Kalappal!

Mit keresel?

Sztori

Sztori: Brakoner Csaba – Kalap

Brakoner Csaba, a “Kisasszony és az éjjellátó” c. elbeszélés szerzőjének újabb remekműve kerül napvilágra.

Megrendülten álltam az első nagyvadam, egy vaddisznó kanocska elesett teste fölött. Kavarogtak bennem az érzések. A lábam remegése még nem csillapodott, és a vállaimat is didergő érzés járta át. Ez a gyomorból kiinduló borzongás már akkor bújkált bennem amikor mentorom meghívására végre egyedül vadászhattam. Mi több, cserkelhettem!

A zsákmány utáni vágyakozás, az egyedüllét, a saját puska érzése, a találkozás pillanata, majd a pillanat megmásíthatatlan sorsá való érése pedig legyűrhetetlen remegésként jelentkezett a testemben. A lövést nyilván hallotta Lacibáttyám, a leendő vadászösvényem állandó igazítója. Testem feletti uralmam még nem volt teljes. Vártam hát. Kibotorkáltam az előre megbeszélt szekérútra, ahova az “öreg” átláthatott a leséről, a távcsövével.

Valamennyi idő múltán, porozva állt meg mellettem a níva.

– Hallottam a becsapódást! Feltörted már?

– Még nem tudtam hozzányúlni…

– Helyes! Menjünk hozzá!

A vad újbóli megpillantása, ismét felerősítette a testem remegését. A kikívánkozó hála, köszönet, a perc nagyszerűsége, pedig gombócot gyúrt a torkomba. Sem szólni, sem mozdulni nem tudtam. A tarkómon szelíden csattanó nyakleves visszarángatott az életképes emberek világába.

Lacibáttyám mellém lépett. Kalapján töretet tartott.

– Gratulálok, fiam! Üdv a vadásznak!

A zsigerelést már korábban jól begyakoroltatták velem. Gyorsan és tisztán végeztem (a begombolt mandzsetta követelmény volt). A kötelező adminisztráció után megfogta a vállam.

– Holnap pedig eltakarodsz kalapot venni! A kalap nem csak arra való, hogy ne essen a fejedre az eső. Még csak nem is a töret miatt! Hanem, ha ideje van, le tudd venni! Ha pedig nincs hangod, legyen aki beszél…

Akkor még nem egészen értettem, mit akar ezzel az öreg. A kalap ötlete, viszont nagyon tetszett. Irány a vadászbolt!

Hosszas és alapos keresgélés után, megláttam!

– Őt kérem!

– Hányas méretben?

– Őt kérem! Ott legfelül…magában! Nem hányasat, Őt!

Fel sem tűnt, de már akkor megszemélyesítettem. Megvettem életem első és azóta is egyetlen kalapját!

– Na, ez a kalap olyan mint te!

– Passzol hozzád!

– Egészséggel használd! – mondták többen. Én pedig megtanultam használni.

Leselkedés közben már nem csak a számat tátottam el a jobb hallás érdekében, hanem a tarkó, csorgóra állított karimáját is felhajtottam. Ez aztán beidegződésként, majd babonaként rögzült. Ha sokáig nem akar kilépni a kívánt vad, a mai napig hátranyúlok, hogy a karima be van-e állítva. Ha nincs felhajtva, azaz csorgón van, rögtön felhajtom. Kevéske idő múltán pedig lám, ott a vad! Sokan azt gondolják, hogy egyébként is megjött volna. Erről azonban nem lehet megbizonyosodni, mert én bizony fölhajtom! Ahogyan vadászat végeztével vissza. Megtanultam tiszteletet adni, köszönni is a kalappal. Mert annak is sok módja van ám! Első vadjánál, lelkével küszködő vendéghez lépve, mellemre szorítom a fejfedőt. Tanácstalanságomban a tarkómra tolom. Gyors üdvözlésnél csak megemelem. A falu végi putrikhoz érve, a lakók felé csak ujjheggyel megbököm. Ez is köszönés, de egyben szelíd figyelmeztetés is. -Figyelek!

