Negyvenpluszos fejjel úgy döntöttem, hogy a gyerekkorom óta tartó vadászéletemet újabb szintre emelem azzal, hogy erdészeti-vadgazdálkodási tanulmányokba vágok. Hivatásos vadásznak, népies nevén vadőrnek igyekeznek majd kiképezni mestereim, de a motiváció számomra inkább az, hogy úgy tudom megadni a tiszteletet a természetnek és a benne élő vadnak, ha még mélyrehatóbban kitanulom az erdő-mező világának és a vadászatnak tudományát. Mivel a laikusok (és akár jónéhány vadász) számára ez a világ távoli ködbe burkolózó, vagy inkább megfoghatatlan, ezért naplóírásba kezdtem, hogy betekintést nyújtsak az “Erdésztechnikus vadgazdálkodási szakirány”-képzés világába, és megírjam a személyes élményeimet az úton. Hátha a fiatalok is kedvet kapnak.
Hát ez is eljött… Még 1-2 online óra, és vége a sulinak. Örök emlék lesz ez az iskola szerintem mindannyiunknak, de legalábbis a legtöbbünknek. Akadt egy-két ember a csapatból, akikkel csak ritkábban találkoztunk, akadtak egypáran, akik munka, vagy egyéb, életükkel kapcsolatos változás miatt lemorzsolódtak. De volt egy kemény mag, aki láthatóan vérkomolyan vette az egészet annak ellenére, hogy a többségnek nem szándéka hivatásos vadásznak állni. Csak a tudás miatt mentünk és olyan komolyan vettük/vesszük, mintha államvizsga előtt állnánk és a diplománk, a jövőnk múlna rajta. Mindenkiben ott a bizonyítási, megfelelési vágy, részben az iskola felé, részben saját magunk, a lelkiismeretünk felé. Előbbi nem véletlen: az iskolának végtelenül szimpatikus a felnőtt csapat hozzáállása, szorgalma és persze a társaság színes mivolta, hiszen itt mindenféle ember megfordult, mindenki máshoz ért. Talán már írtam korábban, hogy van köztünk kinológus, van vérebes, van megrögzött ragadozóvadász/csapdázó, van solymász, vadászíjász, sportlövész, jogász, életművész, növényápoló, és persze van köztünk fiatal és idősödő, friss vadászvizsgás és a 20-30 éve vadászó ember is. Szakújságíró-féleként és vadászati technikához értő emberként, 25 éves vadászati múlttal úgy hiszem, magam is hozzátettem ezekhez a színekhez. A suli végére nagyon jól összekovácsolódott a kemény mag, vadásztunk is együtt, összegyűltünk egy-egy sör mellett, és a tanáraink is láthatóan egyre felszabadultabbak, közvetlenebbek lettek irányunkba, ahogy haladtunk előre az időben.
Egy év alatt elvileg kikupáltak minket. Hogy mit tanultunk? Lássuk tételesen:
- Állattan:
- Emlősök (vadászható és védett)
- Madarak (vadászható és védett)
- Egyéb (gerinctelenek, hüllők, kétéltűek)
- Növénytan:
- Dendrológia (faismeret)
- Klímazónák
- Felismerés képről:
- Fák és cserjék leveles hajtása
- Fák és cserjék rügyes hajtása
- Fák és cserjék virága, termése
- Lágyszárúak
- Emlősök és madarak
- Vadászkutyák
- Csapák
- Erdészeti ismeretek
- Erdőhasználat
- Faanyagok tulajdonságai, hibái
- Fakitermelés eszközei, gépei, védőfelszerelései
- Motorfűrész használata, karbantartása
- Tiszítófűrész (népies nevén motoros fűkasza) használata, karbantartása
- Döntés, gallyazás, darabolás (érdekesség, hogy tanultuk a hogyanját, de fát ezzel a végzettséggel nem dönthetünk, sőt igazából hivatalosan motorfűrészt se kezelhetünk munka jelleggel)
- Anyagmozgatás
- Famagasság és átmérő mérése, területmérés, gépkarbantartás, talaj pH-mérés, talaj fizikai féleségének meghatározása, faanyag mennyiség kiszámolása erdőben
- Vadászati jog és történelem
- Vadbetegségek, vadegészségügy
- Vadgazdálkodás
- Ökológia
