A Range Rover Pro különlegessége, hogy nincs benne irányzéktüske, csak egy üveglap, amibe szinte láthatatlan módon intergrálták a világítópontot. Mivel azt hallottam, hogy ezek a fajta irányzékok a legalkalmasabbak az éjszakai, lámpás vadászatra, ezért belevágtam. Előnye, hogy tiszta célképet kapunk (nincs elszíneződés, vagy fényveszteség, mint a gagyibb megoldásoknál). Én úgy éreztem, hogy ezzel jobban is ment a lövés, mint a többtüskés irányzékokkal. 76 yardig tudtam beskálázni, és még ilyen távolságon is egész tűrhetően lőttem vele, amire korábban nem volt példa (borítóképen 36 yard, 33 méter, számomra parádés szórással és pontossággal).
Itt meg is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy az irányzékhoz gyári matricaszettet adnak, amelyikből valamelyik biztosan jó lesz az általunk használt íjhoz és vesszőhöz. Igen ám, de ezek yard beosztásúak, így választás elé kerülünk. Vagy megtanulunk yardban gondolkozni, vagy el kell engedjük az egyébként tök szuper matricaszett használatát (és kézzel jelöljük be a skálát egy üres matricán, egyenként belőve). Én előbbit választottam, mert szinte mindig mért távolságon lövök, elég volt csak a távmérőmet méterről yardra átállítani. Idővel az ember agya is át tud állni a yardban becslésre. A belövés is nagyon egyszerű, ha a yard mértékegységre tesszük a voksot. Az alap 20 yardot belőjük, majd hátrébb sétálva egy nagyobb távot is bejelölünk kézzel az üres matricán, lehetőleg 40 yard fölöttit, majd a két jelöléshez odaillesztjük a gyári matricákat. Valamelyik épp fedésben lesz, azt ragasztjuk fel, és minden táv matematikailag stimmelni fog. Minél nagyobb távolságra jelöljük be a második rovátkát, annál pontosabb lesz a matrica.
További előnye az irányzéknak, hogy nagyon precízen és könnyen lehet állítani a távolságot, és a fixtüskéshez képest nagyobb távokon is tudjuk használni. Nekem 60-65# közötti íjam van és nehéz vesszőim, ezzel kb. 75-76 yardig alkalmazható (kb. 70m), de a könnyű vesszőkhöz skálázott matricák 100 yardig mennek, ami barátok közt is 90 méter fölött van. Nyilván a használható távolság attól függ, hogy mennyire lehet lesüllyeszteni az irányzékot úgy, hogy még ne érjenek bele a tollak lövéskor. Erre a célra egy állítható limitert is beépítettek, ez van nekem a 80-ig futó skálán 76 yardon. Én szeretek néha nagy távokon gyakorolni, mert ott minden apró lövéshibát elő lehet hozni és megtanulni kiküszöbölni.
Az irányzék egyébként nem vészesen nehéz, de nem is könnyű (480g), cserébe legalább nem hat bumszlinak az íjon. Az irányzópont világítás nélkül csak egy apró, alig látható fekete pötty az üvegen, ilyen formán csak a legritkább esetben tudunk célozni vele, magyarán mindig be kell kapcsolni. Gombelemekkel működik, ami nagyon sokáig bírja, én a másfél év alatt talán egyszer cseréltem benne, de akkor is csak a biztonság kedvéért. Olyan is volt, hogy tokba téve egy napra bekapcsolva maradt. Igaz én legtöbbször a leggyengébb fokozatokon használom.
A fényerő állítható a +/- gombokkal több fokozatban. Elég csak az egyiket nyomkodni, megy körbe, a legerősebb állás után újra a leggyengébb következik és fordítva. A be- és kikapcsolás a két gomb egyszerre történő megnyomásával történik. Éjszakai lámpás lövéshez a leggyengébb fényerő tökéletes. Ha kicsit erősebb lámpánk van, akkor meglehet a második leggyengébb is elkélhet. Verőfényes napsütésben az erősebb fokozatok is jól láthatók. Szürkületben célzáshoz lámpa nélkül viszont én úgy éreztem, hogy bizonyos szituációkban a leggyengébb állás is túl erős picit, értsd mondjuk rókára lőni 20 méter fölötti távon. Ilyen esetben a rókát nem igazán fogjuk látni irányzópont enyhén csillámló fényétől.
Nálam az egypontos scope-változat van, de létezik belőle kétpontos is (ld. kép a cikk elején). Az alsó pontot azoknál nem lehet külön állítani, így csak megjegyezendő referenciaként szolgál (valahol 40 yard körül szokott lenni a magassága, ha a középső pont 20 yardon van, de ezt minden tulajdonosnak ki kell tapasztalnia, hogy neki hova esik).
