Az a nagy helyzet, hogy a számszeríjra (hétköznapi nevén nyílpuskára) alapvetően mindenki haragszik. Nem szeretik az elkötelezett vadászíjászok sem, és nem szeretik a lőfegyveres vadászok sem, bár utóbbiak közül sokan az íjat se nagyon.
A vadászíjászok azért haragszanak rá, mert “könnyebb útnak” számít. Megúszós. Hagyományos vadászati eszköz lehetne (hiszen évszázadok óta velünk van ez is), ennek ellenére nem tekintik ugyanolyan tradíciókkal átszőtt eszköznek sehol a világon. Az íjjal ellentétben nem kell hozzá különösebben tudni lőni: előre feszített, feltámasztható, ballisztikai távcsöves, elsütőbillentyűs. Bárki alkalmas rá, akár egy gyerek is, nem kell erő, sok-sok gyakorlás és tudás a használata elsajátításához. Az íjhoz fizikai erőkifejtés kell, nem lehet vele percekig célozni (emiatt az időzítés kulcsfontosságú a sikerhez), és gyakorlással elsajátított lőtudást igényel, továbbá technikai tudást is. Íjas vadászaton ráadásul a legkritikusabb rész a kihúzással járó mozgás, ez is többek közt kiegyenlített esélyeket ad a vaddal szemben, a számszernél ugyanakkor ez sincs meg.
Aztán számszeríjjal még olyan közel sem kell jutni a vadhoz, mint íjjal. Reflex íjjal az etikus lőtáv 20 méter alatt van nagyvadra. Csigás íjjal 30 méter alatt. Egy modern, erős és gyors számszeríjjal ez akár 50-60 méter is lehet, extrém esetben még több. A hazai vadfajainknál pont ez a 20-30 méteres távolság az, ahol az állatok minden érzékszerve ki van hegyezve a rá leselkedő veszélyekre. Ez a ragadozó állatok klasszikus támadó-hajszázó távolsága, szóval a “20 méteren belül extrán vigyázz a bőrödre” mentalitás genetikailag bele van égetve a prédaállatokba. Az 50-60 méter kicsit más kávéház. Az már félig-meddig golyós lőfegyveres, és konkrétan elöltöltős fegyveres lőtávolság.
Az USA-ban, a modern vadászíjászat mekkájában egyébként azt tapasztalják, hogy azok az új vadászok, akik eddig csak számszeríjat használtak, nem tudják igazán értékelni az íj használatával járó nagyobb kihívást. Sőt, egyes államokban a számszeríjak előretörése erodálta az íjas vadászatot. Még ebben a nagyon szabadelvű országban is tilos használni számszeríjat vadászatra tucatnyi államban.
Összegezve tehát a számszeríj mindenben könnyítés: használatban és távolságban is. Nem kell beletenni egy vadelejtésbe annyi erőfeszítést, mint íj esetén, emiatt a renoméja elég karcsú világszerte. Maximum az idősödő korosztálynak, vagy az egészségügyi (jellemzően vállízületi) problémákkal küzdő vadászíjászoknak jelenthet életképes alternatívát. Ha nincs annyi “effort”, annyi kihívás, akkor már miért nem golyós lőfegyverrel lövünk? Vagy sörétessel, gyöngygolyóval? Vagy elöltöltős, feketelőporos puskával? Ja, hogy azért, mert a számszeríj csendes?
Na itt érnek össze a vadászíjászok és a lőfegyveres vadászok ellenérzései. Utóbbiak szerint – és a jogalkotó szerint, sőt, sajnos a tapasztalatok szerint is – a számszeríj a tökéletes orvvadász fegyver. Könnyű használni, viszonylag könnyű eldugni, pontos, elég halálos, és csendes. Sokan tartanak tőle, hogy ezzel csúnyán visszaélnének, ha engedélyezve lenne. Sajnos az orvvadászat még ma is jelentős probléma országszerte (meg a világon is), hiába írunk 21. századot. A külső orvvadászat (idegenek) és a belső orvvadászat (társaságon belül a tagok) egyaránt. Íjjal ember legyen a talpán, aki hatékonyan tud orvvadászni, mert olyan tudás és gyakorlottság kell hozzá, és olyan közelre kell kerülni a vadhoz, hogy mindez nem kecsegtet akkora sikerrel, amire egy orvvadásznak szüksége van. Ők a hatékonyságra törekszenek. A számszeríj viszont jelentősen javít(ana) ezen a dolgon.
