Rendre felmerül ez a kérdés a közösségi médiában, hol az egyik témában, hol a másikban. Aki azt mondja, hogy nincs már hova tovább, annak nem elég élénk a fantáziája. 🙂 Lássuk!
Hőkamera
A termikus képalkotásban már bőven bementünk 20 mK érzékenység alá, 2K kijelző fölé, és nem ritka a piacon a HD felbontású szenzor sem. Hova lehet még itt fejlődni, ugye? Már csak f.ngreszelés fog következni?
Hát kérem, ez a piac még mindig gyerekcipőben jár, bárki bármit gondol. De ne szaladjunk ennyire előre, mert van itt egy kis feketeleves is, ami az elmúlt 2–3 évben ütötte fel a fejét: a kalkulált számok.
A millikelvin-érzékenység pár éve még egy egzakt, mért érték volt, ma már… hát nem is tudom, mi a jó szó rá: teljesítménymarketing. Azért ezt a szót használom, mert a ma szokásos 15–18 mK-es érzékenységek mögött valóban van teljesítmény. Értsd: egy mai 15 mK-es szenzor tényleg sokkal jobb, mint egy 5 évvel ezelőtti 40 mK-es, viszont ezek az értékek már kalkulált számok, nem mért értékek.
Az NETD-érték (a millikelvin) azt jelenti, hogy 20 °C-os hőmérsékleten, F1.0 objektívvel a hőszenzor hány fok hőmérséklet-különbséget tud megkülönböztetni, és ezáltal megjeleníteni. A mai legmodernebb szenzoroknál ez még mindig „csak” 30–40 mK. Ez 0,03 °C. Elképesztően pici érték!
Abban fejlődött a technika, hogy régebben ezt a brutális érzékenységet nem tudták előcsalni 100%-ban a hőkamerákból, de az elmúlt években annyit fejlődött a szoftver (algoritmus) és a szenzoron túli hardver (processzor, logikai tervezés, felépítés stb.), hogy ezáltal javult az észlelhető, látható hőérzékenység is. Megjelentek a letisztult agancsok, a részletek a tájban, a szőrzet.
Ennek adtak a gyártók egyre alacsonyabb mK-értéket. „30 mK-es a szenzor, de a kamera maga olyan, mintha 15 mK-es lenne.” Elég kacifántos dolog ez, talán nem is szükséges megértenünk, de a Pulsar például már kétféleképpen jelöli az NETD-érzékenységet: szenzorérzékenység (ez a 30–40 mK) és rendszerérzékenység (ez a 15–18 mK).
Igen ám, de onnantól, hogy ez egy kvázi kalkulált érték, és a szoftvertől függ, nagyjából úgy trükköznek vele a gyártók, ahogy akarnak. Szóval ma már egyáltalán nem biztos, hogy A gyártó 15 mK-es kamerája ugyanolyan szép képet ad, mint B gyártó szintén 15 mK-ese.
No, egy kicsit elkalandoztam az eredeti témától, bár annyiban kapcsolódik a fejlődéshez, hogy ahogy fejlődnek az algoritmusok és processzorok, úgy a millikelvin-csökkentés sem fog megállni. Lesz itt még 12–10, meg 8 mK is egyszer… és persze még szebb, még részletesebb kép.
Aztán ott a felbontás és a nagyítás. Nagyobb optikákat már nem tudnak pakolni a hőkamerákra, egy Rico 2 S75R vagy egy Ace S60R a 75 mm-es, illetve 60 mm-es frontlencséjével így is bitang nagy már. A felbontás 640-ről 1280-ra ugrása viszont növelte a szenzorméretet, szélesítette a látószöget, emiatt csökkentette az alapnagyítást. Már nem 4x-esről indulunk, mint egy 640/50-es kameránál, hanem 2–3x-osról. Magyarán jobban belátjuk a tájat, de a lövéshez többet kell digitálisan nagyítani.
Erre lesz megoldás a szenzorméretek csökkentése a felbontás megtartása mellett, vagyis a 12 µm-ról 10, ne adj’ isten 8 µm-ra ugrás. Ezzel visszakapnánk a korábban megszokott 3–3,5–4x-es alapnagyításokat úgy, hogy közben brutális felbontásunk van. A Nocpix hátországában létezik már 10 és 8 mikronos szenzor is, csak még nincs vadászati technikába applikálva. És az 1280×1024-es HD felbontás sem a történet vége, ezután következik az 1920×1080 px Full HD. Full HD felbontás 8 µm pixelmérettel.
