Tény, hogy a vadkamerázásnál egyszerűbb dolog kevés van a világon, hiszen csak kitesszük a fára és dolgozik magától. Van azonban néhány dolog, amit érdemes megfontolni.
Figyelj oda, hogy milyen elemet/akkut használsz!
A legtöbb vadkamera 8, vagy 12db 1.5V-os AA ceruzaelemmel működik. Adná magát az ötlet, hogy vegyünk bele tölthető AA akkukat, de sajnos ez csak részben jó ötlet. A vadkamera egy igencsak energiaigényes szerkezet, legfőképpen az infravakuja, ezért a hagyományos, 1.2V feszültségű NiMH akkuk nem tudják úgy kiszolgálni, mint az 1.5V-os alkáli elemek. Nagyon hamar leesik a feszültségük, frissen betéve 100%-on vannak, pár nap alatt leesnek már alacsonyabb töltöttségre, és elszomorítóan gyorsan piros zónába kerülnek. Ott még elmuzsikálnak egy ideig, de hamarabb megadják magukat, mint a ceruzaelemek, főleg akkor, ha hideg az idő. Az alkáli elemeknek az egyetlen jó alternatívája az 1.5V-os Li-ion tölthető ceruzaakku, ami még jobb is, mint az alkáli elem, mert lemerülésig tartja az 1.5V feszültséget, jobban bírja a hideget is, de sajnos nem olcsó mulatság, kb. 2x annyiba kerül, mint a NiMH akku.
Alternatíva még a külső, zselés akkumulátor használata, ezekből a legtöbb vadkamerához 6V-os kell, de vannak modellek (pl. Spypoint, Vosker, ), melyeknek 12V-os a jó, sőt elvileg 9V-os is létezik. Ritkán, de előfordulhat, hogy feszültség átalakító is kell, ha nincs olyan akku, ami a kameránkhoz szükséges (6 és 12 voltosat még lehet kapni, de 9V-osat nem, vagy nagyon ritka). Mivel itt már meg kell oldani az akku és a vezetékezés vízhatlanságát, továbbá ezek rögzítését is, ezért többnyire csak azok használnak külső akkut, akik hosszú időre, fix helyre telepítenek vadkamerát, és általában olyan magasra, hogy macera lenne 1-2-3 havonta elemeket cserélni benne.
Szokás kiegészíteni napelemmel is a zselés akkukat, de ez nem mindig jelent örök élet +1 napot, mert előfordulhat, hogy a kamera többet fogyaszt, mint amennyit az erdő lombkoronájától beárnyékolt, pici napelem tölteni tud. Napelemből is van aprócska, kisteljesítményű, és nagyméretű 60W-os, ráadásul ezek is folyamatosan fejlődnek teljesítményt tekintve. (A háztetőre szánt napelemek ma 2x annyit tudnak, mint az 5-7 évvel ezelőttiek, gondolom a vadkamera-napelem sem kivétel.)
Milyen pozícióba érdemes tenni a vadkamerát?
A képek minőségét, és a látottak értékelhetőségét tekintve a legjobb, ha az állatok magasságába, de maximum emberfej magasságba, esetleg karnyújtásnyira helyezzük ki, olyan 5-7 méterre a várható történésektől, amennyiben normál, 60° látószög körüli kamerát használunk. Ha széles látószögűt (kb. 110°), akkor mehet közelebb is. Egyik típus sem jobb a másiknál, egyszerűen csak felhasználásfüggő, hogy melyiket válasszuk, pont ahogyan egy fotós cserélgeti az objektíveket a fényképezőgépén a szituációtól függően. A legtöbb esetben a normál látószögűek megfelelőek, ezekből létezik a legtöbbféle, de előfordulhat olyan helyzet, amikor nincs mód a kamerát kellő távolságba rögzíteni. Ilyenkor jobb a nagylátószög, mert 2-3 méterre van a készülék a szórótól, dagonyától, dörzsölőfától, kotoréktól, itatótól stb.
Sajnos azonban itthon, a sűrűn lakott területeken számolni kell a lopás, rongálás veszélyével is, emiatt jobb a kamerát magasra, létra vagy mászóeszköz nélkül elérhetetlen pozícióba helyezni. Ennek átka, hogy nagyobb lesz a távolság, emiatt gyakorta gyengébb a képminőség is, ráadásul az állatokat zavaróan magasról látjuk, nehezebb elbírálni őket.
Ügyeljünk arra is, hogy ágak ne lógjanak a kamera elé. Ha az objektív látóterébe lógnak gallyak, azt telibe villantja a vaku és elvakítja az érzékelőt, átveri a fénymérőt. Erre nyilván hamar rájön az újdonsült kamera-tulajdonos, arra viszont már nehezebben, hogy szeles időben a sok fals képnek az is lehet az oka, hogy leveles ágak, gallyak az objektív látóterébe még nem, de a mozgásérzékelő jellemzően szélesebb látóterébe már beérnek. Ezek mozgása a szélben egész nap tudja működtetni a vadkamerát.
Arra is érdemes figyelni, hogy nappal szemben ne pozícionáljuk a kamerát, mert az is megbolondíthatja az infraérzékelőt.
Mit tehetünk a lopás ellen?
