Kalappal!

Mit keresel?

Optika teszt

DDoptics keresőtávcsövek összehasonlítása

Kivételes alkalmam nyílt egy olyan akcióra, amire körülbelül azóta vártam, amióta vadászom (uszkve 25 éve): egy távcsőgyártó azonos nagyítású, azonos objektívű, de különböző árkategóriájú keresőinek az összevetése a legolcsóbbtól a legdrágábbig. Eljött az igazság pillanata, kiderül, hogy miben testesülnek meg a lépcsőfokok, ahogy haladunk felfelé árban!

Az összehasonlításban a német DDoptics öt modellje vett részt:

  • Ultralight 8×42 – 100.000 Ft alatti kategória (belépő szint)
  • Kolibri 8×42 – 100-120.000 Ft-os kategória
  • Pirschler 8×45 – 200.000 Ft-os kategória (középkategória)
  • HDS 8×42 – 200.000 Ft-os kategória (középkategória)
  • SHG – 400.000 Ft feletti kategória (csúcsmodell)

3-4 alkalommal vittem ki őket egyszerre vadászni (gyönyörűen néztem ki a lesen 5+1 távcsővel; a pluszegy egy Kowa BDII 10×42 volt), és pont szerencsés időszakban, amikor későn jött fel a telihold, így tesztelhettem őket napvilágnál, szürkület idején, holdvilágnál és közel teljes sötétségben egyaránt. Így komplett képet kaphattam a teljesítményükről, használhatóságukról.

Le is lőném a poént már az elején: igen, a legolcsóbb és a legdrágább távcsövek között szemmel látható képminőségbeli különbség van, főként nappal. De még ilyenkor, jó fényben sem annyira ordító a dolog első látásra, amitől hátrahőkölne az ember: értsd ez is éles, az is éles, utóbbi egy kicsit szebb. Kicsit? Nézőpont kérdése. Szerintem egy laikus kezébe adva őket, azt mondaná egy rövid betekintés után, hogy ez vagy az egy kicsit jobb. A szakavatott szemmel rendelkező meg azt mondaná, hogy a drágább lényegesen jobb. Kinek hol az ingerküszöbe ugyebár… Sötétben, vagy holdvilágnál is érezni különbséget, de ott még kisebb a difi. Az ördög a részletekben rejlik persze, így lesz mit kifejteni ebben a cikkben, de ezek után gondoljunk bele, hogy mekkora lehet a különbség egyes távcsövek között, amennyiben nem a két végletet nézzük, hanem csak egy-egy lépcsőfokot ugrunk. Elárulom: nem sok, de van különbség, ami legfőképp akkor jön ki, amikor egy távcsőnek nehezebb dolga van egy szimpla napsütéses napnál.

Ahogy lépkedünk fölfelé az árkategóriákban, úgy lesz egyre jobb a kontraszt, a képszéli élesség, a becsillanásmentesség, a látószög, az építési minőség, a torzítás, illetve ezek különbözőféle kombinációja.

Ultralight 8×42

Nem sűrűn kapok a kezembe 100.000 Ft alatti keresőt, de azért 1-2-vel már volt dolgom. Tudván, hogy az Ultralight 8×42 egy 76ezer Ft-os távcső, ehhez képest egészen elképesztő képe van! Képközépen gyönyörű éles, a háza pici és valószerűtlenül könnyű, nagyon kis kezes távcső. Az építési minőségére sem lehet panasz, egyedül a szemkagylók állításán érezni, hogy nem felsőbb kategória, könnyen mozgatható, de kicsit műanyagos a mozgása. De gumírozott a szemkagyló is, és a távcső háza is, ami ugyebár ez esetben műanyag, de nitrogén töltésű, korlátozottan vízálló. A kedvező árcetli ott üt ki, hogy a képe picivel kevésbé kontrasztos, mint a nagyoké, de fátyolosnak egyáltalán nem mondható, csak oda-vissza váltogatva érezni, legfőképpen nappal, jó fényben. A másik hátulütő – ami nem meglepő ebben a kategóriában – az a képszéli élesség. A kép közepén látható nagyon korrekt élességet a távcső a szélek felé haladva hamar elveszíti. A harmadik gyengesége a becsillanásra való hajlam, különösen napnyugtakor és azután hajlamos tejesedni, de azért még úgyahogy használható marad így is.