- Élőhely gazdálkodás, fejlesztés (mezei, erdei, vizes élőhely)
- Vadállomány tervezése, szabályozása
- Létszámbecslés, vadeltartó képesség fogalma
- Vadgazdálkodási jelentés készítése
- Vadföldgazdálkodás
- Vadtakarmányozás, takarmánybiztonság
- Vadkár, -elhárítás, -felmérés
- Vadbefogás
- Természetvédelem
- Állománygazdálkodási feladatok
- Termőhelyismerettan
- Meteorológia, éghajlat
- Talajtan (talajképződés, -kémia, -fizika, talajfejlődés)
- Termőhelyismeret (erdőgazd. hatása, mezőgazd. hatása, termőhelytípusok, klímák, genetikai talajtípusok, termőhelyfeltárás, talajszintek/-rétegek meghatározása)
- Vadállomány hasznosítása
- Vadbefogás módjai, eszközei
- Vadtelepítés
- Vadászati módok (egyéni és társas)
- Vadászatvezetői eligazítás, hajtástérkép készítése
- Vadászterület berendezései
- Balesetelhárítás
- Lőtt vad kezelése
- Vadászati felszerelések (optika, lámpa, lőbot, sípok, krotália stb)
- Trófeabírálat (kikészítés, CIC/Nadler mérés, korbecslés)
- Fegyver és lőismeret
- Lövészet kisgolyós puskával
- Apróvadtenyésztés (tojáskeltetés, bújtatás, naposcsibe nevelés, számolások)
- Lesépítés, sózókészítés
- Csapdázás
Huh…felsorolni is sok. Miközben hallgattuk az órákat a helyszínen vagy épp online, nem tűnt ennyire durvának. Január-február környékén konkrétan még volt is egy kis csalódottság érzésem, hogy „csak ennyi”? Aztán arcul csapott a valóság, amikor nekifeküdtünk a vizsgára felkészülésnek, amikor a tanárok egy-egy kérdezz-felelekkel felmérték a tudásunkat, és szembesültünk vele: van mit behozni.
20+ éve vadászóként sok dolog evidensnek tűnt az oktatás során, de ha felkészületlenül rákérdeznek, eszedbe nem jutna a válasz. Mondok egy példát: „Becsüld meg a vadászterületen a fácántyúkok felnevelési arányát!” Ha ezt hallod, azt se tudod mit mondanál rá, vagy ha kint vagy a területen, hogyan kezdenél neki. Aztán ha megjön a válasz, hogy augusztusban pár napot kezdj azzal, hogy indulj el autóval reggel a területen, és számold meg csibéket vezető tyúkokat, meg a csibét nem vezető tyúkokat, aztán máris lesz két számod amit eloszthatsz egymással, akkor a fejedhez csapsz, hogy ja, hát persze! Ez csak egy példa, de az oktatás során millióegy ilyen „ja hát persze” pillanat volt, amit ahogy mondani szokás, tudtál csak nem sejtettél.
És hát ott vannak az apró részletek, ami fölött a tanulás és az órák során elegánsan átsiklasz. Tudod, hogy a fácán poligám, hogy milyen élőhely kedvez neki, felismered a védett récefajokat, tudod hogyan lehet természetszerűbbé építeni egy elhagyott halastavat, tudod, hogy az őzeknél egyedi a vemhesség a szarvasfélék közt (diapauza), megkülönbözteted a nyírt a nyártól, azt hiszed megy ez mint az ágybacsinálás, aztán…: „Hány tojásból áll egy fácán fészekalj?”; „Mennyi a tőkés réce tojás kelési ideje?”; „Hány napig vemhes egy muflon?”; „Mely állatfajoknál jelentkezik az embrionális diapauza (az őzön kívül)?” „Ha egy rágóerdőt létesítenél a területen, milyen fafajtákkal ültetnéd be?”; „Technikailag mi a különbség a keltetőgép és a bújtatógép között?” – A vizsgán kíméletlenül ott lesznek ezek a kérdések között, szóval tudni kell, de amikor mondták, azt gondoltad ezek nem lényegesek.
Nagyon magasztos gondolataim vannak ezzel az iskolával és oktatással kapcsolatban, de nem állnak még össze a fejemben, és ezt a cikket sem húznám hosszabbra. Május végén, június elején technikusi vizsga. Majd a zárócikkben talán kifejtem, addig tanulás.
Share:
