Kalappal!

Mit keresel?

Vélemény, ajánló

Reakció a WMN “afrikai luxusvadászatról” szóló cikkéhez

Olvasási idő: 7 perc Tisztelt Csepelyi Adrienn! Január 28-án jól láthatóan Ön is beállt a vadászatot rossz színben feltüntetők sorába. A Facebookon kapott is ezért hideget-meleget, de engedje meg kérem, hogy értelmesen és mindenre kiterjedően reagáljak cikkére, bízva abban, hogy írásom végén Ön is tisztábban látja a helyzetet.

Kezdeném azzal, hogy tizenéves gyerekkorom óta vadászom (idestova 30 éve), de az afrikai vadászatokról én is csak innen-onnan hallottam. Sok ifjú vadászt elvarázsol az Afrikai vadvilág és Kittenberger és Széchenyi könyveiből a safari típusú vadászatok. Engem mindig is a magyar erdő érdekelt, Afrika hidegen hagyott valahogy. Mígnem úgy hozta a sors, hogy 2024 októberében elkísérhettem magyar vadászokat egy 10 napos dél-afrikai safarira kamerával. Kétrészes élménybeszámolómat a YouTube csatornámon megtalálja, amiben mindaz elhangzik, amit most ide leírok Önnek. Ezzel csak arra szeretnék célozni, hogy immáron első kézből állíthatom a mondandómat az afrikai vadászatról, vadvilágról és vadgazdálkodásról.

Igyekszem sorban végigmenni az írásán, vázlatosan.

“Luxusvadászat” – ez a kifejezés csak arra alkalmas, hogy az olvasóit hergelje a témára, indulataikat felszítsa. Ma már egyáltalán nem luxus Afrikába menni vadászni annak, akinek ez a szenvedélye, vagy épp gyerekkori vágya. Igen, 2-3 milliós költséggel jár egy ilyen út alsó hangon, ami nem kevés pénz, de erre sok-sok vadász a világon éveket spórol. És igen, van aki zsebből kifizeti. Ha egy négytagú család elmegy Ausztriába síelni, vagy a horvát tengerpartra nyaralni egy hétre cirka 1 millió Ft-ért, az luxus? Ha minderre két évig spórolnak, akkor nem luxus, akkor jól megérdemelt pihenés, ha meg zsebből kifizetik minden évben, akkor luxus? Ugye hogy nem. Az afrikai vadászat sem az. Ha valaki Skandiánviába megy vadászni, vagy az USA-ba, vagy Kamcsatkára, vagy Kirgizisztánba, az sem kerül kevesebbe. Erre valaki éveken át gyűjt, aki pedig tehetősebb, az zsebből kifizeti. Semmivel nem nagyobb luxus, mint nyaralni menni, síelni menni, vagy 2 millióért egy korrekt országúti bringát venni, hogy azzal sportoljunk.

“a magyar sajtó által most felgöngyölített téma rendkívül rosszat tesz épp azoknak, akik nem passzióból ölnek: az igazi vadászoknak” – Tisztelettel mondom Önnek, hogy az ilyen cikkek tesznek rendkívül rosszat az igazi vadászoknak, mint az Öné. Mert az emberek 90%-a csak a clickbait címet fogja elolvasni, és nem a magyar politikai elitre fog gondolni, hanem egy kalap alá húzza a vadászatot és vadgazdálkodást úgy ahogy van. Az élet minden területén és szakmájában vannak olyan emberek, akik rontják a terület vagy szakma hírnevét. Mégsincs velük tele a sajtó. Ön sem ír cikket a kizárólag hálapénzért élő, megkövesedett főorvosokról, sem a korrupt ügyvédekről. Mert az a kutyát nem érdekli. Bezzeg a szerencsétlen vadászat, na azzal lehet idegeket borzolni, az meg kattintást hoz. A legjobb az lenne, ha hagynák ezt a témát az olyanok, akik nem értenek hozzá. Az olyanok mint Ön, már bocsánat.

