A nagytesztben 9 gyártó top-kategóriás íját próbálta egy háromtagú csapat (P.J: Reilly, régi motoros íjtesztelő és a Lancaster Archery videó-arca, vadászíjász; Alex Robinson az OL főszerkesztője, régi motoros íjtesztelő, vadászíjász; Scott Einsmann az OL Felszerelés rovatának vezetője, korábbi íjászedző, íjász fanatikus). A tesztmódszerek továbbra is igen körültekintőek, emberi tapasztalatok (lövés, hangolás, stb) éppúgy súlyt kapnak, mint a legmodernebb műszerekkel végzett elemzések (sebesség, célratartás, hang és vibráció). Az eredeti cikk fele csak arról szól, hogy milyen módszereket használtak a tesztelésre és mi alapján döntöttek a rangsorról. A sebességteszt 420 graines vesszővel történt, mindegyik íjnál 29″ húzáshosszon, és kb 60# húzóerőn, 3 lövés átlagából, LabRadar doppleres kronográffal. A TOP3 íj tesztelésével egy teljes napot töltöttek pluszban, hosszútáv-lövésekkel, szituációkat kipróbálva, lövéshibákat szándékosan elkövetve.
De nem húzom tovább a szót, íme 2023 TOP 9 íja, de még előtte a specifikációk és teszteredmények összesítve:
1. helyezett, a szerkesztők választása: Elite ERA
Az elmúlt években sok íjat teszteltek már, és néha van egy speciális eset. Egy-egy olyan íj, aminél az első lövéskor mindenkinek vigyorra áll a szája, vagy aminek valami különleges innovációja, szolgáltatása, teljesítménye van. Idén az Elite ERA volt ilyen íj. Zseniális karbon középrész, merev, csendes, nem vibrál, és mindez kiegészül az Elite könnyen használható S.E.T. hangolórendszerével. Meglehet az ERA kicsit agresszívebb húzású, mint amit az Elite általában kínálni szokott, de szerethető volt. A laboratóriumi teszten kisebbet ugrott, mint a Phase 4, vagy a Mach 34, cserébe utóbbi kettő csendesebb volt a zajmérésen, mint az ERA. A Mantis-teszt bebizonyította azt is, amit a tesztelők éreztek: az Elite sokkal hamarabb célra áll és stabilabb teljes kihúzásnál, mint egy olcsó, sereghajtó modell. Ld. az alábbi ábrán, ahol a narancs vonal a mozgás (pin) útja lövés előtt.
Nagyon jól szerepelt az 50 yardos pontosságteszten, de kiemelkedő teljesítményt nyújtott akkor is, amikor stabilizátorokkal felszerelve (az egynapos teszten) 40-80 yard közötti távokra lőttek. 40 yardon akkor sem volt rosszabb csoportátlag 8″-nél, amikor szándékosan tipikus lövőhibákat vétettek, úgymint csavarás, szorítás, erős falnak húzás. Azért tud az ERA picivel olcsóbb lenni, mint más karbon íjak, mert a középrész nem az USA-ban készül (épp a PSE építi erre a mostani marketingkampányát, hogy övék az egyetlen Made in USA karboníj). A tesztelők ezt az egy negatívumot tudták felhozni ellene, de ez nem befolyásolja az építési minőséget és a teljesítményt. Abszolút győzelemmel érdemelte ki az Editor’s Choice, vagyis a szerkesztők választása címet.
2. helyzett: Mathews Phase4 29
A Mathews minden alkalommal a dobogón szokott végezni, tavaly is csak azért csúszott le a V3X az “év íja” címről, mert a PSE Levitate vitte a prímet az innovatív designjával. Idén hasonló cipőben találták magukat a tesztelők, a 2. és 3. helyért megint egy Mathews és egy innovatív karbon íj versenyzett. A Mathews kellemesen lőhető íjakat gyárt folyamatosan, és valahogy idén elintézték, hogy a Phase 4 csendesebb és kevésbé rezonál, mint elődje, a V3X. Ez részben az új íjkar designnak köszönhető, mely gumibetéteket foglal magába. Kell némi erőfeszítés, hogy a hatalmas csigákat megindítsuk, de utána a húzás már könnyű, és finoman beül a völgybe. Csupaszon is nagyon stabilan lehet vele célozni, stabilizátorokkal pedig elképesztően stabil lesz. Ahol kicsit elvérzett, az a megengedőség-teszt, ami azt jelenti, hogy a lövőhibákra érzékenyebben reagál. Ezért a gyári markolatot tették felelőssé, ami levehető. Az egynapos tesztelésen markolat nélkül, csupaszon lőttek vele, és máris jobb eredményeket produkált a Matyi. A másik negatívuma pedig közismert a Mathewsnál: ha húzóerőt, kikönnyülést vagy húzáshosszt akarsz változtatni, új modult kell venned.
