Korunk világában…illetve hát nem is, mert élőben, face-to-face én még kritikát az égvilágon senkitől nem hallottam a vadászatról, de legalábbis olyan vehemenciával biztosan nem, mint amiket a Facebookon lehet olvasni….szóval korunk közösségi médiájában rendre felbukkan a kifejezés a vadászokkal kapcsolatban, hogy “pszichopata”. Hogy lelki beteg. Meg, hogy kompenzál valamit. Miért? Azért mert – a károgók szerint – élvezetből öl. Node várjunk egy kicsit!
A vadászatot bíráló, magukat felvilágosult városi embereknek tartók azt állítják, hogy a vadászatnak csak addig volt jogosultsága, amíg a létfenntartásról szólt. Amióta modern emberként nem ezen múlik a napi betevőnk, csak nettó gyilkolászás hobbiból. Most a vadgazdálkodás, vadkár és hasonló dolgok kérdéskörét hagyjuk is, arról már beszéltünk eleget (igaz hiába, mert zárt fülekre talál). Most inkább csak nézzük meg azt a bizonyos történelmet!
Mikor szólt a vadászat a létfenntartásról? Az őskorban tetszik tudni! Ám időszámításunk előtt 6-7000 évvel az ember már elkezdett háziállatokat tartani, történetesen először kecskét és juhot, mert ezek csordában élnek, vezérállatot követnek, így könnyű volt manipulálni, keretek között tartani őket. Innentől már nem volt rákényszerülve teljes mértékben a vadászatra. Mégis vadászott tovább. Vadászott az ókorban és a középkorban is éppúgy, ahogy az újkorban és a jelenkorban. A rómaiak már nem csak vadásztak, de vadászható fajokat telepítettek be ide-oda. Nekik köszönhetjük például a Kárpát-medencében a dámszarvast, ugyanis a jégkorszak után magától nem jött volna ide ismét. A rómaiak hozták vissza a fajt erre a vidékre, pusztán csak azért, mert szerettek vadászni rá.
Pedig eddigre aztán már nem csak juhot és kecskét tenyésztett az ember, de ökröt, lovat, sertést és szárnyas jószágot is, halászott is mellette, szóval még csak a változatos étrendre sem foghatjuk a vadászat fennmaradását. Akkor lehet, hogy a férfiember évezredeken keresztül élvezte a vadászatot? Lehet, hogy az ókori és középkori fiúk már kölyökként a vadászatra készültek a harc mellett, és alig várták, hogy elérjék a kort, amikor ők is mehetnek vadászni a felnőttekkel?
Széljegyzetként, a nagyobbik lányom most ötödikes és épp a honfoglalásnál járnak. Azt írja a tankönyvük, hogy a krónikák szerint Ménrót imádott vadászni, lóval járt, kizárólag egyedül, és a nyilával mindent eltalált. Aztán nagyon megörült, amikor két fia Hunor és Magyar is már benne voltak a korban, eljártak vele vadászni, és ők is mindent eltaláltak. Büszke volt rájuk.
Lehet, hogy a vadászat évezredek óta nem csak hússzerzés, hanem kaland és közösségi élmény is? Magyarán HOBBI??? Lehet, hogy 6-8000 éve tele van a világ pszichopatákkal? Dehogy van! Igen, régen szinte mindenki vadászott. Aztán elindult a városiasodás, és akkor már csak többnyire a vidékiek, falusiak mindennapi életéhez tartozott a vadászat. 20-30 éve is még nagy tisztelet övezte faluhelyen a vadászt és az erdőkerülőt. Aztán közülük is egyre kevesebben követték azt az ösztönt, ami az evéshez, iváshoz, szaporodáshoz, túléléshez hasonlóan velünk van ősidők óta, mert másban találták meg az időtöltést. Például jelenleg hazánkban 1 millió horgász van, ami egy tőről fakad a vadászattal. Végül az történt, hogy azok, akik nem csinálják, már olyan távolra kerültek mindettől, hogy egyenesen pszichopatának tartják azt, aki párszáz éve még vastagon a többséghez tartozott.
Vajon megérjük még azt, hogy a szeretkezésről áttérünk a mesterséges megtermékenyítésre, a természetes szülésről a művire, a szoptatásról pedig a tápszerre, és azok lesznek pszichopaták, akik még oldschoolba nyomják, mert úgy élnek, mint az állatok? Ja, hogy a természetes megtermékenyítés és szülés azt mondják egészségesebb? A vadhús is az. Dehát ugye nem vagyunk rákényszerülve egyikre sem, tehát hobbiból és/vagy élvezetből csináljuk, tehát pszichopaták vagyunk.
Ha így van, én büszkén vállalom!
A vadászatot bírálók között egyre nagyobb népszerűségnek örved az az elmélet, hogy ma már pszichológiai kutatások támasztják alá, hogy a pszichopátia és/vagy egyéb antiszociális személyiségzavar, vagy épp kompenzáció, valamint a trófeavadászat között összefüggés mutatható ki. Erre csak annyit tudok reagálni, hogy ma már mindenre és mindennek az ellenkezőjére is létezik kutatás, felmérés a világon (gondoljunk csak a brit tudósokra). Attól függ ki rendeli meg és mit szeretnének kidomborítani benne. Ismerjük ugye a közvéleménykutató cégek megítélését? Vagy a régi mondást, miszerint “csak annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítottam”? A vadászok pszichopataságát kimutató kutatások ilyen-olyan állatvédő szervezetektől származnak, vagy azok megbízásából készültek. Ott kezdődik, hogy a pszichológia eleve nem egy olyan egzakt tudomány, mint a matematika. Ezt első kézből állíthatom, 8 éve nevelek spektrumzavaros gyermeket, tapasztalom a saját bőrömön. Szóval az, hogy egy elfogult pszichológus nagykönyvből tanult minták ráhúzásával igyekszik igazolni, hogy a vadászok pszichopaták, nem más, mint kitalált mese.
Vadász, vadászíjász, terméktesztelő, blogger, kíváncsi, kritikus, ex-fotográfus, Infiray Ambassador. Nem trófeavadász, nem influenszer.
