Az ember mindig is bizonytalan tényező volt, mindenféle képletben. Évszázados mondás, hogy “tévedni emberi dolog”. Az önvezető autók ötlete a 2020-as évek elején megmutatta, hogy még egy ilyen komplex dologban is, mint a közlekedés, kivonható a bizonytalanság, és elérhető a hibázás, tévedés szinte teljeskörű kizárása.
Csak a vadászat az egyetlen kivétel már, ahol egyesek nem hajlandóak felnőni a feladathoz, fejlődni a korral. Jóllehet egy időben itt is tetten érhető volt a fejlődés. Ássunk vissza a múltba, hogy milyen utat jártak be a vadászok kis országunkban.
Óriási viták voltak az egykori Széchenyi Zsigmond idejében. Fiataloknak mondom, ő egy ódivatú, ismert vadász volt, és egyébként gróf (töriórán biztos tanultátok, kik voltak a grófok), aki könyveket is írt (töriórán biztos tanultátok, mik voltak a könyvek). Arról vitatkoztak, hogy lehet-e puskára céltávcsövet szerelni. Az olyan tehetős emberek, mint a grófok, meg tudták venni a távcsövet, akik nem, azok meg ágáltak ellene. Aztán végül egyre többen és többen megengedhették maguknak, mígnem általános használati cikk lett a lesvadászatokon.
Később, az 1990-es években arról vitáztak a jágerek (így hívták magukat, németesen), hogy szabad-e lámpát szerelni a puskára, és éjszaka vadászni. Amikor ezt végül megengedték a hatóságok, el lehet képzelni, hogy egyesek például autóakkumulátort vittek magukkal a magaslesre, és orosz helikopterről leszerelt lámpát kötöttek rá. Pár másodpercig világított csak, és tönkre is tette az akkumulátort, de ezzel vadásztak. Neeem, nem olyan akkut, mint ami a talpad alatt van a mostani autókban. Sokkal kisebbet…akkoriban még keverék üzemanyaggal mentek az autók, nem árammal, az akkumulátor csak néhány elektromos berendezéshez kellett.
Node aztán pár év múlva már teljesen általános lett a lámpahasználat. Éjszaka is tudtak vadászni az emberek, nem csak holdfénynél. A lámpák egyre kisebbek és erősebbek lettek. A vaddisznók viszont óvatosabbá váltak. Egyre későbben jártak el az erdőből, kukoricából, az okosabbja pedig pontosan tudta, hogy amikor fény gyúl az éjszakában, akkor nem a hold bukkant elő a felhők mögül, hanem az ő bőrükre megy a játék. Ráadásul egyre többen is lettek.
Még valamikor e két jelzett időszak között, menet közben a vadászok rászoktak, hogy nem megkeresik a vadat, hanem odahívják, csalival, és evés közben ejtik el. Főleg télen, amikor nehéz felkutatni őket. Évekkel később jelent meg a vadkamera ötlete, ami rögzítette a szóróra, etetőhelyre érkező állatokat, így a vadászok tudták, mikor és hova érdemes kiülni vadászni.
Mint említettem a cikk elején, a vadászok egy ideig haladtak a technikával. De nagyon nehezen. A céltávcső és a lámpa használatából is óriási viták voltak vadászberkeken belül, hogy etikus-e vagy sem. Az első fecskék, akik ilyeneket használtak, gonosz, lődühös puskásnak tartattak, nem pediglen vadászembernek. Persze csak addig, amíg elég vadász be nem adta a derekát a könnyítés, és a hatékonyságnövelés oltárán. Amikor már mindenki céltávcsövet és lámpát használt, teljesen elfogadott lett, és arra néztek furcsán, aki nem használt ilyeneket.
Ezen korszak után érdekes fordulat jött a vadászok modernizációs históriájában. Ez a generáció ugyanis kikövetelte(!) magának a fejlődést. Elkezdtek tömegesen – akkor még tiltott – éjjellátó eszközöket használni. Persze ezt a mozzanatot is hatalmas etikai viták övezték kezdetben. De már annyian ügyködtek azon, hogy Pandora szelencéjét kinyissák, hogy már nem is lehetett azt visszazárni, így végül a törvényalkotó adta be a derekát, és legálissá tette ezeket az eszközöket. Arra hivatkozással, hogy nagyon sok a vaddisznó, megjelent a veszélyes sakál is, hatalmas anyagi károkat okoznak, betegségek is jöttek, így hatékonyan kell fellépni ellenük.
Valamikor ezen időszak tájékán bevezették, vagy mondjuk inkább úgy, közkeletűvé tették az “igazvadász” kifejezést. De ez már annyira mellélövés lett a szokásos hitvitában, hogy a köznép gúnynévként kezdte használni a fejlődésben, modernizációban elmaradott vadászokra: szarkasztikusan “zigazvadász” névvel illették őket.