Erről külön cikk íródott itt a Vadász Blogon, de a lényeg, hogy azt a kamerát, amit kifejezetten el akarnak lopni, azt el is fogják vinni. Azért ez a ritkábbik eset. A gyakoribb az, hogy alkalom szüli a tolvajt, ezt pedig úgy lehet minimalizálni, ha az alábbiakra odafigyelünk:
- Kábelzár, lakat, fémdoboz, PIN-kód: ha bele is botlik valaki a kamerába, de látja, hogy komoly eszközök kellenek a leszereléséhez, nem fog bajlódni vele. A legtöbb kamerára lehet kis lakatot tenni, így még kinyitni sem tudják. Amin nincs, azon PIN-kód/jelszó szokott lenni a menüből aktiválva, így nem tudják elnyomkodni, törölni vagy ilyesmi.
- Magasan elhelyezés, kamukamerával figyelemelterelés, ügyes rejtés: a legjobb, ha olyan magasságba tesszük a kamerát, hogy az már a bóklászó emberek látószögén kívül esik, és ha észre is veszik, eszköz nélkül nem tudnak felmenni érte. Olyat is láttam ismerősnél, hogy egy gagyi, hibás, filléres kamerát kirakott jól látható helyre, a tényleges kamera pedig borostyán közé elrejtve volt magasan egy másik fán. Ha valaki odatéved, rögtön észreveszi a kamukamerát és eszébe sem jut, hogy egy drága képküldős épp őt fotózza.
- Fába csavarozható konzol: kevésbé feltűnő rögzítési mód, mint a fát átölelő, egyszínű heveder, ami hátulról is látszik. Ha a konzol még facsavarral is rögzül és csak csavarhúzóval lehet kiszedni, az még jobb. Bár nekem ilyen kamerámat is lopták már el, de azért nem gyakori, hogy emberek csillagcsavarhúzóval a zsebükben sétálnak az erdőben (az enyémért is úgy mentek vissza).
- Képküldős kamera használata: ez több okból is jó. Egyrészt nem kell hozzá annyit mászkálni, kevésbé fog feltűnni a környéken bóklászóknak, hogy mi arra felé mozgunk valamiféle rejtélyes céllal. Másrészt gyakori, hogy egy sűrűben elrejtett kamerát az arra járó észrevesz, és esetleg 1-2 nap múlva visszamegy érte. Képküldős kameránál láthatjuk, ha valakinek felkeltette az érdeklődését, ezért be tudjuk hozni időben a készüléket, mielőtt a leendő tolvaj újra felkeresné. Ha mégsem, legalább van fotónk az elkövetőről.
Milyen beállítást válasszunk?
Mindenképpen fotó-üzemmódot, ha nem szeretnénk sokat járni a készülékhez elemet cserélni. A videós üzemmódhoz már nem árt a nagyobb teljesítményű zselés akkumulátor. Bár ez azért kamerafüggő is, de nagy általánosságban a videó nagyon eszi az elemeket, csak pár napot bírnak a vadkamerák érdemben. Ilyenkor ráadásul nem kikapcsolnak, hanem letiltják az éjszakai üzemmódot, és csak nappal működnek, ez pedig átverős lehet, mert azt hisszük éjszaka nincs mozgás.
Ami a képkészítési gyakoriságot illeti, helyzetfüggő. Ha ritkán járt helyen (dörzsölőfa, váltó, természetes dagonya) van a kamera, nem árt, ha mozgás esetén minél több képet csinál, akár 10-20-30 másodpercenként egyet vagy többet. Ha forgalmas szórón van, akkor akár 5 perces időközökre is állíthatjuk, mert a vad gyakran órákat eltölt a vadkamera előtt. Ugyanezt érdemes megfogadni szeles időben is, máskülönben rengeteg fals képet fog készíteni. Ha nincs túl távol a kamera a helyszíntől (értsd csak pár méter), a PIR érzékenységet állítsunk alacsonyra (Low). A nagyvadat és a ragadozókat így is fotózni fogja, de a csipegető madarakat, repkedő bogarakat, szellőtől mozgó növényzetet nem fogja felvenni. Ha távolabb van a kamera, ezért még egy őz vagy süldő is a képkivágáshoz arányítva kicsi lesz a képen, szélcsendes időben bátran állítsuk az érzékenységet Normálra, ritka esetben magasra (High). Alacsony (Low) érzékenység-beállítás esetén gyakran csak akkor fotóz a kamera, ha a vad teljes testtel megmozdul. Ha csak egyhelyben áll és a fejét mozgatva csipeget perceken keresztül, előfordul, hogy nem készül róla kép a beállított időközönként.
Érdemes felhős, távvezérelhetős vadkamerát használni, mert ezeket a paramétereket otthonról bármikor állítani tudjuk. Ha feltámad a szél, levesszük az érzékenységet, másnap visszaállítjuk. Ha megszállják az őzek, fácánok a szórót, akkor 5-10 percre állítjuk a képkészítést, sőt, ha nagyon nagy a mozgás, azt is beállíthatjuk, hogy csak naponta 1-2x küldje el a vadkamera a képeket egyszerre, így nem csipog a telefonunk egész nap, és a kamera sem merül annyira. Ha disznókat várunk, vagy trófeás vadat, akkor átállíthatjuk percenkénti képküldésre. 30-40mp-es képkészítéssel még kísérletezhetünk képküldős kameránál, de ennél sűrűbb intervallumot jellemzően csak a nem-küldős kamerák tudnak. A küldőseknek idő kell, hogy leméretezzék és elküldjék a fotót, így ezek nem tudnak 5-10 másodpercenként fotót készíteni (vagy tudnak, de nem küldik el mindet).
Nagyjából ezek azok a dolgok, amikre érdemes odafigyelni, ha vadkamerát használunk. Érdemes ismerni a készülékünk tulajdonságait és határait, de itt is gyakorlat teszi a mestert, menet közben fog jönni a tapasztalat.
