Kalappal!

Mit keresel?

Tudtad-e?

Laikusoknak és ellenzőknek: Így működik a vadászat valójában

Először is azt kérném, hogy olvasd végig a cikket, és ne zárkózz el attól, hogy valamiben meggyőzzenek, amit valószínűleg nem eléggé ismersz. Hiszen, ha jól ismernéd, nem elleneznéd, legalábbis nem annyira. A rossz hír, hogy kicsit hosszú lesz, de sajnos ezt nem lehet röviden elmagyarázni. Megpróbálhatnám, de csak újabb kérdéseket szülne. Rossz hír az is, hogy lesznek benne kemény kijelentések, amiket meg kellene emészteni. Nem kötelező egyetérteni, vagy azonosulni velük, de el kell fogadni, hogy így van. Én is viszketést kapok focitól, mégis elfogadom, hogy egy jó sport, és világszerte milliók imádják. A jó hír, hogy a cikk végére nagy eséllyel rájössz, hogy nem hülyeség ez az egész vadászat dolog.

Országos közvéleménykutatás nemrégiben kimutatta, hogy a vadászatot ellenzők tábora jóval kisebb, mint gondoltuk. De annál hangosabb, ezt mindenki tudja. Az alábbi cikk nekik, neked szól, és

szeretné eloszlatni az olyan tévhiteket, mint a “kedvtelésből ölés”, a “önfenntartó populáció”, vagy a “büntetendő gyilkos hajlam”. Ezek ugyanis a természet törvényeitől sajnálatos módon eltávolodott, városba zárt ember gondolatai.

Rengeteg ember él elszigetelve a valódi természettől, és mivel nincsenek benne a körforgásban nap mint nap, ezért hajmeresztő gondolataik és elveik támadnak. És ezen az se segít, ha hétvégén elmegy kirándulni az erdőbe. Ezen csak az segít, hogy aki még benne van a körforgásban, az értelmesen elmagyarázza és megmutatja, hogyan működnek a dolgok…évszázadok, vagy akár évezredek óta. Nem indulatokkal, nem becsmérlő sértegetésekkel, ahogy a közösségi médiában előfordul, hanem észérvekkel és bizonyítékokkal.

Nincs olyan, hogy természetes egyensúly

Idealista, urbanizált emberi elképzelés az, hogy a természetben létezne valamiféle egyensúly, ha az ember nem avatkozna be. Ez esetben az állatok elszaporodnának, felélnék a környezetüket – ezzel az embernek is kárt okozva -, majd a túlszaporodott állomány saját magát is tönkretenné, hiszen nőne a versengés a túlélésért, csökkenne az egy állatra jutó élelem mennyisége és minősége, nőne stressz, megjelennének a paraziták, vírusok, csökkenne az állomány egészsége, a reprodukciós képessége, majd elkezdene összeomlani, hogy aztán kezdődhessen elölről. A növényevőkkel egyidejűleg a ragadozók is elszaporodnának, aztán egy idő után már azok is túl sokan lennének és azok is elkezdenének összeomlani. És ez így ingadozna évszázadokon át. Csakhogy ott az a 7 milliárd ember, aki egyszerűen nem engedheti meg, hogy ez így menjen. Ugyanis az ember évezredek óta beleszól a természet működésébe. Csupán annyi történik, hogy ma már ezt tudatosan teszi. De erről később még beszélünk.

