Közeleg az őzbak idénye, ekképpen vadőrök, vadászmesterek, vadászok garmadája járja a határt az idei felhozatalt mustrálva. Ehhez a legalkalmasabb eszköz a spektív, így e cikk gyakorlati tapasztalatok alapján segít köztük eligazodni.
Nem eresztjük bő lére a témát, térjünk egyből a lényegre. „Kíméletlenül őszintén”, ahogy a ChatGPT szokta mondani. 🙂
Létezik a piacon ferde és egyenes betekintésű spektív. Sajnos mi vadászok abban a helyzetben vagyunk, hogy valamelyik kezünkbe harapni kell. Hiszen amikor vadásztatunk – és valljuk be április idusától erre a legbevettebb módszer az autós barkácsolás -, a legjobb barátunk az egyenes betekintésű spektív lesz. Ezzel lehet kinézni a kocsiablakon, ezt lehet villámgyorsan feltámasztani a lespalánkra, vagy a lőbotra, ezzel lehet gyorsan becélozni a bakot, és belenézve kiadni a „parancsot” a vendgének. Egy ferde betekintésű spektívvel nagyjából lehetetlen ablakon át kinézni az autóból, mert magasan lesz az okulár. Ilyetén használatkor az 50-60x-os nagyításokat jóformán el is felejthetjük, hiszen nem lesz olyan stabil feltámasztásunk, ami kiküszöböli a nagy nagyításokon jelentkező brutális remegést.

Amire viszont szükség lehet vadásztatáskor, az a jó fényerő, a nagy átmérőjű tárgylencse (ti. 80mm-es), hiszen nem ritka, hogy a vendéggel már sötétben kiérkezünk a területre, megvárjuk az első pirkadati fényeket, és már indulunk is az őzek után. A kompakt, 50mm-es spektívek, melyek egyre gyakoribbak a piacon, a hajnali derengésben még jórészt elvéreznek. Ezeknek fény kell, a fény a napsütéssel jön, vele együtt pedig érkezik a mirage effektus (a hullámzó levegő a talaj felett), ami a spektívhasználat aznapi végét jelenti rendszerint.
Aztán ejtsünk pár szót a minőségről és az árról. Az alap, 15-20x-os körüli nagyításon még a 150.000 Ft körüli, olcsó spektívek is csodás képet adnak. A minőség akkor derül ki, ha elkezdjük emelni a nagyítást, mely tökéletesen összecseng a klasszikus székely viccel: „Fiam, olyan vagy mint az anyád p…ja: csak nősz-nősz, és egyre kevesebb örömöm van benned.” Olcsó spektíveknél ez úgy néz ki, hogy középnagyításon már fakul, tompul a kép, max nagyításon pedig egy bucsustávcsőével egyezik meg, ami még persze használható, de élvezeti értéke nem sok lesz már. Egy 3-400.000 Ft-os spektív a magasabb nagyításon is egész szép, éles képet produkál, maximum a kontraszt romlik le, illetve megjelennek képi hibák, mint a kromatikus aberráció a sötét-fényes részek találkozásánál. Ez a használhatóságot nemigen befolyásolja, inkább csak esztétikai hiba.
Aztán persze ott vannak a millió feletti darabok, melyek a teljes nagyításspektrumban szép képet adnak, és az okulár cserélgetésével a szükséges nagyítástartományt is mi dönthetjük el. Mert ugye spektívnél az okulár szabja meg a nagyítást, a ház a tárgylencsével adja a fényt…és persze az élességet, és a kép talpra állítását (prizma).

Azt is érdemes tudni, hogy ahogy növeljük a nagyítást, egyre kisebb lesz a kilépő pupilla átmérője, így egyre nehezebb lesz egyenesen belenézni a spektívbe. Könnyen jön a feketedés (vignettálás) a szélek felől. Ez fizikai törvényszerűség. Egy 80mm-es 60x-os nagyítású spektívnél a kilépő pupilla mindössze 1.3mm átmérőjű.

Azzal kezdtem, hogy mi vadászok valamelyik kezünkbe harapunk. Ugyanis, ha tesztem azt hivatásosként gyalog járjuk a tavaszi határt bakok után kutatva április 15. előtt (és tesszük ezt azért, mert a minimál vegetációban a csapatokba verődött őzek már 500m-ről futnak amikor autót látnak), akkor sokkal kényelmesebb egy tripodra tett spektívet használni ferde betekintéssel. Ezt nem kell olyan magasra emelni, ekképpen az állvány is stabilabban fogja tartani, és sokkal kényelmesebb ráhajolni az okulárra, mint egyenes betekintés esetén.
Magyarán egy kisebb nagyítású, egyenes betekintésű spektív vadászni/vadásztatni jobb; a nagy nagyítási tartományú, ferde betekintésű pedig gyalogos, cserkelős megfigyeléshez jobb, stabil állványra téve. Használhatók ugyan, de valójában a háromlábú lőbotok nem számítanak stabil állványnak, ld. keretes rész. Akármelyiket is választjuk, erőltessük a nagy objektívet, mert a kis tárgylencséjű spektíveknek több fény kell, több fény meg akkor van, ha süt a nap. Ha pedig süt a nap és melegíti a talajt, villámgyorsan megérkezik reggel a hullámzó levegő (mirage), ami lehetetlenné teszi a nagy nagyításokkal távolra nézelődést.
Pár szó az állványokról: a stabil állványt fényképezőgép-állványnak hívják, de abból is van mindenféle. Alapvetően a stabilitás (remegés lehetősége) az, ami mentén döntenünk kell. Minél stabilabb egy tripod a spektív alatt, annál több macerát kell elviselnünk miatta. Szélsőségeket nézve a könnyebb érthetőség érdekében: akkor a legerősebb a tripod, ha masszív és nehéz, ha nincsenek kihúzva teljesen a lábai (különös tekintettel az utolsó, legvékonyabb tagokra), ha nincs kihúzva a nyaka, és ha 3D feje van, amin külön állítható a három forgási tengely (horiz. és vert. dőlés + forgatás). Így viszont az állványt nehéz lesz cipelni, és körülményesen használható, továbbá nem is életszerű, hogy mindent betartsunk. A karbon állvány úgy marad masszív, hogy közben könnyű, de az árát is elkérik. A gömbfej a könnyebb használhatóságot biztosítja, ott minél nagyobb átmérőjű a gömb, annál stabilabb, jobb teherbírású lesz a fej. Apropó teherbírás! Egy spektív kb 2kg tömegű, a nagyítása 50-60x-os is lehet. Ez olyan szint, hogy a spektív tömegét 3-4x-el érdemes szorozni amikor az állvány+fej gyári terhelhetőségét nézzük. Magyarán egy ilyen spektív alá olyan állvány+fej való a stabil, problémamentes (remegésmentes) működéshez, aminek a terhelhetősége 6-8kg. Ha ennek jelentősen alálövünk, akkor egy kis szellő is „rángatni” fogja a képünket.