3. helyezett: PSE Mach 34
Könnyű és merev karbon középrészt gyártani extrémnehéz. Ezért olyan gyakori, hogy a karboníjak össztömege alig kevesebb, mint az alumínium íjaké. Ehhez képest a PSE Mach 34 egy teljes fonttal könnyebb (csupaszon 3.65 font), mint a 33-as alu PSE Omen, mégis merev, és alig rezonál lövés után. A mágia neve Dead Frequency Carbon, ami kézzel készül, és naponta max 6db-ot tud belőle gyártani a leggyakorlottabb szakember is. Mindezek, illetve az EZ.220 hangolási mechanizmus, a 33″-ig állítható húzáshossz, a kellemes húzásciklus és markolat, a határozott fal, és az ERA-val holtversenyes pontosság egyaránt hozzájárultak a dobogós helyhez.
4. helyezett: Bowtech Carbon One
A legtöbb íjat olyan húzni, mint egy sziklát legurítani a dombon: nehezen indul, de ha már mozgásban van, onnantól sima ügy. A Bowtech Carbon One kiérdemelte a legfinomabban húzható íj díját a teszten, ez ugyanis olyan, mintha márványgolyót akarnánk üvegen gurítani. A Carbon One továbbá szolgáltatásokban is a leggazagabb a palettán: DeadLock hangolás, Performance és Comfort beállítás, flexibilis kábelfeszítő, sínes kifutó-felfogatás, stb. Olyan apró részletekre is odafigyeltek a Bowtechnél, mint a keményített, rozsdamentes acél modulcsavarok, amiket képtelenség elnyírni. Pontossága pariban volt a Mathews Phase4-gyel, a lövéskori ugrás pedig karbon körökben nem rossz, de a Mach 34 és az ERA jobb volt nála. Érzésre is, és a műszerek is megerősítették. A markolata nem volt a tesztelők kedvence, túl sima, túl vékony és a lekerekített élei némi bizonytalanságot adnak a tenyérnek. Ezen egy hokis szalag segíteni tud. Mint karbon íj nagyszerű, de a tömege ugyanannyi, mint a hasonló méretű, alumínium Bowtech CP30-nak. Cserébe egy téli lesen nem fagy rá az ember keze.
5. helyezett: Darton Prelude
Az elmúlt években a Darton nagyon jó minőségű íjakat kezdett gyártani, a szabadalmaikat meg ezer éve használják más nagy gyártók. A középrészeik 7075 T-6511 alumíniumból készülnek, amik nagyon erősek, masszívak, mégis könnyűek. Nem csak a középrész olyan mint egy tank, de a tengelyek és a csapágyak is. Egyedi csigarendszerük pontos lövéseket tesz lehetővé, a húzáshossz 1/4″-enként állítható, a kikönnyülés 8 fokozatban, és sínes felfogatású kifutót is fogadni tud. 286.3 FPS-sel a Dartoné a leggyorsabb íj a teszten, mégsem érződik sebességre kihegyezett íjnak, amikor ki kell húzni. Egyenletes húzásciklusa van, hasonló a Bowtechéhez, de azért egy fokkal nehezebb húzni. Pontosságát tekintve a hátsó traktusban végzett, nehéz volt öt egyformán jó lövést kihozni belőle egy sorozatban, annak ellenére, hogy jó volt kihúzva tartani és a markolata is elnyerte a tesztelők tetszését. Jóllehet erre is ráfér a hokiszalag. Lövéskor sem rezonál annyira, mint amit egy ilyen sebességnél várna az ember.
6. helyezett: Hoyt VTM 34
Messziről is látszik, hogy a VTM egy vérbeli Hoyt. Felvértezték a legújabb technológiákkal, mint a Picatinny sínes irányzék-, és a dovetail sínes kifutó-felfogatás, a gyári stabi, a binary csigarendszer és az alacsony profilú tárelhelyezés. A markolata kényelmes, gumírozott, izzadt tenyérrel is jól használható. A húzásciklusa nem annyira egyenletes mint a többieké, a végén van még egy hupli, mielőtt a völgybe érkezik. A fal kissé ruganyos, de kihúzva nem akar összerántani az íj, kényelmes tartani. Pontosságot tekintve a középmezőnyben végzett.
