Az első, májusi naplóbejegyzés óta sok idő eltelt, jóllehet nyári szünetünk is volt a suliban, most meg már bőgnek a bikák. Menet közben istenigazából azt sem tudtam, miről lenne érdemes beszámolni a nagyérdeműnek. Most már kerekedik.
Az előző bejegyzést azzal zártam, hogy veszettül küzdünk a dendrológiával (fatudomány), hogy a vadismeret ugyanakkor nem annyira idegen egy vadászvizsga és 20+ év vadászat után, továbbá azzal, hogy egészen érdekes a nagy egészet ökológiai megközelítésből megtanulni. Most ott tartok, hogy lelkes és kitartó érdeklődéssel, levélgyűjtéssel, leplezni próbált stréberséggel nagyságrendileg 25 jelentősebb fafajt és alfajt felismerek, számomra is meglepő biztonsággal. Egészen más érzés úgy járni az erdőt, vagy akár csak a falusi-városi utcákat, hogy felismerem mit látok. Szerintem kevés ember örült annyira nyáron a siófoki sétányon talált égerfának és szilnek, mint én. Dehát ugye mifelénk ilyenek nemigen fordulnak elő. Jól jött a gyűjteményembe, ami nem kötelező, de hamar rájöttem, hogy ezt tankönyvből megtanulni lehetetlen. Csak egy példa, hogy könyvben a fekete nyár és a bibircses nyír levele szinte ugyanúgy néz ki, azt gondolná az ember, hogy nehéz lesz megkülönböztetni, majd amikor nyitott szemmel jár odakint, rájön, hogy a nyáré két-háromszor akkora mint a nyíré, csak ez az “igazolványképen” a tankönyvben ugye nem látszik.
ÉS még ezen felül illetne tudni, hogy annak a fának mik a termőhelyi igényei, hogyan terem és szaporodik. Bődület mennyiségű infó ez, amit másfél-két év alatt elsajátítani még akkor is lehetetlen, ha valaki olyan lelkes mint én. Amivel megjegyzem UFO-nak számítok a társaim között (mondjuk ki, strébernek), dehát ha egyszer érdekel a téma, akkor vállalom.
Aztán voltak itt olyan óráink, ahol elmagyarázták a fegyver, lőszer részeit, kiveséztük a vadászati jogot, és volt amikor sípokat próbálgattunk, vagy csapdát élesítettünk. Többen azt gondolták, hogy ez csak ennyi? Hát ez bagatell. Jó, aki szinte teljesen laikusként vagy kezdő vadászként érkezett, annak minden új, de a csapat nagyrésze azért már 10-20 éve vadászik. Tanultunk famagasság vagy talaj-pH mérést is, meg hasonlókat, egyik sem atomfizika. A hivatalos agancsbírálat mondjuk érdekes volt és pont egy olyan dolog, amit tankönyvből nem lehet megtanulni. Azonban jöttek már-már olyan hangok is, hogy ezért kár volt beiratkozni. Node aztán…!
Belecsaptunk a termőhelyismerettanba, a talajtanba, az ökológia alapjaiba, és a vadgazdálkodás tervezésébe, majd nem sokra rá a vadtakarmányozásba is, mely tárgyak rögtön éreztették a résztvevőkkel, ez bizony nem az a suli lesz, amire az első hetek alapján gondoltunk. Nem sétagalopp. Ezek igen komoly, összetett, és ami a legfontosabb, egymásra épülő tudományok, és még tapasztalt felnőttként is veszettül oda kell figyelni, mert annyira komplex, és annyi az idegen fogalom. Ha a 20 év vadászati tapasztalat híján lennék, alapvetően városi gyerekként, azt gondolom, el is véreznék azonnal például egy vadtakarmányozásban vagy ökológiában, de így, hogy utóbbiból mondjuk a nagy egésszel vegyük úgy tisztában vagyok, és csak a részleteket kell megtanulni, meg úgy, hogy a vadásztársasági élet és az agrogazda ismerősök révén láttam már gőzölgő, megrohasztott, fóliás szilázst… Oh bocsánat, mondjuk azt, hallottam már róla, hogy a siló, a szilázs és a szenázs nem ugyanazt jelenti….szóval így fordul elő az a szituáció, hogy csak jön-jön az infó befelé, nyomna le a víz alá, de az eddigi ismeretek még azért a víz fölött tartják épp csak…az orromat, mert a szám már víz alatt van. Kérdem én, mi lehet azokkal az osztálytársakkal, akik mondjuk még most készülnek a vadászvizsgára?