A vadászat és a vadgazdálkodás szükséges

Afrikai országokban például már sokszor bebizonyosodott, hogy ott, ahol betiltották a szabályozott(!!!) vadászatot, elszabadult a pokol, amit a vadvilág azzal díjazott, hogy nem volt rest kihalni, eltűnni. És ki vette át a helyét? Hát persze, hogy a gyarló ember. Ahol viszont tudatos vadászat zajlik, ott burjánzik az élővilág, mert engedik burjánzani és tesznek érte, hogy így legyen. Szerencsére a világnak ezen felén van elég szaktudás ahhoz, hogy nem kísérleteznek ilyenekkel, hanem tudják, hogy a vadászat a természetvédelem egyik fontos alapköve, hogy a vadgazdálkodás egy fenntartható, környezetkímélő, és egyben hasznos és jövedelmező ágazata egy ország gazdaságának. Ha nem az lenne, nem lenne külön tudományág, nem tanítanák egyetemeken, nem lennének világszerte – így itthon is – elismert kutatók a témában, nem lenne évszázados törvényi szabályozás, nem lenne hatóság, kamara, védegylet, minisztériumi osztály, európai és világszintű érdekképviselet, és nem épült volna ki egy egész iparág a vadászatra és a vadgazdálkodásra a világ összes országában. Azt hiszem könnyű belátni, hogy mindezek nem a “kedvtelésből ölésre” alakultak, hanem van benne valami, ami miatt ez – még most a 21. században is – szükséges. Egy erkölcsileg és/vagy törvényileg megkérdőjelezhető tevékenység ma, a “metoo” és a politikai korrektség korszakában egyszerűen nem tarthatna fenn ekkora apparátust és iparágat. A vadászat mégis fenn tudja tartani, tehát kezdetként próbáljuk elfogadni, hogy ez nem ördögtől való dolog. Hogy miért nem az, azt az alábbiakban elmagyarázom.

A vad egy haszonállat

Ezt a kijelentést meg kellene emészteni. A vadászható vadfajok ugyanolyan haszonállatok, mint a marha vagy a csirke, annyi különbséggel, hogy szabadon élnek és sokkal egészségesebbek. A veszélyeztetett, védett fajok más tészta, de azokra nem is vadásznak. Ám a vaddal nem csak lehet gazdálkodni, hanem kell is. Az, hogy a vad cuki meg ártatlan, csak a városi ember képzelgése. Valamiért az ólban tartott sertésről és a ketrecben tartott csirkéről nem gondolja ezt senki. Az őzgida, a csíkos malac és a nyuszi cuki, a cserebogár pajor, a vízisikló, a keresztes pók, vagy a lakásba bemászó poloska meg undorító. A róka cuki, de csak addig, amíg be nem jön a városba, és a kutyát megkergető aranysakált sem szeretjük. A vaddisznó is csak addig cuki, amíg csíkos és a tévében látjuk, de amikor kondában bejön a budai, vagy a balatonfelvidéki kertekbe, feltúrja a gyepet és a kiskertet, felborogatja a kukákat, és éjszaka nem mernek az emberek sétálni az utcán, mert szabadon garázdálkodnak a vaddisznó kondák, akkor a cuki csíkos malac (aki ott van köztük mellesleg) már a múlté. Ugye érezzük, hogy a “cukiságot” és az “undorítóságot” csak mi magunk, emberek találjuk ki? Mi kreáljuk ezeket a fogalmakat a saját, pillanatnyi világnézetünk szerint. A természetben nincs ilyen! A természetben tápláléklánc van, élőhely van, illetve túlélési és szaporodási ösztön van. Ennek része az ember is. Az összes többi, amit ehhez társítunk, kitalálunk az állatok megszemélyesítéséről, jogairól stb, csak emberi képzelgés.

DE! Ne értsük félre a fenti mondatomat!

A vadászok bizony szeretik az állatokat, sőt rajonganak értük!

Nem csak az ún. cukikért, hanem minden állatért! A vadászember szívét melengeti bármilyen vadon élő állat látványa, azzal a különbséggel, hogy ő nem csak képen meg az állatkertben látja őket, hanem kint a szabadban, személyesen, természetes közegükben és viselkedésükben. A viselkedésüket megfigyelni pedig kifejezett öröm, főleg úgy, hogy a természetismerő vadászember nem csak lát, hanem tudja is, hogy mit lát. Így még élvezetesebb a dolog. A vadászember nem jogokkal ruházza fel az állatokat, hanem épp ellenkezőleg, magáénak érzi a kötelességet, hogy az állatokat óvja, vigyázza! De nem majomszeretettel, mint sok városi ember, vagy mint az önjelölt környezetvédők a fotelből. A majomszeretet káros, ezt minden szülő tudja, aki megtanulta a saját szüleitől. Óvni, nevelni tudatosan kell, és nem ész és koncepció nélkül.