A fentieken kívül van még egy-két kifejezetten objektív ok is a számszeríj ellen. Az egyik a sebzés kockázata (ami az orvvadászt ugyebár nem érdekli). Bár gyorsabb mint az íj (kb. 20-40%-kal), de még így is jócskán elmarad a hangsebességtől, ami miatt a vad hallja a csattanását, és reagálni tud rá a vessző becsapódása előtt. Íjnál az átlagos 20 méteres lőtávon erre általában nincs elég ideje, bár itt is vannak kivételek. Ellenben 40-50-60 méteren, ahová számszerrel előszeretettel lődöznek még (mert ilyen távon is elég pontos, fel lehet támasztani, finoman lehet elsütni, stb), a vadnak annyi ideje van, hogy simán belemozdulhat a lövésbe, aminek akár csúnya sebzés is lehet a vége. Mivel a számszeríj feltámasztva, távcsővel 70-80 méterre ugyanolyan pontos mint 30 méterre (csak az esést kell jól kalkulálni, de erre ballisztikás távcsövek is vannak már), ezért valószínűleg sokan bevállalnák vele a távoli lövéseket. Ám itt azzal is számolni kell, hogy a számszervessző tömege kb ugyanannyi, mint a íjvessző tömege, és hát extrém távon akár már lehetnek gondok az átütőerővel is. Igen, én is láttam már videón csigás íjjal 110 méteres elejtést, de azért nem véletlenül nem erőltetik. Ezek a parádésnak látszó lövések csak a közösségi médiának, hype-nak, lájkoknak szólnak. Marketing.
Ezen kívül ott van még az ismétlés. Egy gerinc/gerinctüske lövésnél az íjász csak lekap a tárból még egy vesszőt, bepattintja a helyére és rögtön ismételni tud. A számszeríjat egy erre szolgáló eszközzel újra fel kell húzni, és csak utána lehet tölteni, ami az íjhoz képest rendkívül időigényes és macerás (sötétben meg aztán pláne).
Istenigazából az a nagy helyzet, hogy a magyar vadászati jog és vadászati etika azt mondja, hogy a vadat puskával kell elejteni vadászaton. Ez az alaptézis. A hagyományos vadászati módok, ezen belül is az íjászat azért kapott kivételt ez alól, mert vadászias és etikus módszer, fizikai állóképesség, rengeteg gyakorlás és tudás szükségeltetik hozzá, és a vad rendkívüli megközelítését igényli. Önmérsékletre, türelemre, kitartásra, fejlődésre ösztönöz. Cserébe hatalmas élményt ad és hagyományt őriz mindamellett, hogy megfelelő képzettség megléte esetén ugyanolyan hatásos és halálos, mint a lőfegyver. A számszeríjról ezek közül szinte egyik sem mondható el igazán, akkor mért kapna kivételt az alaptézis alól? Értsd nem vadászias, nem kell hozzá állóképesség, gyakorlás, tudás, nem igényli a vad rendkívüli megközelítését, nem ösztönöz önmérsékletre, türelemre, kitartásra, fejlődésre. Igazából akár még ballisztikás hőcéltávcsővel is felszerelhető.
Egyetlen helyzet van, ahol én személy szerint talán(!) engedélyezném a számszeríj használatát, szakavatott kezekben, ez pedig a belterületi vadászat, amit most tett lehetővé a jogalkotó. Bent a városban, falu széli temetőben pont ki lehetne használni a számszeríj egyébként nem túl kívánatos tulajdonságait a íj mellett, mert ott nem az elvek, meg a kaland, meg az élmények az elsődlegesek, hanem egy probléma megoldása úgy, hogy a városlakóknak lehetőleg ne is tűnjön fel. Azért a fentiek alapján így is lennének fenntartásaim (ld. sebzés nagyobb távon, ismétlés lassúsága). És akkor még ott van a “szakavatott kezek” kérdése. Nincs ennek Magyarországon hagyománya, nincs irodalma, nem használja senki vadászatra olyan professzionális szinten, hogy azt oktatni tudná, szóval ha engedélyeznék is, ki csinálná a képzést, felkészítést egy kiegészítő vizsgához?
A fentiek miatt tehát nagy eséllyel nem lesz engedélyezve a számszeríj vadászatra. Mivel nincs hazai (vadász)tábora, akik lobbiznának érte, ezért az egyetlen társaság, aki ezt megtehetné, azok a vadászíjászok, érdekképviseletük, de ők biztosan nem fogják kérvényezni. Nyilván a lőfegyveres vadászok sem. Itt pedig be is zárult a kör, a jogalkotó csak akkor fog ezzel foglalkozni, ha valós, tömeges és jogos igény van rá.
Borítókép: Randy Wood – Beckett Crossbows