Nem kellett sokat várni, hogy ezek az éjjellátó eszközök, főleg a hatékonyabbnak számító hőkamerák a puskákra is felkerüljenek célzóberendezésként. A törvényalkotó itt is a közakarat után ment, és hosszas vívódás után engedélyezte ezek használatát a vadászok számára. Az indok az volt, hogy a titokban (értsd a vad tudomása nélkül) leadott lövés bizonságosabb, és kisebb a szörnyű sebzés esélye. A hőkamera technológiával a vadásznak lehetősége van pontosan észlelni, azonosítani, szelektálni és kellő ideig célozni, majd lőni. A céltechnika néhány évig ördögtől való volt, még abban az időben is, amikor más országokhoz hasonlóan Magyarországon is legalizálták. Különösen a fentebb említett “zigazvadászok” ágáltak ellene. Ámde hamarosan annyian használták már ilyen-olyan okok miatt (sokan a megnövekedett vadkárt emlegették), hogy általánosan elfogadott lett.
Ezzel viszont csorbult is kicsit az élménye az évszázados múltra visszatekintő hazai vadászatnak, mert a jágerek élő állatokat innentől a saját szemükkel szinte soha nem láttak. A vad régesrég megváltozott szokásai miatt az emberek csak éjszaka, sötétben jártak ki vadászni, hiszen a vadon élő állatok csak ekkor mutatkoztak. Egy kijelzőn azonosították a vadfajt, egy másik kijelzővel pedig meglőtték. Érdekesség, hogy emiatt sokkal furcsább érzéseik lettek a fiatal vadászoknak, hiszen vaddisznót a természetfilmeken kívül csak elejtés után láthattak testközelből, teljes valójában. Élő, igazi vaddisznóval csak azoknak volt módjuk találkozni még egy ideig, akiknek volt pénzük szervezett vaddisznóhajtásra járni, amíg az engedélyezett volt. Ám végül a turizmus, és a manapság oly divatos fagyógyító önkéntes tevékenység megnövekedett népszerűsége miatt a mozgással járó, egész erdőt érintő hajtóvadászatokat végleg betiltották balesetveszély, de legfőképpen a zöldlobbi miatt.
Itt még egy aprócska modernizációs ugrás következett, amikor feltalálták a szemre építhető miniatürizált, kombinált nano éjjellátó-hőkamera berendezést, így nem kellett külön eszközt használni a keresésre és a célzásra. Ezt már nem fogadta akkora ellenérzés a vadászok között.
Aztán modernizálódó társadalmunk e helyen tárgyalt szegmense itt meg is állt a fejlődésben, és elértünk napjainkig a kronológiában. Mára feltalálták az olyan automatikus fegyvert, ami a remegő kezű vadász helyett céloz és lő, biztos, kíméletes és sebzésmentes találatot eredményezve. Hangja sincs, hogy felverje az erdő-mező csendjét, mert ballisztikus fémlövedék helyett ionizált plazmalövedéket használ, kímélve ezzel a környezetet a káros fémektől. Automatikus faj- és ivarfelismerő algoritmusa kvázi tévedhetetlen. Ám ami a legfontosabb, hogy kombinálni lehet élőben streamelő vadkamerával is, így otthonról is vezérelhető napelemes automata etetőnél, kátrányadagolónál, vagy geotermikusan fűtött (földszondás) itatónál és dagonyánál.
Az a vadász egész egyszerűen régimódi, önző és kegyetlen a vadállománnyal szemben, aki nem fejlődik a korral. A mai új rendszerek szinte csak előnyöket kínálnak. Nem kell kimenni a hidegbe, vagy nyáron a szúnyogosba, hiszen otthonról lehet vadászni. A 8K felbontású, 3D live-streamen testközelből lehet megfigyelni az állatokat, gondosan szelektálni, a lövést pedig fejlett mesterséges intelligenciával rendelkező automatika végzi.
Aki még a remegő kezére bízza egy vad életét, az felelőtlen és nem etikus az élőlényekkel szemben!
További előnyök, hogy a vadász nem szagozza össze a terepet, és nem zavarja a területet a folyamatos autókázással, közlekedéssel, stresszben tartva a vadállományt, vagy akár veszélyeztetve az olyan fokozottan védett fajokat, mint a pompázatos fácánkakas. Nem csak akkor lőhetünk vaddisznót ezen kívül, amikor van kedvünk vadászni, az ugyanis állományszabályozás szempontjából nem hatékony. A rendszer auto-pilot módban addig is vadászik, amíg mi alszunk.
Valamiért mégsem tetszik ez a hazai vadászok nagyrészének. Pedig a törvényalkotó már felismerte ennek előnyeit, és ezúttal elébe ment a zendülésnek, a szrájknak, így egy éve engedélyezte az AHEQ (Automatic Hunting Equipment) rendszert. Néhányan már beszerezték az AHEQ-et, és megelégedéssel használják (legfőképpen erdőgazdaságok), de ez még ritkaságszámba megy, és a többség elítéli ezt az újfajta vadászati módszert.
Holott a dilemma épp ugyanarról szól, mint a hőkamera, visszább menve a puskalámpa, vagy Széchenyi idejében a céltávcső esetében. Teljesen érthetetlen a magyar vadászok makacssága, és ellenállása az ügyben. Azoké a vadászoké, akik pár évtizede még önként kardoskodtak a puskára szerelhető hőkamera mellett.
Jagd und Drone Magazin, 2052. január 29. (a Patkány éve) – Írta: Abdul Rashim
Vadász, vadászíjász, terméktesztelő, blogger, kíváncsi, kritikus, ex-fotográfus, Infiray Ambassador. Nem trófeavadász, nem influenszer.