“És közben fajok halnak ki” – Na itt van a kutya elásva! Igen, fajok halnak ki, csak épp ott téved, hogy a modern, szabályozott vadászatnak ma, a 21. században semmi köze a fajok kihalásához. Épp ellenkezőleg! Saját szememmel láttam Dél-Afrikában, hogy ott, ahol nincs vadászat és vadgazdálkodás (ún. public landen, vagyis állami tulajdonú területeken), nincs már semmi, csak az üres bozót, meg a szarvasmarhák. A kerítéssel körbekerített, többszáz és többezer, vagy akár több tízezer hektáros, őrzött és gondozott vadgazdálkodási egységekben (magánterületek) pedig burjánzik az élővilág – vadászható és védett egyaránt. Ezt pedig a vadászatból befolyó összegekből tartják fenn. Még meredekebbet mondok: ezeken a magánfarmokon a vadállatokat tenyésztik is, adják-veszik őket a gének frissen tartása mellett, máskülönben beltenyészet alakulna ki. Az az Afrika, amit Ön gondol, már csak néhány érintetlen részen, rezervátumokban érhető el. De erről még beszélek később.

Menjünk tovább. Felemleget állatkerteket, gorillákat, orrszarvúkat. Ennek semmi köze az afrikai vadászathoz, amik ráadásul magánterületeken, vállalkozás jelleggel működnek, kvázi patikamérlegen kiszámolva. Ennek semmi köze ahhoz, hogy a Gabon dzsungeleiben élő szerencsétlen síkvidék gorillák hogyan próbálják túlélni ezt a nyomorult világot, amiben élniük muszáj (8 milliárd ember mellett). Ne mosson össze egy egész kontinenst, mert amire Ön céloz, az olyan, mintha azt kérdezném, miért lövik Spanyolországban a vaddisznót, amikor Magyarországon a rákosi vipera veszélyeztetett? De vegyük alapul az orrszarvút. Ott is simán előfordulhat, hogy Afrika egyik részén a kihalás veszélyezteti (teszem is gyorsan hozzá, hogy nem az európai és az amerikai vadászati turizmus miatt, hanem a helyi, fekete orvvadászok, marhatartó törzsek és az iparosodás miatt), míg Afrika más részein a magánkertekben stabil állomány van, mert tesznek érte hogy így legyen. Teszem azt 40.000 hektáros, bekerített magánfarmon (értsd fél Nógrád megye) tartanak – csak mondok valamit – 15-20db orrszarvút, ahol minden évben születik 3-4db egyed, és minden évben eladják egy, max 2db koros hímegyed kilövését, egy vagyonért. Az ebből befolyó pénzből tudják fenntartani a maradék 15-20db-os törzsállományt, ami így növekszik is. Ha egy idő után már többen lesznek mint a terület eltartó képessége, akkor nem 1-2-t lőnek ki pár évig, hanem annyit, ahány született a szintentartáshoz, vagy többet az apasztáshoz, addig amíg szükséges. Ha csak finoman akarnak beavatkozni a létszámba, akkor az idős hímeket lövik, ha drasztikusabban, akkor állományszabályozás jelleggel a fiatal nőstényeket. Leegyszerűsítve persze az egészet, de ez kint, ahogy a világ minden táján egy szakma. Ha ne adj Isten valami miatt vészesen megcsappanna az állomány (pl betegség), akkor kímélik őket, vagy akár más farmokról vásárolnak egyedeket és betelepítik. Ennek semmi köze ahhoz, hogy a kontinensen többezer kilométerrel arrébb egy hanyag és/vagy korrupt országvezetés miatt a marhát tartó, vagy épp éhező feketék tűzzel vassal irtják a vadállományt több okból: étel, hogy legyen mit enniük, fenyegető veszély (nagyragadozók ugye), vagy épp területi igény, hogy legyen hol legeltetni a marháikat.