A vad tehát egy haszonállat, amivel gazdálkodni kell, és óvni kell, tudatosan, a természet törvényeit, a vad élőhelyének, környezetének és fajának jellegzetességeit, illetve az ember, mint a Földön domináns faj saját érdekeit szem előtt tartva. Ezeket kell a vadászatnak összehangolnia úgy, hogy “a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon”. Értsd az a 7 milliárd ember is életben maradjon (lakóhely, élelmezés, munka, ipar, mezőgazdaság stb), és a természet is egyensúlyban maradjon (vadállomány, erdők, védett állatok). Mivel az ember évezredek óta alakítja a bolygót, így felelősséggel tartozik érte. Amióta modern ember él a Földön, azóta egész egyszerűen nem áll módjában elengedni a gyeplőt. Nem teheti meg. A gyeplőnek pedig része a vadászat is, ha tetszik, ha nem.

“Ráadásul a természetes élőhelyeken történő vadgazdálkodás szinte egyáltalán nem jelent környezeti terhelést, szemben az állattenyésztéssel, aminek viszont, mint minden mesterséges rendszernek, óriási az ökológiai lábnyoma.”

“Sosem létezett boldog aranykor”

A fenti idézet és cím Csányi Sándor elismert vadbiológustól származik, aki agrármérnök, egyetemi tanár és mellesleg nem vadászik, de vadász-erdész családból származik. Ha valakinek a szavára adhatunk az ő, érdemes elolvasni a vele készült interjút a témában, amit magam is feldolgozom ebben a cikkben. Ebben az interjúban azt mondja el, hogy

a tévhitekkel ellentében sosem volt olyan, hogy az ember harmóniában élt a természettel, és sosem volt olyan, hogy a természet egyensúlyban volt. Az ember mindig is alakította a természetet, amaz pedig egy állandóan változó, dinamikus rendszer, ami egyensúlyra törekszik, de sosem éri el azt.

Ezt pedig az embernek muszáj kontroll alatt tartania, máskülönben a saját környezete, megélhetése forogna kockán. 7 milliárd ember él a Földön és szeretne életben maradni, ezzel nem lehet mit kezdeni, csak tudomásul venni.

“Egy új korszakban, az antropocén korban élünk, amikor a természet arculatát jórészt az emberi tevékenység határozza meg. Nem ezen kell változtatni, vagy efölött keseregni, hanem azon gondolkozni, hogy ilyen körülmények között hogyan és mit tudunk tenni a biodiverzitásért, az állat- és növényfajok megőrzéséért. Nincs egyetlen, mindenre jó megoldás, de létezik az ökológia tudománya, és annak a különböző szakterületeken igenis eredményes alkalmazásai.”

Csányi Sándor

“A vadgazdálkodás sokkal több a vadászatnál, az élőhely fenntartását, javítását, a fajok megmaradását segítő tevékenység, és a vadászat ennek egyik eszköze. Ahhoz, hogy a vadállomány létszámát elfogadható szinten tartsuk, szükség van a puskára mint eszközre.”

A vadászat nem a nemesek sportja

Azokban az országokban (Anglia, USA például), ahol a nép mindig is vadászott, sokkal elfogadottabb a vadászat a köztudatban. Európa ezen részén viszont évszázadokig a nemesek és az elöljárók kiváltsága volt, a köznép nem férhetett hozzá – legalábbis a trófeás vad kilövéséhez -, majd később a politikai elit játszótere lett, amit a nép gyakran rosszallóan nézett. Mivel az urak csinálták, ezért urizálásnak tartották. Az ilyen országokban mint a miénk, a vadászat megítélése ma is rosszabb. De lássuk be, a vadászatnak ehhez semmi köze, történhetett volna ez a focival, a vitorlázással, vagy a horgászattal is. Csupán csak a társadalmi olló által okozott feszültség generálta a helyzetet, aminek pont a vadászat lett az áldozata. Miért pont a vadászat? Hát mert az ember mindig is szeretett vadászni. Évszázadokon keresztül jobban, mint focizni, vitorlázni, vagy horgászni. Mára azonban a vadászat mindenki által elérhető szenvedély. Szándékosan nem hobbit vagy sportot mondok, mert a vadászat nem csupán ennyi. A hobbi az a modellezés meg az autó-tuningolás, a sport meg a triatlon és a foci. A vadászat egy életmód, egy szenvedély, és adott esetben hivatás. Tény, hogy nem olcsó szenvedély, de ma már lassan mindenféle szabadidős kedvtelés sokba kerül. De azért vadászni lehet kevés pénzből is, ma Magyarországon többezer kisnyugdíjas vadászik kevés pénzből. És igen, vannak ultragazdagok is, akik bármit meg tudnak venni és bárhová el tudnak jutni a világban vadászni. És van egy hatalmas átlagos réteg, aki nem gazdag, de nem is szegény, és a megspórolt pénzét vadászatra költi, nem pedig vitorlázásra, nyaralásra, autótuningolásra, műszaki kütyükre, stb. Sajnos az élet ilyen. Itt is, meg az élet más területein is így működik.

