Maga a videó egyébként eredeti célja szerint egy pengés vadászhegy teszt, abból is azon ritka fajta, ahol élesben tesztelnek nyílhegyeket. De mi most ne ezzel a részével foglalkozzunk, mely a gyakorló íjászokat érdekli, hanem inkább a körítéssel, amiből bárki megláthatja, mennyire hatékonyan, mégis etikusan működik az íjas vadászat manapság (is).
Ott kezdődik, hogy 14 vadelejtést láthatunk, ebből tizet egyetlen íjász produkált uszkve 1-1,5 hónap alatt. Ez már önmagában bravúros, meg merem kockáztatni, hogy a legaktívabb hazai vadászíjászok sem tudnak ilyet összehozni. 14 nagyvad, melyből egy kivétellel mind azonnal birtokba került. Az az egy rossz lövés eredménye volt (egy olyan gyenge íjjal, ami Magyarországon nem is lenne legális), ám a hátra és alacsonyra csúszott találatot kapott szarvast is birtokba vették 24 órán belül. Tehát mind a 14 nagyvad meglett, 13 fehérfarkú szarvas (ami kb gímünő vagy gímtehén méret) és egy vapitibika, ami a mi gímbikánknál nagyobb. De ami a legmegdöbbentőbb lehet egy laikus számára, hogy a lövést követően szinte minden alkalommal 10-15mp után eszméletét vesztette a vad, és a legtöbb esetben addig fogalma sem volt arról, mi történt vele. A roncsolásmentes, éles vágott seb miatt egész egyszerűen nem tűnt felnekik, hogy lövést kaptak, csak az íj csattanásától ugrottak meg, majd futottak pár métert, és figyelni kezdtek, eztán mindössze 10-15 másodperc múlva már nem voltak eszméletüknél a vérveszteségtől.
Aki beszél angolul, már nézheti is a videót alább, aki nem beszél, annak lejjebb görgetve mesélem mi történik.
1. elejtés: fehérfarkú tarvad, nyíló pengével, október 14.
Szép blattlövés 14 méterről, a vessző könnyedén átrepül a szarvason és beleáll a talajba mögötte. A vad megugrik, de csak a csattanástól, mert kb 100 méter futás után nem megy a sűrűbe, még a nyílt placcon megáll és éberen figyel. A találattól számított 18mp után elveszíti az eszméletét és vége. Folyamatos vércsapa van, hatalmas bemeneti és kimeneti seb, befelé két borda között ment el a vessző, kifelé az egyik penge az egyik bordát átvágta, miközben érte a szívet és kétoldali tüdőt.
2. elejtés: fehérfarkú tarvad, fix pengével, október 18.
Ismét egy szép, dupla tüdőlövés 29 méterről (hosszú lövés!), a vessző átrepül a vadon, beleáll a földbe. Megint csak a lövés hangjától ugrik meg a vad, de annyira nem tudja mi történt vele, hogy konkrétan a vadász felé fut pár métert, és a les alatt megállva figyel, majd 16 másodperccel a találat után eldől. Nem sok vér a csapán, de a követéshez elegendő lett volna. Relatív kicsi be- és kimeneti sebek, a vessző elvágott egy-egy bordát befelé és kifelé is, a tüdőn kívül érte a szívet is. 22 méter halálvágta.
3. elejtés: fehérfarkú tarvad, nyíló pengével, október 19. hajnal
Hosszú, 32 méteres lövés. A vad az íj hangjától berogyasztott, emiatt a lövés kicsit magasra és hátra csúszott, átrepült a vadtesten. 110 méter halálvágta, a szarvas a találat után 14mp-cel jól hallhatóan (ágakat törve) eldőlt és kimúlt. A vessző bordák között ment át, talán vágott is kifelé, de ennek a hegynek szándékosan olyan a mechanikája, hogy elkerüli a csontot a penge becsukódásával, majd elhagyva azt újra kinyílik. Kétoldali tüdőt és a májat érte a lövés, kevés vér a csapán, de jól követhető.
4. elejtés: fehérfarkú borjú, nyíló pengével, október 19. este
Kicsit előre csúszott, de még jó lapockalövés 27 méterről. A vessző átütötte a vadat, de kifelé a tollaknál elakadt, így nem repült át rajta. Mivel a szarvas eltűnt a sűrűben, nem volt megállapítható a halálvágta ideje, de utólag lemérve 41 méterre jutott az állat, szóval kb 15 másodperc lehetett. Jól követhető vér a csapán, hatalmas be- és kimeneti seb, a vessző a kimeneti oldalon kettétörte a lapockacsont tövét. de 50 perccel a lövés után a vad még egészen hihetetlen módon mozgott. Kétoldali tüdőlövést kapott, ez nagyjából a lehetetlen kategória, hogy ilyen lövéssel ennyi ideig éljen még. A szerző se tudta megmondani mit történhetett, arra gondolt, hogy talán az állat már kimúlt és az idegek mozgatták már csak az izmokat.