“Oké, ha olyan nagyon finanszírozni akarják egy faj fennmaradását, akkor luxi vadászutak helyett miért nem adják oda azok árát a nemes ügyért tevékenykedőknek? Mondjuk, józan paraszti ésszel nézve, ha nem irtották volna majdnem ki a trófeavadászok és az azok tülkeit afrodiziákumként áruló hibbantak a szélesszájú orrszarvút, nem volna mit megmenteni.” – Keverni tetszik a szezont a fazonnal. Az első mondatot kábé hagyjuk is, annyira naiv elképzelés (hölgyektől nem kérdezünk ilyet, de hány éves tetszik lenni, már bocsánat, a gyerekem kérdezne ilyet). Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy a síelők adományozzanak Tirol népének a megélhetésért, a hütték, szálláshelyek, éttermek fenntartásáért, anélkül, hogy odamennének síelni. Meg adományozzunk Dalmácia lakóinak is, de ne menjünk oda nyaralni. Maradjon mindenki a valagán otthon, és osztogassa a pénzét szerte a világba utazás és kalandok helyett. (Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy ha ez így működne is, vajon mennyi idő múltán jelennének meg a csalók, akik “nemes ügyért tevékenykedőnek” tüntetik fel magukat, de csak a pénz a lényeg számukra? Főleg a végletekig korrupt Afrikában?) No, a komolyabb kérdés a bekezdés második fele. Nem az európai és amerikai vadászati turizmus irtja ki a veszélyeztetett fajokat! Azok a trófeavadászok, akikről Ön beszél, akik afrodiziákumként árulják a tülköt a hibbantaknak, azok kérem a helyi orvvadászok, és mindez az illegális kereskedelem részét képezi. Totál másik kávéház, mint a szabályozott vadászat és vadgazdálkodás, és az égvilágon semmi köze a fejlett világból oda zarándokló vadászokhoz, legyen az halandó polgár, vagy épp top politikus.

“Jó, ha vadászatnak azt nevezzük, hogy a nagy fehér férfi önhittségével és gőgjével rengeteg pénzért odamegyünk valahová, és lelőjük az állatot, amire valaki rábök, akkor lehet, hogy mégsem értem. “ – Drága Adrienn, tegye a szívére a kezét, és vallja be, hogy az önnhittséget és gőgöt Ön költötte hozzá az egész történethez. Beleképzelte, mint valami romantikus regénybe, jól hangzott a sztoriba illesztve, legépelte és publikálta. Az az ember, akit évtizedek óta vonz az Afrikai vadon (ami teljesen más világ, mint amibe mi élünk itt Európában), évtizedek óta hajtja az az ősi ösztön, ami valószínűleg az Ön ükapjában is megvolt még Adrienn, és ami egyidős az emberiséggel, vagyis a vadászösztön, és a kettőt összeköti, abban semmiféle gőg és önhittség nincs. Túl sok filmet tetszett nézni, nem az Én a vízilovakkal vagyok típusú filmekből kellene kiindulni. A világ nem olyan mint a filmeken.

“az volna a teljesítmény, hogy luxusvadászaton elénk terelgetett egzotikus vadakat úgy hozatunk haza kisebb vagyonért, mintha meg kellett volna küzdenünk értük?” – Hát ez nagy kérdés. Az, hogy a vadászok elé terelik nem igaz, az viszont igaz, hogy Széchenyinek és Kittenbergernek évtizedekkel ezelőtt jóval nehezebb dolguk volt, ha valamilyen afrikai vadállatot el akartak ejteni. De azért még ma sem egyszerű, ugyanis ezek az állatok hiába vannak kerítések között, hiába tenyésztett állatok is olykor, továbbra is vadállatok, továbbra is félnek az embertől, továbbra is jobb érzékszerveik vannak, mint az embernek, így továbbra is egészen nagy meló terítékre hozni egyet-egyet. Hát még többet, mert ha az ember egyszer kijut oda és tudja, hogy lehet csak évek múlva, vagy soha többet nem fog kijutni, akkor azért igyekszik kihasználni a lehetőséget, és többféle vadfajra is vadászni a 6-7 napba sűrítve. Mindezt 10%-os páratartalomban és brutális UV-sugárzásban, akár 10-15 kilométert tüskés bozótban cserkelve naponta, amihez nem szokott az európai ember. Mondják, hogy nem teljesítmény megmászni a Mount Everestet, a helyi serpák egész évben fel-le szaladgálnak, a fehér embert meg felviszik, aztán ünnepelteti magát ezért. Csak közben elfelejtük, hogy a serpák 6000 méteren születtek, a fehér ember meg az alföldön, és más a fiziológiája. Ettől lesz teljesítmény, még akkor is ha úgy cincálják fel a hegytetőre. Tán nem véletlen, hogy máig meghal egy tucat ember évente, aki megpróbálja. Szóval igen, valahol még ma is meg kell küzdeni azért a vadért, amiért kimegy az ember. Azért kell 10 kilométereket sétálni, mert meg kell keresni azt a bizonyos egyedet amit el lehet ejteni, a többszáz vagy többezer hektáron. Aztán amikor ott van, ügyesnek, gyorsnak és pontosnak kell lenni, mert vadállatokról beszélünk, akik nem teszik ki a céltáblát az oldalukra, hanem a legkisebb gyanús jelre mentik a bőrüket. Nem lehet ott sem össze-vissza lövöldözni.