Aztán úgy gondolom, hogy végeláthatatlan lehetőségek vannak még a multispektrális készülékekben is. Az első ilyenek tudtak fúziós üzemmódot (értsd: lehetett olyat is választani, hogy az éjjel-nappali optika képére vetítette a kamera a hőkameraképet), volt, aki jobban, volt, aki gyengébben. Ezt mára elengedték, de szerintem csak időlegesen, vissza fognak még térni ehhez a technológiához.
Éjjellátó
No, ha már a kalkulált számokkal indítottam a hőkamera témát, térjünk ki rá itt is. Annak idején a Hikmicro, illetve akkor még Hikvision kezdte a hőkamerák esetében a „millikelvin-tuningot”, a rendszerérzékenység promotálását a szenzorérzékenység helyett (ők 35 mK-es kamerákat kínáltak abban az időben, amikor másoknál hivatalosan csak 50 mK-esek voltak… mindezt úgy, hogy az 50, aztán 40 mK-es Infirayek képe sokkal szebb volt, mint a 35 mK-es Hikvisionöké). Most ismét a Hikmicro kezdett bele hasonlóba: az új Alpex Pro céltávcsövet ugyanis óvatosan ugyan, de itt-ott úgy hirdetik, hogy olyan, mintha F0.9-es fényerejű optikája lenne. Holott a valóságban F1.8-as (ugye minél kisebb ez a szám, annál több fényt tud begyűjteni az optika). Nyilván ezt arra alapozzák, hogy olyan jó a hardver és a szoftver szerintük, hogy annyira fényérzékeny a rendszer, mintha F0.9 lenne. Összehasonlításképpen: a Nite F2.0-ás, a PARD EX F2.4-es. Nyilván nem csak ezen múlik a boldogság, millióegy tényező beleszól még a terepi használhatóságba, csak szerettem volna jelezni, hogy úgy tűnik, az éjjellátóknál is indul a – részben marketinges – kalkulált specifikáció-harc. Hogy ez hol áll meg, jó kérdés.
Aztán a felbontás… Pár éve a Full HD, 2 MP (megapixel) volt a maximum. Aztán jött a 4K, 8 MP. Aztán most már látunk „4K Ultrát” is, ami 12 MP. Hatszor nagyobb, mint néhány éve a Full HD volt, és nyolcszor nagyobb, mint amit az Infiray Tube TD50 tudott 2021-ben. Érdekességképpen: egy Yukon Photonban annak idején 768×576 pixel ketyegett, egy Nocpix Nite-ban most meg 3560×3560 pixel csücsül. Hallom a gyártótól, hogy itt nem lesz megállás, kacsintgatnak a 6K (6144×3160 px) és a 8K (7680×4320 px) felé, bár szeretném én azt látni. Ekkora felbontásnál már a hűtésről is gondoskodni kell általában, márpedig egy 1000–1500 G lövésállóságú céltávcsőben nem pöröghet ventilátor úgy, mint egy cinematográfus videokamerájában. Egy biztos: felbontásban addig nem lesz megállás, amíg a digitális technika 100%-ban ki nem tudja váltani az optikai céltávcsövet (képminőséget tekintve).
Ott van még a képfrissítés. Láthatunk ma már az adatlapokon 50, 60 meg 100 Hz-et, de azt kevesen árulják el, hogy ez csak a nappali üzemmódra vonatkozik. Éjszaka ezek a technikák még mindig 25–30 Hz-en muzsikálnak, és szaggatósabb is a képük, mint nappal. Ebben is várható előrelépés előbb-utóbb, bár lehet, hamarabb fognak ráfeküdni a felbontásnövelésre, mint a képfrissítésre.
De menjünk tovább. Az éjjellátók még mindig fekete-fehér képet adnak infrafénynél éjszaka. A technológia fejlődésével, a gyorsabb processzorokkal és különösen az AI felbukkanásával szerintem nem kell már sokáig várni, hogy megjöjjön a színes kép is. Gründolnak már olyan keresőtávcsőre az interneten, amelyben két szenzor van: az egyik a fény-, a másik a színérzékelésért felel, és – konyhanyelven mondva – az AI rakja össze a kettő képét.
Ez lehet az alapja majd az éjszakai színes képnek. Hiszen a színek ott vannak, az infrafény is különbözőképpen verődik vissza a külöféle tereptárgyakról. Csak le kell programozni ügyesen.
Apropó! A jelenlegi legjobb éjjellátók mind 0.001 lux érzékenységűek. De már léteznek a piacon olyan szenzorok, amik ennek a 10x-esét tudják, 0.0001 luxszal. Szóval lesz itt még hűha! 🙂
Share:
