most jobban nem is mennék bele, mert nem erről szól a cikk. Egyébként variábel céltávcsővel hellyel-közzel le tudod tesztelni erős szürkületben, hogy meddig látod az eredményét a kilépő pupilla növelésének. A számítás módja: objektív átmérő / nagyítás = kilépő pupilla mérete. Egy 56-os variábel céltávcsőnél 12x-es nagyításon 4,6mm, 10x-es nagyításon 5,6mm, 8x nagyításon 7mm a kilépő pupilla. Ha egy ilyen távcsővel pl. 10x nagyítás alá menve már nem világosodik a kép, akkor valahol ott van a pupillád határa. Ez esetben mondjuk 5,6 mm, ergo a te szemednek egy 10×56-os, 8×50-es v. 8×44-es távcső való kb.

Mitől jó egy távcső vadászati felhasználás esetén? Nem csak attól, hogy éles. És nem csak attól, hogy faltól-falig éles. Ennél jóval több szempontot érdemes figyelembe venni, melyek többségét a gyártói adatlapon jó eséllyel nem találjuk meg. A cikk végére az is kiderül, hogy egy többszázezer forintos távcső miben tud többet, és miben nem, mint egy 50-150ezer Forintos, ahogy az is kiderül, hogy mit tudnak az itthon egekig magasztalt, olcsó távcső modellek…és mit nem. 

Ennél több szempont is létezik, mint amit itt felsorolok, de most a hétköznapi vadászati szempontokat vesszük sorra.

Valós objektívméret és nagyítás

Bizony itt lehetnek eltérések. Általában egy hangyányi csak, ami nem lényeges. De néha egészen meglepők is. A Kowa Prominar BD XD 56-os lencséje például csak 55mm-es a valóságban. A 8x nagyítású Delta Titanium 8×56 ED meg a valóságban 8.8x-os nagyítású. Hogy csak kettő ilyet említsek. 

Fényáteresztés

Itt aztán csodálatos számokkal dobálóznak a gyártók. 95%, 98% és hasonlók. De ez gyakran csak a marketing. Laborkörülmények közt, spektrofotométerrel megmérve azt lehet mondani, hogy az alsóbb kategóriás, de még jobb minőségű távcsövek jellemzően átlag 76-79%-ot tudnak (a gagyik 50-60%-ot), a középkategóriás távcsövek átlag 80-86% körül, de még a legtöbb prémium távcső is csak átlag 85-88%-ot tud. Néhány távcső van csak a piacon, amik éppenhogy 90% felett vannak, a 93-95% pedig extrémjónak mondható (Abbe-Koenig prizmások). 98%-ot talán egyedül a gigantikus méretű Docter Nobilem 8×56 ad, ami egy Porro prizmás távcső. Ez pedig azért van, mert a távcsövek lencséit a fejlesztés során behangolják. Ha a nagy fényáteresztésre mennek rá, akkor a színekkel lehet gond, ha a neutrális színekre mennek rá, akkor a fényáteresztés csorbul. Valamelyik kézbe harapni kell. Ha ne adj Isten mindkettő jó, akkor nagy eséllyel egy hatalmas, és dögnehéz távcsővel lesz dolgunk. A kérdés csak az, hogy 2-3 százaléknyi fényáteresztés-különbség a valóságban számít-e? A szakemberek szerint 10% fényáteresztés különbséget már szabad szemmel is jól látni, nem kell hozzá spektrofotométer.

Színsemlegesség

A színsemlegességet a fenti fényáteresztés részben már említettem. Mivel itt árnyalatnyi különbségek lehetnek, ezért nem olyan jelentős, hiszen az agyunk úgyis kompenzálja a színeket, csak akkor tűnik fel, ha két különböző távcsövet felváltva nézünk. Alacsonyabb minőségű távcsöveknél azért találkozhatunk extrémebb színeltérésekkel is. Mondják egyébként, hogy az enyhén zöldes-sárgásabb színezetű távcsövek képe kellemesebb a szemnek, mint a kékes. Az, hogy mennyire semlegesek a színei egy távcsőnek, azon múlik, hogy a környezeti fény színspektrumának mely részeit engedi be jobban, és melyet kevésbé. Nanométerben mérik, 400-500nm között van a kék fény, 500-600 között a zöldessárga, 600 fölött a vörös (és mint tudjuk 700 fölött az infra).

Forrás: AllBinos.com

Egy ilyen grafikonból látható, hogy az adott távcső hogyan kezeli a különböző hullámhosszú fényt. A mintában szereplő Leica Ultravid például több sárgás-vöröses fényt enged be, mint kéket és zöldet, emiatt a képe melegebb tónusú. Az alábbi grafikon az Olympus 8×42 PRO-é, aminek hidegebb tónusú a képe, mert a kékes spektrumból enged be többet.

Forrás: AllBinos.com

Kialakítás, méret, prizma

Az ergonómia egy dolog. Bizony vannak kényelmetlenebb és kifejezetten kényelmes fogású távcsövek is. De az sem mindegy, hogy a távcső mekkora méretű, és milyen nehéz. Nem az objektív átmérőre gondolok, mert azonos kategórián belül (pl. 8×56) is vannak komoly különbségek. Nézzük csak meg, hogy egy Leica Ultravid mennyivel kisebb, mint egy azonos nagyítású és lencseméretű Zeiss Victory SF. Nem mindegy, hogy milyen nagy és nehéz távcsőnek kell helyet találni a táskában, vagy hordunk magunkra aggatva cserkeléskor. Egy átlagos 8×56-os távcső kb. 1 kiló, egy átlagos 8×42-es meg 700-800 gramm. De találhatunk a piacon mindössze 600 grammos, de jó minőségű 8×42-est, és közel 1,4 kilós 8×56-ot is.

Két 8×42-es távcső, mégis óriási a méretkülönbség

Az Abbe-Koenig tetőélprizmás, és a Perger-Porro prizmás távcsövek nagyobbak (utóbbi csak a jellegzetes “banán” alakú Leica Geovidban van), a Schmidt-Pechan tetőélprizmások kisebbek. Az Abbe-Koenig prizmásokat nehezebb gyártani, emiatt drágábbak (a világon talán 4 cég gyárt csak ilyet), és a konstrukciójukból fakadóan jobb a fényáteresztésük, így szürkületi, éjszakai felhasználásra jobbak, szinte azonosak a hagyományos Porro prizmás távcsövekkel. A Schmidt-Pechan prizmás távcsöveket kisebb méretben is tudják jó minőségben gyártani, és olcsóbb is az elkészítésük, így ez a gyakoribb megoldás, gyenge fényviszonyok közt viszont jobban igénylik a nagyobb frontlencsét. Ne nézzük le azonban a Schmidt-Pechan konstrukciót, ilyen van a Leica Noctividben, a Leica Ultravidben és a Swarovski EL-ben is például. Abbe-Koenig prizmát csak egy maréknyi távcsőben találunk a piacon. Ilyenek például a Swarovski 56-os SLC távcsövei, a Zeiss Victoryk, és az 56-os Zeiss Conquest HD modellek, vagy a Blaser Primus és a Vortex Razor. Elég csak ránézni ezekre, a nagy méretük rögtön elárulja, hogy milyen prizma dolgozik bennük.

Mindhárom távcső 8×56-os, mégis mekkora a különbség, nem csak méretben, de súlyban is! Balról: Porro prizmás, Perger-Porro prizmás, Schmidt-Pechan prizmás

Kromatikus aberráció (CA)

Ez a színi hiba. Az a szitu, amikor a sötét és világos képi részek találkozásánál lilás vagy zöldes elszíneződés alakul ki. Igencsak el tudja rontani a látványt, ha agancsot bírálunk világos horizont előtt. Alapelvárás, hogy a távcsőben legalább képközépen ne legyen CA, de legalábbis minimális, ám a legjobb, ha a képszéleken is minimálisra csökkentik.

Magenta és kék kromatikus aberráció
Lilás és zöldes kromatikus aberráció

Torzítás

Volt már olyan, hogy pásztáztad a tájat egy kölcsön kapott távcsővel, és szinte hullámzott a kép? Azért volt, mert torzított a távcső, mondják úgy is, hogy guruló labda effektustól szenved. Általában hordó, ritkább esetben párnatorzítás jelentkezik ilyenkor, vagyis ha vízszintes párhuzamos vonalakat néznénk vele, akkor azok össze- vagy széttartanának. Statikus képnél ezt nem látod, de ha húzod a távcsövet a tájon, pásztázol, akkor a durvább torzítású távcsövek képébe szinte bele lehet szédülni, mert a képszéleken hajlanak a fák, görbül a táj. 8x nagyításnál ez gyakoribb, 10x-esnél kevésbé. Nekem speciel a Delta Titanium 8×56 ED-vel és a Kowa BDII 8x- és 10×42 XD-vel voltak ilyen tapasztalataim. Lehet vele együtt élni, de speciel egy szögegyenes képű Minox BL HD-val kellemesebb a pásztázás.