“Telepített gyepeknél 20% szálfű, 60% aljfű, 20% pillangós a javasolt arány” – ezt hallod, illene megjegyezni, de te még az előző mondatnál tartasz fejben, ahol savanyúfűfélékről beszéltek, melyek ugyan fehérjében szegények, nagy a rost és kovasav tartalmuk, de te még a savanyúfű létezéséről se tudtál eddig, nem hogy az összetételéről. Az sem segít a “szoftveres feldolgozásban”, hogy felsorolják, a legfontosabb pázsitfű fajok a fehér tippan, a réti ecsetpázsit, a francia perje, a csomós ebír, a réti- és a magyar csenkesz, illetve az angol-, olasz és réti perje. Ebírről pont annyit hallottam életemben, mint kutyabengéről (az egy cserjefaj, hasonszőrűeknek mondom), mindeközben én meg annak örülök, hogy levél alapján meg tudom különböztetni a magas kőrist a virágostól és a magyartól. Hát hol vagyunk még attól, hogy azon gondolkozzak mennyi tippant lenne érdemes keverni a vadlegelőhöz? Különösen, ha az podzolos barna erdőtalajon van, vagy épp mészlepedékes csernozjomon…ne adj isten kérges réti szolonyecen. Na értitek… 😀
Szívesen idéznék hasonlókat az ökológia alapjaiból is, de nincs előttem jegyzet, memorizálni meg egy szót sem tudtam első hallás után. Bár elnézve a tankönyveinket és azok tartalmát, az az érzésem, hogy az oktatás egy-két szinttel olykor talán magasabban zajlik, mint ami a valós követelmény lesz a technikusi vizsgán (néha mintha egyetemi jegyzetből okítanának minket válogatva). Ami nem biztos hogy baj. Sokmindenre mondják is, hogy “ez csak érdekesség, megjegyezni nem kell”. De az is lehet, hogy a kurta felnőttképzésen ezeket a részletekbe menő dolgokat nem tanítják, ám a fiatalokba a 4 év alatt beleverik.
Amit ebből leszűrtem, és igazából ez lenne jelen írásom fő mondanivalója, hogy a vadgazdálkodásban és a vadászatban elképesztő tudás van. Ezt ugyan hangoztattam eddig is lépten-nyomon, vadászelleneseknek ágáltam amellett, hogy nem véletlenül tanítják egyetemeken, és vannak professzoraink a témában. De most, hogy így egy kicsit jobban belelátok (és még mindig csak a technikusi szintbe), még magam is meglepődtem, és még nagyobb elképedéssel fogadom, amikor a Facebookon Kis Piroska “cicaszitter és állatvédő” váltig állítja, hogy a vadászat csak agyatlan öldöklés kispöcsű aberráltak számára. Innen üzenem Piroskának, hogy messze jársz az igazságtól…nagyon-nagyon messze. Fényévekre! Még az átlag vadász sem fogja fel mennyire.
Sajnálom ugyanakkor azokat, akik nem látják összefüggéseiben ezt az egész tudományt. “Vadőrnek tanulok”, vagy “tanulnak” – gondolják, ami állhat a lesépítésből, az agancsbírálatból, a szórók feltöltéséből stb.
Pedig ez, vagyis a vadgazdálkodás az erdészet tudományának egyik ága és jó lenne észrevenni, hogy itt – lévén ez A Természet; természettudomány – minden összefügg mindennel. És ettől csodálatos az egész. Ezért sajnálom, hogy általában mindezt gyerekek tanulják, akiknek lövésük sincs még a világról (sőt a kütyük korában egyre kevésbé). A történelemóra után itt egy újabb tudomány, ami akkor amikor a legtöbben tanulnak, még nem érdekes, csak felnőttként tud igazán lenyűgözni.
Mondja a tanár, hogy a vizsgán rendszerint abból gyengébbek a diákok, amely tárgyakat nem szeretnek. Például meteorológia, vagy talajtan. Aztán gondolhatják sokan azt is, hogy mennyire bagatell dolog, hogy a vizsgán az az egyik feladat, hogy le kell olvasni egy csapadékmérő edényt, egy egyszerű, analóg páratartalom-mérőt, és egy digitális talaj-pH mérőt. Közben meg a tudomány emögött ott van a tankönyvben, és elhangzik az órán is. Egészen csodálatos dolog átlátni, hogy mennyire összefügg az egész…minden mindennel.
Mert egyik órán megtanulod, hogy milyen szelek honnan erednek, milyen ciklonok és anticiklonok alakítják az időjárást. Megtanulod, hogy a csapadék, a harmat, a köd, amit te csak “nyirkos időnek” hívsz, mitől alakul ki. Utána megtanulod, hogy a hegyen és a völgyben, vagy az alföldi síkságon hogyan alakul mindez, és milyen befolyással van a helyi klímára. A helyi klíma és a domborzati viszonyok, a vízhatás milyen hatással van a talajminőségre, összetételre. Utána megtanulod, hogy a hegyen, a völgyben vagy a síkságon, vagy épp a folyó mellet melyik növény melyik klímát, párát, vízhatást és talajt szereti, megtanulod felismerni a növényt, és ebből tudni fogod, hogy ott ahol látod, milyen körülmények a jellemzőek. Vagy épp fordítva, ha telepítenél.