A scope körüli gyűrű foszforeszkál, sötétben órákig lehet látni az enyhe fényét.
No, beszéljünk kicsit a hátrányokról is.
A TruGlo Range Rover Pro oldalállítása micro-adjustos, a magasságállításhoz (belövéskor) imbuszkulcs kell. A magasságot két csavar is rögzíti egy sínben egymás mellett, emiatt nem kell nagyon meghúzni őket, hogy feszesen tartsanak. Ennek ellenére nekem sikerült rögtön az első héten megszakítani az egyik menetét, pedig isten látja lelkem, nem húztam meg erősen. Nem túl jó minőségű a csavar benne sajnos, ezért pótolnom kellett.
A következő hátrány előre tudott volt, de azért leírom. A scope üvege bizony vadászat esetén kicsit kompromisszumos, tud koszolódni, adott esetben be is tud párásodni, és olykor enyhe becsillanásra is hajlamos, ellenére a jól látható, tükröződésmentesítő bevonatoknak. Az enyhe, alig észrevehető tükröződés pont elég arra, amit fentebb írtam, hogy szürkületben lámpa nélkül nehézkes vele a célzás, nem látjuk olyan tisztán vele a célt, mint egy üveg nélküli irányzékkal. Az esetek többségében azért semmi gond nincs az üveg használatával, de előfordulhatnak nehezebb napok, lásd az alábbi párás-fagyos pirkadatot.
A világítópont stabilitása is néha okozott már meglepetést, szerencsére eddig sosem akcióhelyzetben. De többször előfordult a másfél év alatt, hogy magától kialudt (csak simán, vagy lövéskor), vagy épp vibrált, ami kontakthibára enged következtetni. Most egy ideje már nem csinálta, talán segített rajta, hogy az elemeket kivettem, visszatettem, ellenőriztem a csatlakozásokat.
A TruGlo Range Rover Pro irányzéknak van egy kvázi ikertestvére is, az Apex Covert Pro (mellesleg egy kézben van a két márka, ugyanott készülnek). A scope részük gyakorlatilag teljesen azonos, csak a szálkereszt, illetve az irányzék tartószerkezete, és mechanikája más.
Nekem azért esett a választásom a TruGlora, mert ennek hátul van az állító kereke, illetve a távolságkijelzése (ez ráadásul nagyobb méretű is), emiatt azt gondoltam, rossz fényviszonyok közt jobban lehet majd látni, állítgatása pedig kevesebb mozgással jár, mint ha előre kellene nyúlkálni érte az íjon. Időközben azonban kiderült, hogy sötétben már ezt sem lehet látni, bár egy 20 yardról 30-ra tekerés vakon is megy, egy egyszerű ujjmozdulat csak. Ami nagyobb probléma, hogy az állító mechanika olyan értékes helyet foglal el a középrész oldalán, ami az íjra szerelt tárnak kellene. Emiatt tárat csak kijjebb, valamiféle távtartóval lehet felrakni az íjra, ezzel igencsak eláll a középrésztől. Abban a korban, amikor minden gyártó minél áramvonalasabbra próbálja szabni az íjra szerelt alkatrészeket. Engem ez nem zavart, mert nem szoktam tárral lőni, csak cipekedéskor kell, de ha újra vennem kellene ilyen irányzékot, a választásom inkább az Apexre esne. Mellesleg a scope megvásárolható külön is.
Végszó
El fogom adni ezt az irányzékot is, pedig szerettem a mindenféle hátrányaival együtt. Jóllehet sokan panaszkodnak rá, mert nem olcsó irányzék, mégis előfordulnak minőségi hiányosságok. Szerettem, mert igen kellemes használni, célozni vele a zavaró tüskék híján. Viszont úgy tűnik öregszik a szemem, és egyre nehezebben látom élesnek a világítópontot és a célt egyszerre, gyenge fényviszonyok között pedig már egyáltalán nem.
A következő próba hasonló koncepciót képvisel majd. Továbbra sem térek vissza a tüskékhez, hanem red dotot, vagy reflexirányzékot szeretnék az íjamra szerelni, ami arról nevezetes, hogy a világítópont fókusza a távolba esik, így tökéletesen élesen látható a piros pötty a célon. Ráadásul ezek parallaxismentesek is, ezért a peepet is el lehet hagyni. Ahogy az ember mozgatja a fejét, a világítópont úgy vándorol az irányzékban, vagyis mindig a célon marad, mindegy honnan nézzük. A keskeny betekintési szög miatt kétszemes lövésnél csak a célzó szemmel látja az ember a pontot, nem lesz belőle kettő, mint a hagyományos irányzékoknál.