Jön is rá a válasz.

– Jó estét kívánjunk! Desokat kell magának dógozni! Má’ megint az erdőn?

Ilyenkor megfogom elől a karimát és beletörődve biccentek párat. Ugyan éjfélig haza akarok érni, de ezt nem kell másnak tudni. Ez meg így nem hazugság. Ilyenkor másnapra valahogy kevesebb a kerékpárnyom a sarangok és vetések körül. A kalap beszélt, és szavának eredménye van. Mondhatnék valamit persze kalap nélkül is, de az eredményhez hazudnom kellene. Ráadásul egyéb kérdésekbe is bele kellene bonyolódnom, amiből a szemfüles népség esetleg egészen mást sütne ki, mint azt a szándékaim kívánják.

De nem csak ilyenformán hasznos a kalap. Abból iszik a kutya, és azzal lehet gyengéd büntetésből megcsapni. Ha váratlan időben gombát, gyümölcsöt kapok, abba beleszedhetem. Akár kérhetek is vele. Továbbá éjszaka abban gyújtom meg a cigarettám és abban is füstölöm el. Úgy nem látszik a fénye. A lányom születésekkor tanácstalanul vakartam a fejem. Olyan hihetetlenül szépnek találtam, hogy nem tudtam felfedezni magam benne. Azután fejére illesztettem a tökfödőm.

– Tiszta apja! – húztam ki magam büszkén. Még az orra alá tartottam egy kilőtt hüvelyt. Nem fintorgott.

A következő csemetéimnél a kalap-próba már bevett rítusnak számított. Ugyanolyan eredménnyel. Szóval állandó bajtársam lett a kalap. Olyan sokszor kellett már levennem hol öröm, hol bánat okán, hogy amikor nincs a fejemen is elébb érte nyúlok s csak aztán keresem a hangom. Édesapám halálos ágya mellett álltam. Már nem érzékelte a földi világot, mégis mindenki tudott valami szépet, vagy meghatót mondani neki. Csak én álltam bénán azzal az ismerős gombóccal a torkomban, amit most az el nem mondott szavak és hiányzó ölelések gyúrtak oda. Azután a kezem elindult a fejem felé, a kalapért. Megkönnyebbültem. Én is tudok mondani valamit, ha csak a mellemen, lehajtott fejjel, rongyá gyűrt kalap erejéig is, de valamit! A szóvivőm, a bajtársam azonban nem volt a fejemen…

Ránéztem az erős testre, ami eddig édesapám hatalmas lelkét volt hivatott cipelni, és kitört belőlem a megszégyenítő zokogás.

“A kalap nem csak arra való, hogy ne essen a fejedre az eső. Hanem, ha ideje van, le tudd venni! Ha pedig nincs hangod, legyen aki beszél…”

Írta: Brakoner Csaba

Tetszett a történet? Olvasd el Csaba másik remekművét is!

ÍRTA

Nem csak vadász és blogger, de fotós is...

Facebook

EZ IS ÉRDEKELHET

Sztori

Kedvenc szerzőnk újabb remek története következik, bölcs mondanivalóval a régi szép időkből. “Mit szépítsük, na! Dédnagyapa a mai fogalmak szerint is rabsic volt. A...

Sztori

Ügyes tollforgató vadásztársunk egyik legjobb, ha nem a legjobb írása következik igazi erdélyi medvevadászatról, pontosabban utánkeresésről. Egy újabb bepillantást nyerhetünk abba a világba, ahol...

Sztori

Rendhagyó vadásztörténet következik, de aki településközelben vadászik, annak nem lesz újdonság. 😉 A szerző ezúttal jómagam vagyok. — Nem éreztem ezt a tegnap estét....

Sztori

Folytatódik Sztori rovatunk egy új szerzővel, akivel úgy érzem kincset találtam. Brakoner Csabának több írása is van, de nagy nyilvánosság előtt tudtommal még sosem...