Kezdjük az íjas vadászati módokat a legegyszerűbbtől, és haladunk az eszközigényesebb megoldások irányába.
Lesvadászat földről
Földről vadászni íjjal a legolcsóbb megoldás, és a legegyszerűbb. Már ami az előkészületeket illeti bizonyos esetekben, de az elejtés esélyét csak szakértelemmel, sok gyakorlással és megfelelő álcázással tudjuk növelni.
“Fa tövében”
Megszámlálhatatlan vad esett már kis hazánkban is ezzel a rendkívül egyszerű és puritán módszerrel. Mint tudjuk a legjobb rejtőzködés a mozdulatlanság, így ha egy nagyobb fa, vagy tereptárgy tövébe leül a vadász és mozdulatlan marad, akkor minden esélye megvan rá, hogy a vad íjlövés távolságra bejöjjön, amennyiben jó a szele. Azért persze nem árt, ha valamennyire a fa takarásában maradunk, hiszen az íj emelése és kihúzása mozgással jár. Van aki a földre ül egy párnára, van aki kisszékre, van aki fára rögzíthető ülőkére.
Ebben a műfajban sokat segít a megfelelő álcaruha, minimum egy modern, az adott terephez illeszkedő camo-mintás szerkó, ami felbontja az emberalak sziluettjét. Fontos az arc és a kezek fedése is, mert ha valamit a vad nagyon tud, az az, hogy hogyan néz ki az ember: felegyenesedve jár, lóbálja a végtagjait, és világít az arca és a keze. Minden ami ezt az összképet megtöri, az előnyünkre válik. Aki hardcore-ban tolja, az ún. ghillie-t vesz fel, ami egy 3D álcaruha.
Természetes rejtekhely
Legyen akár az egy fa töve, vagy csak simán a sűrű széle, a rendelkezésre álló ágakból, levelekből, netán egy-egy drót vagy mazdag segítségével remek leshelyet készíthetünk magunknak. Csak arra kell figyelni, hogy kellő takarást biztosítson a vadásznak, elég magas legyen ahhoz, hogy kitakarjon belőlünk annyit, amivel a vad már nem tudja kivenni az emberalakot, de csak annyira legyen magas, hogy felette ki tudjunk lőni az íjjal. Ha éjszaka vadászunk, ne felejtsük el, hogy az íjra szerelt lámpánk jóval lejjebb van, mint a vessző, és ugyebár a lámpát se takarhatjuk ki a rejtekünkkel. Sokan inkább nagyobb takarást építenek, és abban néhány helyen függőleges lőnyílásokat alakítanak ki több irányba. Természetes rejtek készítésénél nagyon ügyeljünk a háttérre. A megfelelő háttér kiválasztásával mind a rejtekünk, mind pedig mi magunk beleolvadunk a környezetbe. Megoldás lehet az is, hogy a rejtekünkhöz gödröt ásunk, abba ülünk bele, így nem kell a rejtekhelyet olyan magasra építeni. Gondolom mondanom se kell, hogy az uralkodó szélirányra figyeljünk.
Álcaháló
Ha túl sok meló lenne a természetes rejtekhely kialakítással, használhatunk álcahálót is a takarásra. Önmagában az álcaháló azonban a legtöbb esetben nem elegendő, “illik” felturbózni gallyakkal, ágakkal, levelekkel, hogy jobban beolvadjon a környezetbe. Előnye csupán annyi, hogy kevesebb ilyen kell a megfelelő takaráshoz. Fontos tudni azonban, hogy az álcahálókat ki kell feszíteni, amire kint a terepen gyakran nincs lehetőség, ezért leszúró vasakat kell magunkkal vinni. Optimális esetben négyet, amivel minket körülölelő boxot, vagy U-alakú rejtekhelyet kreálhatunk. De ez így már elég sok cucc, amit magunkkal kell cipeljünk. A leszúróvas kiválasztásakor érdemes olyat venni, aminek van taposó része, mert gyakran olyan tömör a talaj, hogy még lábbal taposva is nehéz leszúrni a merevítőket a földbe. Az álcaháló magasságát se könnyű beállítani (főleg ha egyenetlen a terep), többször kell a teleszkópos vasakat állítgatni, a hálót feszíteni, beülni mögé, benézni a kilátást, újra korrigálni, megpakolni takarással, ami a hálót elmozdíthatja, emiatt újra korrigálni, stb.
Ghostblind
Ez egy konkrét termék, amit külön kell említsek. Méregdrágán megvehető a boltban, de kis ügyességgel elkészíthető házilag is néhány habkarton, vagy PVC tábla, meg némi tükörfólia segítségével. Lényegében ez könnyű, összekapcsolt panelek összessége, ami a külső oldalán tükrös felületű, és kissé döntött, emiatt a panel előtti talajt és növényzetet tükrözi vissza. Így szinte bárhol felállítható, tökéletesen bele fog simulni a tájba, még emberi szem számára is olykor észrevehetetlen módon. A panelek között rések vannak, ahol lőhetünk.
Lessátor
Ez az egyik legpraktikusabb és leggyorsabban összeállítható módja a földről történő vadászatnak, de egyben a legdrágább is. Lessátrat 50-60ezer Forinttól kb. 200ezer Forintig lehet kapni. A drágábbak annyival tudnak többet, hogy nem egy, hanem 2-, vagy háromszemélyesek, így akár kísérő is beülhet velünk. Ezen kívül profibb az anyaghasználatuk (számít a víztaszítás, a mattság, a strapabíróság), és a drágábbak több ügyes megoldással rendelkeznek, mint az olcsóbbak. A lessátort is illik ágakkal és levelekkel álcázni, erre viszont a legtöbb modell különféle füleket biztosít, amibe betűzködhetjük őket (ld. fenti képen). Vadászíjászoknak fontos tudni, hogy a természetfotózáshoz, vagy egyéni lőfegyveres vadászathoz tervezett, kisebb méretű lessátrak íjászatra nem alkalmasak, mert szűk bennük a hely, így az íj célratartását és kihúzását nem teszik lehetővé. Íjjal való használatra csak néhány egyszemélyes lessátor alkalmas, de leginkább a 2-személyes sátrakat érdemes nézegetni. Mondanom se kell, hogy ezek a drágábbak. 🙁
Minden lessátrat ún. shoot-through mesh-sel, vagyis a gyártó által deklaráltan átlőhető hálóval készítenek. Ezek a nyitható ablakokra rögzülnek tépőzárral, vagy esetleg mágnessel, hogy halkan el lehessen távolítani őket. Mi a sötétből kilátunk rajtuk, de a vad kívülről nem lát be, mert kívülről ugyanolyan camomintásak mint a sátor. Mivel cserélhetőek, ezért van aki úgy vadászik, hogy átlő rajtuk. Hogy egy vessző pontosságát ez mennyiben befolyásolja, azt nem tudom, sokan inkább nem használják, sőt nyíló (ún. mechanikus) heggyel egyáltalán nem ajánlott átlőni a hálón, hiszen már a háló ki fogja nyitni a hegyet, aminek eredendően a vadba hatolva kellene nyílnia. Független tesztek szerint csak az ún. cut-on-contact fixpengés hegyekkel szabad átlőni rajtuk, ezek azok a pengék, amik már a hegyüktől kezdve vágnak (és nem úgy vannak kialakítva, hogy a végük egy hegyes kúp, és a pengék csak hátrébb kezdődnek).