7. helyezett: Prime Revex 2
A Prime-nál nem félnek attól, hogy jelentős módosításokat végezzenek az íjaikon évről évre. 2023-ra például egy teljesen új csigadesign érkezett, jóllehet ez is az Inline technológiát használja, ami annyit tesz, hogy a kábelek a csiga oldalán ülnek, de kihúzáskor bekúsznak egy vonalba a húrral és a csigával. A másik nagy változás, hogy ha húzáshosszt akarsz módosítani, ahhoz új modult kell venni a boltban. Nyilván ez hátrány, abban viszont előny, hogy a húzáshossz-specifikus modulok nagyobb hatékonyságot eredményeznek, mint az univerzális, forgatható modulok. A húzásciklus finomságát illetően a tesztelők nem teljesen értettek egyet, de nem tartották rossznak. A zajjal és a rezonálással sem volt különösebb probléma, de a markolatba belekötöttek, mert túlságosan lekerekített, nehéz volt konzisztens feltámasztást találni rajta. Van benne viszont egy Aerogel nevű NASA-fejlesztésű anyag, ami nem engedi a hideget átvezetni a középrészről a tenyérre (magyarul szigetel). Egy biztos, ez a Prime teljesen más, mint a cég korábbi modelljei, mindenkinek javasolják, hogy próbálja ki, akkor is ha még sosem lőttek Prime-mal, vagy ha nem szerették a korábbi Prime-okat.
8. helyezett: Blackout NV32
Ha azon tűnődsz, hogy ki a fene az a Blackout, nem vagy egyedül. Ez az amerikai Cabela’s, illetve Bass Pro üzlethálózat saját márkája, az NV32 pedig a zászlóhajó íjuk. Amit egyébként az Elite gyárt nekik, de ettől függetlenül ez nagyon nem egy Elite íj. Lövéskor nem ugrik nagyot, de eléggé rezonál a lövés után, akár 1-2 mp-ig is, nem segítenek a beépített rezgéselnyelők. A húzása sima, de a fal nagyon szivacsos. A markolat túlságosan lekerekített. Mindezek miatt nem könnyű célon tartani, ennek ellenére a pontossága középmezőnyös. Nem szerették ezt az íjat a tesztelők, ennek ellenére nem nevezik katasztrofálisnak, főleg azért mert több itt feltüntetett íj árának csak a felébe kerül.
9. helyezett: Bear Execute 30
Sokminden belekerült a Bear íjakba, ami a vadászíjászok számára kedvez. Szélesebb íjkarok, mely a stabilitást javítja. Új karbefogadó zsebek, új rezgéselnyelők, állítható kikönnyülés, választható íjkar-, vagy kábelstop, kétféle markolat-opció, beépített vízszintező. Az Execute a húzásciklusban vérzett el, mert jelentős erőt kell kifejteni, hogy a ciklus végén behúzzuk a völgybe. Emiatt kénytelen-kelletlen zuttyan neki a falnak, ez pedig erős irányzékmozgást eredményez, így várnod kell, hogy az íj lenyugodjon a kezedben. A puha gumimarkolat nem túl konzisztens, érdemes a keskenyebbik opciót választani. Pontosságot tekintve is voltak bajok, a ítészek szerint nehéz vele jól lőni. 6″ fölötti csoportokat értek vele négyből háromszor, aztán az egyik tesztelőnek sikerült egy 2,5″-eset összehozni, de az átlagos 5.43″-vel így is utolsó lett a teszten. Lövés után sem remekel a Bear, amit a műszeres mérés alátámasztott: nem ugrik nagyot, de erősebben rezonál, mint a többi íj a teszten.
Összegzés
Tavaly a Mathews V3X nagyon jó értéket képviselt 1099 dolláros áron. A Phase 4 is remek darab, de már 1299 dollárba kerül. A tavalyi Hoyt Ventum Pro 1349 dollár volt, az idei Hoyt VTM 1449. Nyilván nőnek az alapanyagköltségek, ezért nem lehet hibáztatni a gyártókat, de 2023-ban az ár egy fontos szempont lesz a vásárlóknál.
Az egyik legizgalmasabb trend, hogy az íjak egyre könnyebben állíthatók és hangolhatók. Akinek az íja könnyebben testreszabható, az nagy hozzáadott értékkel bír. Ha 2023-ban akarsz új íjat vásárolni, vedd figyelembe a számodra fontos paramétereket, használd az Outdoor Life tesztjének adatait, aztán irány a bolt és próbáld ki őket, mielőtt döntést hozol.
Az eredeti cikk itt olvasható. Borítókép: Outdoor Life
