Ahogy a Quest bemutatásakor megjósoltam, megérkezett az 1280-as binokulár. Jóllehet csak egy évvel a jóslatom után, kicsit sokat kellett várni rá, de értelemszerű volt, hogy ebből a szegmensből sem maradhat ki a HD felbontás. Specifikációit tekintve végső soron szinte ugyanaz, mint a Vista S50R monokulár, csak itt természetesebb módon, kényelmesen két szemmel tudunk nézelődni.
“Szinte ugyanaz” alatt azt értem, hogy 1280x1024px 12 µm szenzor, 60Hz képfrissítés, 15mK érzékenység, 2x alapnagyítás (2-16x), ultraszéles 17.5° látószög, 50mm F1.1 objektív, 2600 méter észlelési távolság, Reality+ algoritmus, elektronikus képstabilizátor (EIS) van benne.
Amiben különbözik kétszeműsége okán a Vistától, hogy ebben két darab, kerek, nagy, 0.72″ méretű és 1920x1080px felbontású AMOLED kijelző van, kényelmes 10mm-es kilépő pupillával, +/-5D dioptriaállítási lehetőséggel, továbbá egy 4200mAh-s beépített és egy 18650 cserélhető akkumulátor, ahogy a többi Questben is. Ezek együtt 5 órát bírnak az S50R esetében.
A fókuszálás és a digitális zoom görgői a mutatóujj alatt, egymás mögött foglalnak helyet. A komfortos használatot tovább emeli a szemérzékelés, így a távcső felébred, ha a szemünkhöz emeljük, elalszik, ha levesszük, és a környezeti fényhez automatikusan igazodik a kijelző fényereje, ha úgy akarjuk. A távcső egyik tubusában egy 1000 méteres lézeres távmérő foglal helyet, ami az N-Link szolgáltatással együtt tud működni, wireless ballisztikai kalkulációt tud nyújtani a távmérő nélküli Nocpix céltávcsöveknek.
A remekbe szabott képminőség és az egyszerű kezelhetőség továbbra is egy meglepően kicsi és könnyű házban foglal helyet. Mindössze 750g-ot nyom a Quest S50R is, akkora, mint egy átlagos 8×42-es keresőtávcső.
Ahhoz, hogy a csúcsmodellt kicsit megkülönböztessék a többi Questtől, a hőkamera tubus belseje kapott egy piros gyűrűt dekorációként, illetve felcserélték a modellcsalád és a típusjelzés helyét és színét, egyébként külsőleg és kezelésben minden ugyanaz, mint a többi Quest modellnél.