Vannak olyan lessátrak is, melyek 180-, 270-, vagy akár 360 fokban körben ilyen áttetsző hálóval bírnak, így kifogástalan kilátás nyílik belőlük (jóllehet ezek nem biztos hogy átlőhetők, lőni csak a kialakított ablakokon lehet). Lásd lent:
Ne feledjük azonban, hogy ezeket elsősorban amerikai, nappali vadászatra tervezik. Éjszaka a hálós verzió már nem alkalmazható teljes egészében, de legalábbis a lőnyílásnak a lámpa miatt szabadnak kell lennie. Rutinos lessátrazók azt mondják, hogy a sátorban az íjásznak nem is camomintás álcaruhában kell ülnie, hanem feketében, mert azzal még kevésbé veszi észre a vad az ablakon át. A lessátrazás ellenzői viszont azt szokták emlegetni, hogy a sátorban ülve nem lehet úgy hallani a finom neszeket az erdőből, ha mégis, nem lehet érzékelni, hogy melyik irányból jön. Ezen a nyitott ablakok körben, vagy egy 270 vagy 360 fokos nyílású sátor azért valamelyest segíthet, de azt is tudni kell, hogy minél sötétebb van bent a sátorban, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy a vad nem veszi észre a mozgást. További pozitívuma a lessátornak, hogy különféle gyári és házibarkács megoldásokkal kényelmesen berendezhetjük, így vadászat közben minden kézre esik majd.
Lesvadászat a magasból
Az íjászok másik közkedvelt módszere, hogy “felgallyaznak” valahová, és a vad szokásos látókörén kívül várják be azt. A magasság változó és terepfüggő. Bizonyos esetekben elegendő 2-3 méter magasra mászni, de olyan is előfordul, hogy 10 méter magasra ülnek fel. Ez lehet fix, épített les, telepített mobil les, fára szerelt les és mászóles is, vagy akár csak egy beülő, vagy egy ülőke két ág közé rögzítve. A megoldásoknak csak a kreativitás szab határt. A helyszín pedig változatos, szóró, dagonya, váltó, kényszerváló, termő fa, erdőszéli tarló, stb.
Épített les
Ez hasonló a normál magasleshez, csak épp a kialakítása más, ugyanis a szóró, vagy dagonya felé eső oldalon nyitott, hogy íjjal szabad kilövést tegyen lehetővé. Vadászíjászok számára fenntartott vadászterületeken ilyenek vannak, de a közhiedelemmel ellentétben (mely a lőfegyveres vadászok körében népszerű elmélet), nem csak ilyenről lehet íjjal vadászni. Ez az épített les lehet egy komplett leskunyhó is a lombkoronában, lehet egy fára eszkábált platform (pl. raklap alátámasztással, rajta székkel, ld. lent), de lehet akár csak egy házilag készített, szimpla deszka-ülőke is két ág között, meg egy lábtartó, az odavezető “út” pedig néhány létrafok.
Telepített létrás les (ladder stand)
Ezek fémből készült ülőkék fémlétrával egybeépítve. Ha házilag készül, akkor fából is csinálják. Szinte bármelyik fának neki lehet támasztani őket, és bár látszólag nagyon mobil megoldásnak tűnnek, de annyira azért nem mobilak. Ezeket nem vadászat előtt támasztják oda, mert a rögzítésük kicsit bonyolult (a fenti képen jól látszik a szükséges feszítő-merevítő-rögzítő kötélzet), és az egész procedúra akár 2-3 emberes művelet is lehet. Ezek inkább amolyan szezon-lesek, amiket az idény elején odatámasztanak, a végén pedig beszednek, vagy akár évekig kint hagynak.
Fára szerelt les (hang-on stand)
Ez nem ugyanaz, mint a mászóles, amit a következő pontban tárgyalok majd. A fára szerelt lest gyakran minden vadászat előtt felviszik, rögzítik, vadászat végén leszedik, de van aki “szezon-lesként” használja. Nyilván egy 100ezer forintos lest egy 100ezer forintos létraszettel nem szívesen hagy kint az ember az erdőben, ezt inkább a házilag készített lesekkel szokták megtenni. A fára szerelt les, vagy szabadfordításban “függesztett les” egy ülőkéből és egy platformból áll, amit a fához két-három hevederrel rögzítünk. A rá nehezedő súlytól kissé belekarmol a fába, és olyan súrlódás keletkezik a hevedereken, hogy nem tud lecsúszni. A feljutás fába tekerhető mászófokokkal, vagy a leshez hasonlóan hevederekkel rögzülő mászólétrákkal történik, ez utóbbiak a lenti képen látszanak is a vadász mellett.