Élesség a látómező szélein

Ezt mindenki ismeri, hogy milyen amikor nem faltól falig éles a távcső. Nem akarom túlmagyarázni, minél inkább a szélek felé haladunk, annál életlenebb lesz a kép, mert a lencseszéleken a fókusz máshová esik. Figyeljük meg, hogy ha állítunk a fókuszon, akkor a szélek fognak kiélesedni és középen lesz életlen. Egy prémium távcső egészen az extrém szélekig éles marad. Mondanád, hogy kit érdekel, hiszen középen nézzük a képet. De ez nem így van, nappal is gyakran nézünk a kép széleire (még ha nem is az extrém szélekre) és szürkületben, illetve éjszaka is segíti az észlelést, ha a kép nem csak középen éles. Nem ökölszabály, de jellemző, hogy a szűkebb látószögű távcsövek jobban teljesítenek a képszéleken, míg a rendkívül nagy látószög ára általában a valamivel életlenebb képszél.

Sötétedés a látómező szélein

Bizony vannak olyan távcsövek, ahol a képszéleken ilyen-olyan okok miatt sötétebb valamivel a kép, mint középen. Mondanom se kell, hogy éjszaka ez milyen hátrányt jelenthet. 

Fókuszálás

Nem mindegy, hogy a távcső fókuszgyűrűje mennyire érzékeny, vagy érzéketlen. Ha túl érzékeny, azzal hirdetik, hogy csupán fél fordulat kell a közel és a végtelen közt, de közben nehéz lehet beállítani az élességet egy adott távolságon. Ha túl érzéketlen, akkor meg a végtelenségig kell tekerni, mire átállunk 50 méterről 300-ra. Ha túl könnyen jár, állandóan elállítódik, ha túl feszes, akkor neki kell feszülni az állításhoz. Ha gagyi a mechanika, akkor holtjátéka van, ami szintén nem segíti a könnyű élesreállítást. 

Okulár látószöge

Volt már olyan, hogy néztél egy távcsőbe, és ha nem tökéletesen egyenesen tartottad, akkor oldalról bekúszott a feketedés (nem beszélve arról, ha bele akartál fotózni telefonnal)? Tekergetted az okulárt, de ha túlságosan kicsavartad, akkor kisebb, távolibb képet láttál, ha túl becsavartad, nagyméretű, panorámás lett a kép, de állandóan befeketedett a széleken, ha nem tartottad elég stabilan. Bizonyára olyat is láttál már, hogy az egyik távcsőben hatalmas a kép, a másik meg csőszerű, rengeteg fekete terület van a valós kép körül. Ezért az okulár látószöge a felelős. Ezen múlik, hogy mennyire nagy a távcsőben látott kép, mennyi fekete terület van körülötte, és mennyire érzékeny a betekintési pozícióra, szögre. Minél nagyobb az okulár látószöge, annál jobb a távcső.

Objektív látószöge

A látószög az új marketingfogás a távcsőgyártóknál, egyre nagyobbakat kínálnak. Mindenféle látószögű távcsövet találni ma már, és nagyon nem mindegy, milyet választunk, ugyanis a 8x-os nagyítású távcsövek közt is találhatunk olyat, ami szűkebb, mint némelyik 10x-es, és 10x-es nagyításúak közt sem ritka ma már, ami olyat tud, mint egy átlagos 8x-os. 8x-os nagyításnál manapság léteznek 7-7,5 fok feletti látószögűek is, sőt van, ami 8.2 fokot is tud. Ezekkel igazán szép, panorámás képet láthatunk anélkül, hogy veszítenénk a nagyításon. De létezik a piacon olyan 8×56-os távcső is, ami gyári adat szerint 6.2 fokot tud, a labortesztek szerint pedig csak 5.8-at, ami még egy 10x-es nagyításúnak is szegyenére válna. Az már tényleg nagyon nem mindegy, hogy egy 5.8 fokos távcsővel, vagy egy 8 fokos távcsővel nézelődünk. Előbbi tényleg “cső-feeling” lesz. A 10x-es nagyításúaknál se ritka manapság a 7 fok körüli látómező. De azért ez se egy olyan dolog, ami kihagyhatatlan törvényszerűség lenne, például a legjobb távcsövek közt számon tartott Leica Noctivid, és Swarovski EL se tud többet 10x nagyítással kb. 6.4 foknál. Ez a 6.4-6.6-6.8 is már jónak mondható. Meg aztán kinek mi a fontos ugye?

Vignettálás

Ha távcsőben kicsi a prizma, vagy rosszul pozícionálták, akkor kitakarást, feketeséget, ún. vignettálást okoz a lencsék által vetített képen, ami fényveszteséggel jár, akár több százalékkal is. Értsd a lencsék adnának több fényt is, de a prizma nem fedi le a teljes képet. Ez az első pontban említett fényáteresztéssel lehet összefüggésben. 

Tiszta, 0% vignettálású távcsőkép
Prizma miatt vignettáló távcsőkép, akár 2-4% fényveszteség is lehet

Prizma minőség

Ma már szinte alap a BaK-4 prizmák használata, de nem mindegy a minőségük. Ezt csak tesztlabor körülmények közt lehet vizsgálni.

Lencsebevonatok

Ebben is óriásit fejlődtek, fejlődnek a gyártók és rengeteg dolgot meghatároz. Ne gondoljuk, hogy a lencsebevonaton csak az múlik, hogy becsillan-e a távcső. Persze ez is múlik rajta, nincs annál rosszabb, mint amikor az ember a naplemente irányába nézelődik, és betejesedik a kép, vagy durva becsillanások jelentkeznek. Egy jó lencsebevonat ezen segít. Meg segít azon is, hogy a fény egyenletesen jusson be a távcsőbe, meghatározza a fényáteresztést (minél kevesebb fény verődik vissza az üvegről, annál több jut be a szemünkbe), és meghatározhatja az érzékelt élességet is akár. Nem beszélve a por, de mindinkább a párataszításról. A Leica Aqua-Dura bevonata például szenzációs, sokkal gyorsabban lehúzódik a pára a véletlenül belehelt okulárról, vagy akár be se párásodik. Hideg időben óriási ajándék! Egy jó kis taszító lencsebevonatról a rákerült port és ujjlenyomatot is könnyebb eltávolítani.

Garanciaidő

A mai jobb távcsöveknél a 10 év garancia szinte már alap dolog, de jobb helyeken akár 30 évet is adnak. A Leupold és a Vanguard például élettartam garanciát kínál. Ezt is vegyük figyelembe. 

No és hogyan tudjuk meg mindezt?

Hát a neten fellelhető, profi tesztekből. Ritkán lehet rájuk bukkanni, de van néhány. Az egyik legjelentősebb ilyen oldal a lengyel AllBinos.com, ahol eddig több mint 200 távcsövet teszteltek szakmai szemmel, használat közben és laboreszközökkel. Angol nyelvű egyébként. Tekintve, hogy az oldal 2006 óta végez teszteket, megtalálhatunk régi modelleket és újakat is egyaránt. Miután felajánlásokból működnek, így azt van lehetőségük tesztelni, amit kapnak a kereskedőktől, forgalmazóktól, vagy – gondolom – az olvasóktól. Ha ellátogattok az oldalra, figyelmetekbe ajánlom a Rankings menüpontot, ahol kategóriánként lehet lekérni az eddig elvégzett tesztek alapján a rangsorolást, sőt még olvasói rangsorolás is van (Reader’s ranking). 24 szempontot vizsgálnak minden tesztnél, melyeket súlyoznak a végeredmény megállapításakor. A legnagyobb súllyal a fényáteresztés, a képi hibák (5-féle), és a betekintési szög szerepelnek, közepes súllyal például a peremsötétedés, az építési minőség, a fókuszálás, a prizmák minősége, a bevonatok, vagy a látószög, a legkisebbel pedig olyan szempontok mint a valós nagyítás, az állványcsavar megléte, vagy a közelpont. 

Érdemes böngészni a Rankingsben az egyes kategóriákat, találhatunk nagy meglepetéseket, és számos közkeletű hitvitát is helyre tud tenni a rangsorolás. 

Látható, hogy bár a Swarovski, a Leica és a Zeiss uralja az élmezőnyt, de nem minden esetben, mindegyiknek vannak olyan, egyébként prémium kategóriás távcsövei, amelyek összpontszámot tekintve csak középmezőnyben végeztek, jóllehet ezek jellemzően a régebbi típusok, így viszont láthatóvá válik, hogy mi a különbség a belépő szintű, a középkategóriás és a prémium Leica, vagy Zeiss között, vagy épp mitől tud többet egy új Swarovski, mint egy 10 évvel ezelőtti.

Érdekesség, hogy az is kitűnik, hogy bár a Nikon nemrégiben pont felhagyott a sportoptikák gyártásával, bizony évekig olyan távcsöveket (is) tudtak gyártani, amik simán felvették a versenyt a legjobb európai modellekkel, adott esetben még le is körözték azokat. 

Látható az is, hogy néhány itthon népszerű, fórumokon egekig magasztalt márka csak a középmezőnyben van (pl. Delta), és azt is látszik az egyedi tesztjeikből, hogy mely szempontok vezettek arra, hogy sokan szeretik őket, és melyek a hibáik, amik miatt lepontozódtak egy ilyen objektív összeméréskor, és amiről a tulajdonosaik, forgalmazóik nem nagyon szeretnek beszélni. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy-egy darab ne lenne használható, vagy akár jó, csak azt jelenti, hogy a kiemelt jótulajdonságaik mellett vannak gyengeségeik is, így mindenki maga kell eldöntse, hogy megköthető-e a kompromisszum, amivel jár az alacsony árért cserébe. Vagy esetleg van-e 20-30ezer forinttal drágább, ami lényegesen jobb lehet és inkább kicsit spórolni érdemes. 

És vannak nagy meglepetések is a listában. Amikor alapvetően olcsó, 200-300ezer Ft alatti távcsövek kerülnek váratlanul a top 15-be, vagy akár a top 10-be, a többszázezer forintos távcsövek közé. Ezeknél általában az van, hogy a legtöbb szempont szerint magas eredményeket érnek el, de van egy, vagy két jellemzőjük, amiben gyengélkednek, de még abban se kifejezetten rosszak, és a súlyozás miatt így is magas összpontszámot tudnak elérni. Lehet, hogy mindenben közel a maximumot hozzák, de az építési minőségük nem ér fel a top kategóriával, vagy éppen minden optikai jellemzőben remekelnek, de a fényáteresztésük átlag alatti. Ne felejtsük azonban, hogy az összpontszámot, így a rangsorolást olyan jellemzők is megdobhatják, ami a vadászokat nem igazán érinti (pl. coma, állványmenet), és egy örökgarancia is komoly súlyozást kap a végeredményben egy 5 év garival szemben.

Érdemes a pontszámokat is figyelni, mert elfordul, hogy az 5. és a 15. helyezett között alig pár pont különbség van. A 10×42-eseknél (ebben a kategóriában készült a legtöbb teszt) a 6. és a 10. helyezés között csak néhány tized pont az eltérés. 

Ha tüzetesen átnézzük a teszteket, akkor azért kiderül, hogy valóban csak a legdrágább, millió forinthoz közelítő távcsövek tudnak olyat, hogy mind a 24 szempontot vizsgálva a maximumot, vagy közel a maximumot nyújtják. Sajna néhány újabb modellt még mindig nem teszteltek, pedig nagyon kíváncsi lennék, hova kerülne egy Leica Noctivid, vagy egy Minox BL HD.

Végezetül szó sincs arról, hogy ha veszünk egy neves és drága távcsövet, és az AllBinos rangsora szerint csak a középmezőnyben szerepel, akkor ne lennénk elégedettek vele. Csupán arról van szó, hogy elképzelhető, hogy a konkurenciánál ugyanennyiért van még jobb, vagy ugyanezt a színvonalat megkapjuk olcsóbban. És persze mindig lesz aki azt állítja, hogy a drágább mindig jobb, vagy egy bizonyos márka mindig jobb, mint a többi, és mindig lesz, aki a tesztelőket elfogultsággal, részrehajlással vádolja. Hát ilyenek vagyunk mi emberek. 🙂