Persze mindeközben az ember átéli Afrika báját, a teljesen más jellegű vadászat izgalmát, kalandját, az európainál nagyobb és különlegesebb állatok látványát és viselkedését, az ott élő emberek más kultúráját, az ízeket, a hangokat, az illatokat és az extravörös naplementéket. Mindezt amúgy a legtöbb férfi baráti körrel teszi, közös élmény, mint a vadászat mindig is volt az emberiség történelmében. Ezért megy oda, nem azért, hogy később egy fejet nézegessen a nappalijában.

“valójában nem más, mint erőfitogtatás, hübrisz és hatalmi téboly” – Újra és újra eljutok arra a kérdésre, hogy ugyan kinek fitogtatja az erejét és milyen hatalma van annak, aki odamegy vadászni, és totálisan ki van szolgáltatva a helyi erőknek, a vendéglátóinak és a kísérőinek? A kinti vadászatszervező és a helyi hivatásos vadász mondja meg mikor kelsz, hova megyünk, mit csináljál és hogyan, felállhatsz vagy rejtve kell maradj, mikor lőhetsz és mikor nem, hogy hol alszol és mit eszel, hogy ihatsz-e délután egy sört a nagy melegben, vagy még várjál vele stb. Persze mindezt jó vendéglátóként a legnagyobb tisztelettel teszik, de saját döntésed nem sok van odakint. És azt is megkérdezném, hogy egy kisvárosi vízvezetékszerelő miért akarná fitogtatni a nemlétező hatalmát, amikor kimegy Afrikába vadászni? Vagy egy valóban hatalommal rendelkező top politikus, akinek minden napja másról sem szól, hogy a hatalmát fitogtatja, ő ugyan mit akarna mutogatni, amikor évente egyszer elszabadul a modern rögvalóságból a “mesebeli Afrikába” (manapság sajnos már inkább csak arra hajazó), és egyetlen gondja az lesz egy hétig, hogy megfelelő helyre tegye a lábát a bozótban, nehogy egy ágreccsenéssel megriassza a kiszemelt vadat 80 méterre? Ugye érzi már Ön is, hogy egy afrikai safari nem arról szól, mi kerül a falra otthon. Az már csak egy emlékdarabka. Feltételezem, hogy Ön sem a hűtőmágnesért indul nyaralni a tengerpartra.

„Ami ellen egyébként vehemensen tiltakozom: amikor az emberek azt gondolják, felsőbbrendűek vagyunk az állatokhoz képest. – Maximálisan egyetértünk. Épp ezért megy ki Afrikába a vadászember, mert ott érzi meg igazán, hogy milyen kicsi, és a modern kütyüi és szolgáltatásai nélkül mennyire kiszolgáltatottá válik a természetben. Itt érzi meg igazán az ember, hogy él, és hogy a természet hatalmas. Nem reggel, teát kortyolgatva, Bubut nézve a youtube-on. Azzal Ön nem segít a síkvidéki gorillákon. De aki kimegy Afrikába vadászni és ott hagy 3 millió forintot (hozzáértő kezekbe téve), az segít. Aki itthon kiváltja a vadászjegyet és tagdíjat fizet az Vadászkamarának, akik hazai természetvédelmi projekteket is visznek, és akik együttműködnek a Nemzetközi Vadvédelmi Tanáccsal (CIC), az Európai Vadászati és Természetvédelmi Szövetséggel (FACE), magyarán az illető közvetve pénzzel támogatja a nemzetközi vadvédelmi és természetvédelmi szervezeteket, mindemellett télen eteti, nyáron itatja a hazai vadállományt, megvédi a gidákat és nyúlfiakat az aranysakáltól, stb…na ő százszor többet tesz az Ön szívének kedves ügyekért, mint Ön, aki teázgatva Bubut nézi az interneten, aztán legépel nőtársainak egy totális agymenést a WMN-en.

No innentől javaslom a két videómat, amiben mindezt be is mutatom (javaslom átkattintani a Youtube-ra és bejelentkezve nézni, mert a videóban 18+-os tartalom is szerepel):

ÍRTA

Vadász, vadászíjász, terméktesztelő, blogger, kíváncsi, kritikus, ex-fotográfus, Infiray Ambassador. Nem trófeavadász, nem influenszer.

Facebook

EZ IS ÉRDEKELHET