Itt már nagy hangsúlyt kap a biztonsági hám. 5-6 méter magasan ülni egy ülőkén, vagy állni az ennél nem sokkal nagyobb trepnin, és ezeken éjszaka forgolódni nem egy életbiztosítás hám nélkül. Szintúgy nem az a lesig felmászni, sötétben lemászni, főleg ha a mászófokok még csúsznak is, mert vizesek. Emiatt be kell szerezni egy testhámot (egyes lesekhez gyárilag adnak), segítségével a fához kötjük magunkat fent a lesen, illetve mászás közben is. Fontos, hogy a lesnél mindig magasabban rögzítsük a biztonsági hevedert, hogy ha netán kiesnénk a lesből, és ott lógnánk a fán, mint az akasztott ember, akkor könnyedén vissza tudjunk mászni. Ezeket a hámokat úgy készítik, hogy minél kevesebb nyomáspontjuk legyen a test kritikus részein, így kisebb az esély arra, hogy huzamosabb ideig lógva vérkeringést elszorítson, vagy hogy a vadász átforduljon és fejjel lefelé lógjon.
Így vagy úgy, de a fára szerelt lesről való vadászat nem veszélytelen dolog, így komolyan kell venni, és be kell tartani minden biztonsági intézkedést. A leshely kiválasztásánál is érdemes a háttérre figyelni. Ha télen nincs lombkorona, akkor a fatörzsön lévő sötét “gombócot” a vad a világos égbolt felé nézve rögtön kiszúrja. Ha nincs más választásunk, akkor a fatörzs fedezékébe üljünk fel, és csak lövéskor hajoljunk ki mögüle. A fára szerelt les előnye, hogy szinte bármilyen fára rögzíteni lehet, a mászásban pedig a fa ágai is segíthetnek. Ellentétben a mászólessel.
Mászóles (climbing stand)
A fára szerelt les egy speciális változata a mászóles. Ez úgy van kialakítva, hogy a lábunkat be tudjuk akasztani a trepnibe, az ülőke keretébe pedig kapaszkodni tudnunk, ráülhetünk, így komolyabb erőfeszítés nélkül fel tudunk mászni vele a fára, szépen, fokozatosan. Nem kell mászófok, vagy létra, hanem magával a lessel tudunk feljutni a kívánt magasságba. Bár ezek nagyon stabil szerkezetek, ám a biztonsági hám és heveder használata itt is javasolt. A mászólesek hátránya ugyanakkor, hogy csak bizonyos fákra lehet feljutni velük. Kizáró tényező a túl vékony, vagy túl vastag fa, az ágakkal rendelkező fa, vagy a ferdén nőtt fák. Ha egy-két kisebb ág akadályozza csak a feljutást, azt egy kézifűrésszel még le lehet vágni.
Beülő
Ez egy viszonylag új ága a fáról történő lesvadászatnak. Főleg azokon a helyeken dívik, ahol sokat kell gyalogolni a kiválasztott leshelyig, így egy 8-10 kilós mászólest, vagy egyéb cuccot, plusz íjat, vesszőket, felszerelést becipelni körülményes, még akkor is ha egyébként mindent magunkra tudunk aggatni. A beülő és annak kötélzete, kellékei elférnek a táskában, és könnyűek. Ez az alpinisták és hegymászók beülőjéhez hasonlít, de úgy van kialakítva, hogy órákig lehet ücsörögni benne egy fán lógva. Hasznos kiegészítője a térdvédő, hogy a térdünket a fatörzsnek támasztva még kényelmesebben tudjunk ülni. Van aki egy kisméretű trepnivel használja, hogy a lábat fel lehessen támasztani, de van aki erre csak egy ágat használ. A beülő közismert előnye a többi megoldással szemben, hogy a vadászíjász szabadon mozoghat, minden irányba kényelmesen tud lőni, akár még meredeken lefelé is, sőt, ha nagyon kell, még át tud menni a fa túloldalára is egy könnyed mozdulattal.