5. elejtés: fehérfarkú tarvad, nyíló pengével, október 19. este
Ugyanazon este a második tarvad lövés, konkrétan 5 perccel(!!) az előző lövés után! Lőtáv 29 méter, berogyasztás miatt enyhén magas blattlövés, ám a lövés szöge miatt a kimenet mélyebben van. 16 másodperccel a találatot követően a vad eldőlt a bokrok között. A vessző átrepült a szarvason, hatalmas bemeneti és valamivel kisebb kimeneti seb, kétoldali tüdőlövés, masszív vércsapa, 68 méter halálvágta.
6. elejtés: fehérfarkú tarvad, nyíló pengével, október 28. hajnal
Egy furcsa konstrukciójú, nem túl bizalomgerjesztőnek tűnő pengével lőtt az emberünk. A lövés kicsit magasra ment, mert a srác 27 méternek gondolta a távot, de valójában csak 23 méter volt, és pár centit bele is rogyasztott a lövésbe a vad. Az elrontott célzás miatt gerinctalálat lett, amitől a vad tűzberogyott, de ilyenkor szükség van egy második lövésre is. A vessző egy az egyben átütötte a lapockacsontot és megállt a gerincben, a bemeneti sebek mérete brutálisan nagyok. A kegyelemlövés (nyíló pengével) hosszában átvágott öt bordát befelé és egyet kifelé!
7. elejtés: fehérfarkú tarvad, fix pengével, október 28. este
A vad masszívan berogyasztott a lövésre, de a helyes célzásnak köszönhetően így is vitális szervet, kicsit magas, de kétoldali tüdőt ért lövést kapott és a vessző átrepült rajta. Lőtáv 23 méter. A be- és kimeneti sebek a fix penge átmérője miatt nem túl nagyok, két borda között ment át a vessző, de a vércsapa jó volt 22 méterig, ahol is a szarvas a találatot követő 13. másodpercben eszméletét vesztette.
8. elejtés: fehérfarkú bika, nyíló pengével, november 5.
Elképesztő elejtés! Lőtáv 19 méter, a bika mindössze 13 métert menekült a szívlövéstől és a dupla tüdőlövéstől vért locsolva, és 10 másodperc alatt eszméletét vesztette. Hatalmas sebek, két borda között ment át a vessző.
9. elejtés: fehérfarkú tarvad, nyíló pengével, december 6.
A múltkori gerinclövés miatt a srác újra rápróbált a fura hegyre. Hosszú, 32 méteres lövés, a vessző átütötte a mellkast, de a túldali lábcsontban megállt. 107 méter halálvágta bő vérrel, 10 másodperc alatt.
10. elejtés: vapiti bika, nyíló pengével, szeptember 16.
A nagytestű vapitire nem szokás nyíló pengével vadászni, de a srác bízott az eddigieknél erősebb, 80 fontos íj elsöprő erejében, és a jó minőségű, relatív kis átmérőjű nyíló pengében. 13 méterről kétoldali tüdőlövés, “vödörből locsolt” vér a csapán, a bika 15 másodperccel a találat után eldőlt, és addig is fogalma nem volt arról, mi történt vele. A bikán átrepülő vessző messzebbre jutott, mint maga a bika.
Az utolsó három elejtést más íjászok produkálták.
11. elejtés: fehérfarkú bika, fix pengével, október 7
Az elejtő hölgy egy igen szerény szettel vadászott. Az íja mindössze 42 font húzóerejű, ami Magyarországon a jog szerint speciel nem alkalmas a vadászatra. Mindehhez 26″ húzáshossz és nagyon könnyű, 349 grain tömegű vessző társult, ami szintén nem segítség. Legalább fix pengét választott a gyenge szetthez. De a probléma talán nem is ez volt igazán, hanem a rossz lövés, ami ha csak lecsúszott volna szívtájékra, még jó is lehetett volna, de hátra is csúszott, ezért máj-gyomorlövés lett belőle. Azért a fenti szett gyengeségét alá is támasztja, hogy a lecsúszott lágylövés ellenére a vessző csak átütötte a bikát, de nem repült át rajta, a menekülés közben esett ki belőle. Egy jó lövésnél, pláne ha csontot is ér, meglehet át sem ütötte volna. A bikát csak másnap kezdték keresni, 10 óra elteltével éjszaka még felvette az itatónál egy vadkamera, így a becslések alapján nagyjából 18 óra elteltével múlthatott ki, érdekes módon kb 40 méterre a rálövés helyétől. A hölgy elsírta magát, amikor megtalálták. A lőtáv 21 méter volt, kezdetben sok vér volt, ami aztán megszűnt.