Utána elhangzik, hogy melyik állat melyik növényt eszi, vagy mely növénytársulást preferálja, mik a környezeti igényei. Utána kiderül, hogy az ideálisabb élőhelyen élő bika szebb agancsot rak fel, így nagyobb a vadászati értéke. Megtanulod elbírálni is, megtanulod milyen fegyverrel lehet elejteni, és hogyan kell kikészíteni a trófeáját.
A vége pedig az, hogy a falon lógó bika sorsa tulajdonképpen a ciklonokkal és anticiklonokkal kezdődött. Ha nem itt élnénk a Kárpát-medencében a hegyeinkkel és a folyóinkkal, a helyi klímánkkal, adottságainkkal, akkor nem ezt a kifőzött gímbikát adta volna a jóisten, vagy az evolúció (ki miben hisz).
Egy hanyag tanuló, vagy egy külső szemlélő mindebből annyit lát, hogy az a vizsgakövetelmény, hogy le kell olvasni egy relatív páratartalom-mérőt, na bumm, nagy kunszt. Pedig ez egy gyönyörű rendszer, amit ha megtanulsz, akkor adóztál annyit a természetnek vadászként, amennyit megérdemel. Mindebből a Temus páratartalom-mérő csak egy légyfing. Nem az a lényeg, hanem a tudomány, ami mögötte van.
Mindemellett olyan hétköznapi ismereteket is szerzel, hogy megtudod, miért érzed kevésbé hidegnek a -5 vagy -10 fokos téli fagyot a manapság jellemző, taknyos 2-4 foknál. Nyilván a víz és a páratartalom lesz itt a kérdés, de ugye relatív páratartalmat mérünk, ami a hétköznapokban jó dolog, de azt érdemes tudni mellé, hogy a -10 fokos levegő majdnem negyedannyi vizet képes magában tárolni, mint a +10 fokos. Ezért nem lesz olyan sz.r érzés a “száraz hideg”, ami sajnos egyre ritkább. Ezután jön csak a relatív pára. Plusz megérted mit magyaráznak az időjárás jelentésben, amikor azt mondják “betörő hidegfront”. Nem véletlenül mondják ezt így, nem igazán azt jelenti, hogy – szlengesen mondva – “berongyol” az országba, hanem azt, hogy a hideg levegő ék alakban hirtelen tör be a meleg levegő alá, és bizony ebből lesz a zápor, míg melegfrontnál a hideg levegőre lassan felkúszó meleg levegőtől a napokig tartó, kiadós eső. Meg azt is megtanulod farvízen (ha jók a tanáraid), hogy a jófajta fröccsbe való olaszrizling lesz a klímaváltozás első hazai áldozatainak egyike.
Hamarosan itt a félévi vizsgánk, ami még nem lesz nehéz. “Ágazati alapozó vizsga”. Néhány egyszerű, rutin gyakorlati feladat megoldása után szabadon választott, vadászathoz-vadgazdálkodáshoz kapcsolódó témában kell ún. portfóliót előadnunk, slideshow vetítéssel, a témánk szóbeli bemutatásával. Ahányan vagyunk, annyiféle témát választottunk, ki-ki érdeklődése vagy szakmája szerint: van aki kutyázni fog, van aki a vadgázolások témakörét veszi górcső alá, van aki egy vadászház hasznosításáról értekezik majd. Én az ágazati vizsgára a hangtompítók kérdéskörét és az azzal kapcsolatos szükséges ismeretek bemutatását választottam (típusok, alapanyagok, kaliberek, használat, karbantartás szükségessége stb). Lesz majd “nagy portfólió” bemutatás is jövőre a technikusi záróvizsgán…a “Modern technika hatása a vadászatra és vadgazdálkodásra” témakörömet akkorra tartogatom, melyben lesz szó éjszakai eszközökről, vadkamerákról, e-beíróról, csapdajelzőkről és automata vadetetőkről, ezek lehetséges felhasználási köreiről, előnyeiről és hátrányairól.
Egyébként kaptunk osztályzatot is elvileg. Felnőttek esetében dilemma volt, hogy mégis mire adjanak évközi jegyet. Végül az oktatónk ügyesen úgy döntött, hogy mindenki töltse ki többször a neten elérhető online vadászvizsga szimulációt, és az ott elért eredményeket fogja osztályozni. Én 5-ből 4x átmentem, 1x épphogy de megbuktam. 😀 Sebaj, jövő nyárig még rá lehet gyúrni.
Vadász, vadászíjász, terméktesztelő, vadgazda-technikus hallgató, Nocpix Global Ambassador.