Mind a mászólesnél, mind pedig a fára szerelt lesnél, vagy beülőnél különféle fába behajtható akasztókat viszünk magunkkal. Az íjat, tárat, táskát ezekre tudjuk felaggatni a fatörzsre. Sőt, az igazán hardcore arcok még fára rögzíthető esernyőt is be tudnak szerezni a piacon, amivel akár esőben is ücsöröghetnek a fán. Viszünk továbbá karabineres kötelet, ugyanis a felmászást és önmagunk rögzítését követően, a komplett felszerelést kötéllel húzzuk fel a lesre, a vadászat végeztével pedig azon eresztjük le. Ne csak magunkra vigyázzunk, hanem az eszközeinkre is, hiszen ha valamit leejtünk, akkor elég macera lemászni érte egy kiépített leshelyből. És hát igen, akik hajlamosak egész éjszakára kiülni, azok számára kérdés lehet az anyagcsere-szükségletek elvégzése is. Hallottam már embertől, hogy “azért nem mászok fára, mert öreg vagyok én már a palackba p.sáláshoz”. 😀 Én magam erről nem tudok nyilatkozni, 3-4, max 5 óránál többet nemigen szoktam lesen ülni, azt meg körültekintő folyadékfogyasztással ki lehet bírni.
A fent említett lesvadászatokon általában rövid tengelytávú íjakat használnak (kb. 28-31″), amikkel könnyű forgolódni, manőverezni a lesen, vagy a lessátorban. Ezzel szemben aki csak cserkelve vadászik, választhat hosszabb tengelytávú íjat is (32-34″), mert az megbocsátóbb, valamivel könnyebb célon tartani, így hosszabb lövések esetén pontosabbak lehetnek. Ez persze nem törvényszerű, ahhoz lőni is tudni kell. A 34″ feletti íjak már általában nem vadász-, hanem céllövő íjak.
Cserkelő vadászat
Az íjjal történő cserkelés nem épp a legkönnyebb vadászati módok közül való. Legfeljebb 20-40 méterre belopni az éber vadat nem lehetetlen, de nem is egyszerű. Ha vannak tereptárgyak és növényzet, akkor könnyebb, ha nyílt a terep, akkor sem lehetetlen, de akkor bizony hason csúszva-mászva lehet csak megközelíteni, nagyon lassan és nagyon óvatosan. Ez gyakran akár egy órás művelet is lehet. Nem kell mondanom, hogy ezt a fajta sportot elég kevesen űzik. A fedettebb terepen cserkelést viszont annál többen, hiszen egy nagyon izgalmas vadászati mód, főleg ha még hívással is keresztezzük.
Álljon itt egy videó egy amerikai “celeb-vadászíjász” élete bikájának elejtéséről. Érdemes megnézni, tipikus nyugat-amerikai, cserkelős vapiti vadászat a hegyekben, íjjal, távméréssel, hívással, hosszú lövésekkel, vadkempingezéssel, “megesszük amit lőttünk” konyhával, és sok-sok áhítattal.
“Hiszen nem is a lövés a vadászat. A puska elsütése csak kicsengése, emberállati kiélése a vadászatnak. Mert a vadászat – az áhítat.”
Gróf Széchenyi Zsigmond
Mindenképpen megemlíteném, hogy íjjal lehet hajtáson is vadászni, de ez ma már igen ritka sport. Az íjas fácán-, nyúl-, vagy vaddisznóhajtások, tarvad terelések speciális szervezést igényelnek. Ezek részletezését meghagynám a szakirodalomnak.
