Mikaela Sauvala részletes tudományos vizsgálata négy éven keresztül (2019 és 2023 között) zajlott, és a golyóval és íjjal történő fehérfarkú szarvas elejtésének szempontjait elemezte. Más paraméterek mellett összehasonlították a menekülési távolságot kb. 130 íjjal és nyíllal elejtett szarvas, illetve kb. 100 puskával elejtett szarvas esetében.
Kiderült, hogy a modern vadászíjak és golyós lőfegyverek hasonló, ha nem is azonos hatást gyakoroltak az elejtett szarvasokra: íj és puska esetén vizsgálva kevesebb mint egy méterrel különbözött egymástól a menekülés távolság azon egyedeknél, amelyek nem rogytak tűzbe. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az íjjal és nyíllal történő vadászat nemcsak hatásos az elejtés szempontjából, hanem összhangban van a modern állatjóléti előírásokkal is, és biztonságos, felelős és fenntartható gyakorlatot jelent.
A tanulmány projektvezetője, Antti Saarenmaa kijelentette: “Előzetes eredményeink azt mutatják, hogy ezek az eredmények hasonlóak a mi tapasztalatainkhoz, miszerint a vadászíjászat összehasonlítható más vadászati módszerekkel”. Jelenleg még csak az első eredményeket publikálták menekülési távokról, rosszul sikerült lövésekről, és az azokat követő utánkeresésekről, stb., de várható még adat például a stresszhormon-szintről is a későbbiekben.
Azonban már a mostani adatokból is kivehető, hogy a lövés utáni átlagos “halálvágta” – ahogy a hazai vadásznyelv mondja -, lőfegyver esetén 55.66 méter, íj esetén 55.31 méter. Sebzésben, rossz lövésben sincs különbség a két fegyvernem között. Puskával 7 esetben (107 vadból 6.6%) fordult elő sebzés, de mindegyik sebzett vadat fel tudták kutatni, íjjal pedig 8 esetben (127 lőtt vadból 6.3%) lőttek meg rosszul vadat, és mindössze három esetében nem sikerült az utánkeresés.
A tanulmány részletes adatai és látványos grafikonja megtalálható a Magyar Vadászíjász Egyesület Facebook oldalán.
Vadász, vadászíjász, terméktesztelő, blogger, kíváncsi, kritikus, ex-fotográfus, Infiray Ambassador. Nem trófeavadász, nem influenszer.