Aki csak egy olcsó, mászkálós távcsövet szeretne, és nincsenek nagy elvárásai, ne keresgéljen tovább, ezzel még pozitívan is fog csalódni, hogy mit kapott a pénzéért.

Kolibri 8×42

Viccen kívül a DDoptics egyik, hanem a legjobb ár/érték arányú távcsöve a Kolibri 8x42! Óriási meglepetés volt számomra, hasonló, mint a Kowánál a BDII széria. Ennyi pénzért ilyen jó távcsövet? Hogy?? Ugyanolyan könnyű, mint az Ultralight, bár küllemre kicsit vaskosabbnak tűnik (az Ultralight feketéje biztos slankít…). A képkontrasztja napvilágnál érezhetően jobb az Ultralighthoz képest, szürkületben nem érezhető ennyire a különbség, maximum vadul oda-vissza váltogatva. A Kolibri ED lencsetaggal rendelkezik már. Képközépen szerintem azonos az élessége az Ultralighthoz képest, vagy talán egy picivel erősebb, de lehet, csak a jobb képkontraszt miatt érződik picit élesebbnek. A képszéli élessége pedig egy fokkal jobb az Ultralightnál, de csodát ne várjunk még ennyiért. Csillanásra, tejesedésre ez is hajlamos kissé, de messze nem annyira, mint a belépőszintű társa, sőt, e tekintetben jobban teljesít a következő lépcső Pirschlernél is! A magasabb modellek kontrasztját, brillanciáját nem éri el a Kolibri, viszont a némileg fakóbb kép miatt éjszaka nézelődve akár még világosabbnak, fényerősebbnek is hathat a képe. Ez azonban csalóka. A sötét vad a sötét mezőn – hiába érezzük világosabbnak a képet – könnyebben beleolvad a környezetbe. Egy kontrasztosabb távcső jobban kiemeli a sötétebb foltokat erős szürkületben. A Kolibri holdvilágnál is gyönyörűen teljesített, öröm volt vele nézelődni, alig maradt el a felsőbb kategóriás társaktól!

Igazi meglepetésmodell a Kolibri, bátran ajánlom azoknak, akik olcsóbb távcsövet keresnek. Nyilván azért ilyen könnyű, mert műanyag házas (nitrongén töltésű ez is), bár a vízállósága is jobb az Ultralightnál. Az építési minősége egy fokkal jobb, egyedüli nyűgöm az volt vele, hogy a fókuszgyűrűje nagyon könnyen jár, így könnyen el tud állítódni. Madarász távcsövekre jellemző ez inkább, mit a vadásztávcsövekre.

Pirschler 8×45

Amekkora meglepetés volt a Kolibri, legalább akkora csalódás a Pirschler 8×45! Holott ez a modellcsalád 56-os méretben járt már nálam teszten, és akkor nagyon tetszett. A Pirschler család a többi Schmidt-Pechan tetőélprizmás társsal ellentétben Abbe-König tetőélprizmával rendelkezik, ami nagyobb fényáteresztést, és jobb szürkületi teljesítményt ígér. Cserébe az Abbe-König távcsövek drágábbak, nagyobbak és nehezebbek. Ehhez jön még hozzá, hogy a Pirschler volt az egyetlen a szériában, ami nem 42-es, hanem 45mm-es objektívvel rendelkezik, ez szintén kellene valamicskét javítson a szürkületi teljesítményen, bár ez tényleg minimális különbség. 42-es és 50-es távcsövek között is alig van difi sötétben. No ehhez képest a Pirschler szürkületben és sötétben pont annyira volt fényerős, mint a Kolibri, vagy a feljebb lévő HDS, az égvilágon semmi különbséget nem lehetett tapasztalni. Sőt! Napnyugta után a világosabbik égbolt felé nézelődve enyhe tejesedést produkált a Pirschler, de ami még rosszabb, erős, sárgás-vöröses, fényes becsillanás is látható – szögtől függően – egyik vagy másik tubusban a képszélen, ami elég zavaró. Ezt a Pirschler még hold nélküli éjszakán, szürkület után is tudta produkálni, amikor már nem volt világosabbik égbolt, maximum a távoli város fényei hozhatták ki belőle. Ez ebben az árkategóriában szerintem megbocsáthatatlan. Ilyet egyik távcső sem produkált, még a 75ezres Ultralight sem!