12. elejtés: fehérfarkú bika, fix pengével, november 7 hajnal
Az elejtés különlegessége annyi, hogy olcsó íjjal, olcsó vesszővel, olcsó pengével történt, ráadásul egy olyan bikára, ami november elején még nem volt letisztítva. Brutál csattanós csontlövés 19 méterről, kétoldali tüdő átvágva, mely után 12 másodperccel a vad el is dőlt 36 méterre a rálövéstől. Nagy vágási seb befelé, valamivel kisebb kifelé, a vessző teljesen átrepült a testen.
13. elejtés: fehérfarkú tarvad, nyíló pengével, november 7 este
Kissé hátrament tüdő lövés, bár a vad elfelé állt, így pont ideális. Artériát is érhetett, mert az elugrás pillanatában kétoldalt locsolni kezdte a vért, miután a vessző átrepült rajta. 12 másodpercet követően el is dőlt az állat. Brutálisan nagy bemeneti és kimeneti sebek, kifelé érintette a lapockacsontot is a vessző. Lőtáv 19 méter, menekülési táv 55 méter.
14. elejtés: fehérfarkú bika, nyíló pengével, november 9
Nem túl szerencsés lövési szög, a magyar vadászíjász-képzés kifejezetten nem ajánlja, hogy egy ilyet bárki bevállaljon. A vadász a talpa alá lőtt rá a vadra, így a bika lapockáját fentről találta el. A vessző átütötte a lapockacsontot, befúrodott a tüdőig, de a testen átjutni már nem volt képes. A bemeneti seb hatalmas volt, a tüdő egyik oldalát érte csak, a csont tört, a vad kb 1-2 percig tudott menekülni, mire kimúlt. Az alkalmazott nyíló penge nem segített azon, hogy a vesszőnek elegendő energiája maradjon miután áttörte a lapockacsontot, abban viszont nagy hasznot hozott a széles vágási felület, hogy egyetlen tüdőlebeny ellövése is elég lett a viszonylag gyors kimúláshoz. Menekülési táv kevesebb mint 100 méter. Nagyon rizikós lövés volt, de ezúttal szerencséje volt a vadásznak.
Láthatjuk tehát, hogy rövid idő alatt nem kevés vadat lőttek, melyek közül egyik sem kistestű, minimum gímünő vagy gímtehét méret, a vapiti bika pedig még masszívabb is, mint a mi gímbikánk. Voltak tökéletes, kevésbé tökéletes, és voltak kifejezetten rossz lövések is, mégis az elejtett állatok 1-2 kivétellel 10-15 másodpercnél nem szenvedtek többet, mindegyiket birtokba vették. Amelyik a kelleténél többet szenvedett, a lágylövést kapott bika, ami 18 órát élt még, Magyarországon nagy eséllyel nem tette volna, mert egy kutyás utánkereső hamar megváltotta volna a szenvedéstől. Amerikában ez sajnos nem “divat”.
Ez a videó egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az íjas elejtés etikus és hatékony módja a vadászatnak. Nincs miért tartani tőle.
Egy ellenérv maradt, a csendesség, meg a “könnyű vadlopás”, ahogy mondani szokás. Erre mi íjászok mindig csak azt szoktuk válaszolni, hogy aki lopni akar, az puskával is megoldja, a könnyűségét a dolognak pedig bárki kipróbálhatja. A videón pár nap alatt elejtett tucatnyi nagyvad könnyűnek tűnik, de itt Magyarországon a valóságban aligha akad ilyen, a hazai vadfajaink jóval élelmesebbek, figyelmesebbek és ijedősebbek ezeknél. A legaktívabb, legeredményesebb és legjobb nagyvadas területeken vadászó magyar vadászíjászok kb egy év alatt, az átlag vadászíjászok akár több év alatt tudnak lőni ennyi nagyvadat, mint a videót készítő srác pár nap alatt. Épp azért, mert nem könnyű.