Képközépen szép éles a Pirschler, de nem sokkal jobb, mint a Kolibri, a képszéleken viszont ez is lágy. Ahogy tekerjük a fókuszt, “választhatunk”, hogy képközépen legyen éles, vagy a képszéleken. Talán van egy arany középút, amikor mindkettő kellően éles, de nehéz eltalálni. Van azért előnye is a Pirschlereknek, ez pedig a jobb építési minőség a fentiekhez képest, a prémiumkategóriára jellemző, lótusz-hatású, páramentes lencsebevonatok, a panorámás méretű szemre vetített kép (nagy látószög!), a masszívabb magnézium ház, a finomabb kezelés, a csúszásmentes burkolat, és a szintén prémium, Niggeloh márkájú, neoprén nyakpánt. Érdekes, ahogy amíg az 56-os Pirschlerekhez a gyártó profi zipzáras tokot adott, addig a 45-ösökhöz nem jár ilyen. Ez volt az egyetlen modell a palettában, ami (lesen jó hangos) tépőzáras tokkal érkezett, még a belépőszintet is csatos tokkal adják.

HDs 8×42

A HDs 8×42 a DDoptics két legújabb, pár hete bemutatott modellje közül az egyik. Mivel közel egy árban van a Pirschlerekkel, ezért jogosan felmerülhet a vásárlóban a kérdés, miszerint cirka 200.000 Ft-ért…

A: Pirschler, vagy B: HDS? Erre csak a klasszikust idézném válaszként:

Igen, B. Hezitálás nélkül állíthatom, hogy megér egy ajtócsapkodást az asszonnyal a DDoptics HDS! 😀 A cég úgy mutatta be a két új távcsövet, hogy a sorban következő SHG a csúcsmodelljük, a HDS meg a kistestvére, közel azonos tudással, és ezt magam is alá tudom támasztani. Optikailag lényegesen jobb konstrukció, mit a Pirschler 8×45, annyi, hogy a látószöge picivel szűkebb, így a szemre vetített képe nem olyan “szélesvásznú” (értsd picit csőszerűbb), de ne aggódjunk, pont ugyanilyen volt a Leica Geovid és Ultravid is. Minden távcső ilyen, ahol nem az extraszéles látószögre helyezi a gyártó a hangsúlyt. A HDS torzítása elhanyagolható, csodaszép kontrasztja és élessége van, utóbbi majdnem felér az SHG-hoz, kivéve talán a képszéleken, de még ott is jobb a Pirschlernél. A legjobb bizonyíték minderre (vagy az én bénaságomra), hogy vendégvadásztatáskor, e cikk írásának reggelén kimentem bakokat lesni abban a tudatban, hogy a top kategóriás SHG van nálam. Talán egy órája, hogy kóvályogtunk, nézelődtünk már, kivilágosodott, tán a nap is felkelt, gyönyörködtem a távcső szép képében, amikor egyszer akaratlanul ránéztem a távcsőre a kezemben, és szembesültem vele, hogy az előző esti vadászatnál nem is az SHG-t raktam el a tokomba, hanem a HDS-t.

Annak ellenére, hogy a Pirschler papíron jobb szürkületi jellemzőkkel kellene bírjon, a HDS ebben is veri: a fény fogytával, aztán teljes sötétben is a HDS-ben jobban megmarad a kontraszt, kicsit 3D-sebb marad a kép, mint a Pirschlerben. És NEM CSILLAN! Egy hangyányi tejesedést lehet a kép alján észrevenni napnyugta után a világosabbik égbolt felé nézelődve. A Pirschlerhez és az SHG-hoz viszonyítva a HDS képe kissé hűvösebb, vagy talán neturálisabb, visszafogottabb színekkel bír. Itt is kapunk már természetesen magnézium házat és páramentes nanobevonatú lencsét, épp úgy, mint a Pirschler, vagy az SHG esetében.

A HDS a szegényember SHG-ja, hogy valami közhelyeset mondjak. De tényleg! Bármikor elfogadnám! De ha egyszer felsőbb kategóriás távcső vásárlására adom a fejem, addig fogok kaparni a pénzért, amíg nem futja egy SHG-ra…!

SHG 8×42

Az SHG 8×42 a DDoptics korábbi zászlóshajójának, az EDX-nek utóda. A múltkor cikkben már értekeztem erről, így most csak annyit írnék le, hogy “Wow!”

Pengeéles, gyönyörű kontraszttal rendelkező, 3D hatású képe van, éles szinte faltól falig. A széles látószög miatt a Pirschlerrel megegyező méretű, panorámás képet vetít az szemünkre, ennek egyetlen ára, hogy a széleken egy nagyon picit torzít. Ezt csak akkor érezzük, ha pásztázzuk a tájat, és a bokrok a kép széle felé haladva kicsit “meghajlanak a térben”. De ez egyáltalán nem zavaró mértékű, sokan lehet észre se fogják venni, és mindenért kárpótol a látvány, amit ad ez a távcső!

Abszolút dominálja a repertoárt minden tekintetben (élesség, kontraszt, csillanás, építési minőség, stb), legyen szó nappali felhasználásról, szürkületről, holdvilágról vagy sötét éjszakáról. Nyilván erős szürkületben, vagy hold nélküli estén már kicsit kiegyenlítődnek ezek a távcsövek, de az SHG előnye még ott is érezhető marad a fenomenális kontraszt és élesség miatt.

Nem olcsó távcső, e cikk írásakor közelíti a 480.000 Ft-ot, de ez a kategória szerintem a “Made in Germany” keresőknél kb. 200.000 Ft-tal többe kerül (az SHG Made in Japan mellesleg).

A DDoptics SHG a többiektől eltérően puccosabb dobozban is érkezik, és egy korrekt kistáska, meg egy csodaszép, varrott bőr szélű, barna lóden belsejű, prémium nyakpánt jár hozzá, meg egy elegáns, pici kalapkitűző a DDoptics logójában látható madárkával.

A tesztelt teljes palettát ide kattintva találjátok a Leitz Hungária kínálatában.

Kiegészítés: no, és hogyan szerepelt az általam használt Kowa BDII ezekhez képest? Mivel az enyém 10x-es, ezek meg 8x-os nagyításúak voltak, így nem lehetett teljesen összehasonlítani. A kis 140ezer Ft-os távcső körülbelül a Kolibri szintjét hozta élességben, fényerőben, becsillanást tekintve, csak szélesebb látószöggel, és magnézium házzal.

ÍRTA

Nem csak vadász és blogger, de fotós is...

Facebook

EZ IS ÉRDEKELHET

Tesztek

Nem mindenki ég a "képküldős" lázban, ekképpen van még piaca az olcsó(bb), nem képküldős, magyarán szólva "kimászkálós" vadkameráknak. Ennek egyik legújabb generációja az UOVision...

Vadászíjászat

A fenti címmel jelent meg egy alapos elemzés az amerikai Field&Stream webmagazin hasábjain, Will Brantley szakíró és terméktesztelő tollából. Hasznossága okán az alábbiakban leközlöm...

Tesztek

Az UOVision 2021-es vadkamerái közül járt nálam két modell. Kezdjük a tesztet a középkategóriába sorolható felhős, képküldős típussal, a Compact LTE-vel.

Hírek

Három újdonsággal is szolgált a DDoptics mostanában: két új termékkategória, a csúcskategóriát jelentő SHG, és a középkategóriás HDS, illetve a cég első távmérős távcsöve...