Akkor hogyan is zajlik a vadászat és a vadgazdálkodás konkrétan?

A vad az állam tulajdona és tulajdonképpen nemzeti kincs. A vele való gazdálkodást azonban az állam átadja az ún. vadászatra jogosultaknak, rájuk bízza tehát a saját tulajdonának fenntartását, kezelését és hasznosítását, és a vadászatra jogosultakat ebben el is számoltatja minden évben. A vadászat és vadgazdálkodás ma Magyarországon teljesen önfenntartó, hasznot termel, tehát nemzetgazdasági szinten nyereséges, így az adófizetőknek egy fillérjébe nem kerül, sőt… Ez azért valósulhatott meg, mert szakértelemmel és szigorú keretek közt végzik országszerte.

A vadászati jog földtulajdonhoz kötött a törvény szerint, de van minimális területnagyság is. A vadászathoz, lokális szintű vadgazdálkodáshoz legalább 3000 hektár földterület szükséges. Ha a szomszédos földtulajdonosok rendelkeznek ennyivel, és szeretnének vadászni, akkor megtehetik, hogy társaságot alapítva maguk vadásznak a saját és egymás földjein. De a gyakoribb eset az, hogy a földtulajok egyéni vadászokból álló, helyi vadásztársaságnak adják át a vadászati jogot. Haszonbérbe adják, tehát a vadásztársaságok a földtulajdonosoknak évente pénzt fizetnek azért, hogy a földjeiken vadászhassanak. Innentől a társaságok és azok tagjai felelnek az állami tulajdonért, a vadállományért, őket számoltatja el az állam, és a földtulajdonosok is, ugyanis a földeken megtermelt növények épségéért is a vadászok felelnek. Anyagi felelősséggel tartoznak a gazdák felé, ami nem kis kihívás.

A vadászatra jogosultaknak kötelező hivatásos vadászt (régies nevén vadőrt) alkalmazniuk, 3000 hektáronként egyet. A hivatásos vadász felel leginkább a szakmai részért, végzettsége van, évekig ezt tanulta, a főnöke pedig a társaság vezetőin kívül az ún. tájegységi fővadász (ilyenből 52 van az országban tudtommal). A hivatásos vadász dolgozik a legtöbbet, ő eteti télen a vadat, ő építi ki az infrastuktúrát és tartja rendben a vadászterületen, ő szabja meg, hogy trófeás vad vadászatakor mit lehet kilőni és mit nem. A munkájában természetesen a vadásztársaság tagjai is segítik, ún. társadalmi munkát végeznek rendszeresen. Ez a társasági tagsággal járó kötelezettség mindenhol. A hivatásos vadász ezért fizetést kap vadásztársaságtól, ő konkrétan a VT alkalmazottja, de ma már közfeladatot ellátó személynek minősül és különleges jogosultságai vannak. A kilövési kvótában megszabott vad elejtéseket azonban nem ő, vagy legalábbis nem csak ő végzi. Egyedül nem is tudná elvégezni. Azt az ún. sportvadászok végzik, de ez hülye szó, mert a vadászat szenvedély, életmód, hivatás, senki sem sportként tekint rá, csak a jogszabály valahogy meg kell különböztesse a képzett hivatásos vadászt a többi “hétköznapi” vadásztól. A sportvadász pedig éves tagdíjat fizet azért a vadásztársaságnak, hogy tag legyen és ott keretek közt, de bármikor vadászhasson. A vadásztársaságnak ez az egyik bevétele.

A vadásztársaság, mint nonprofit szervezet

További bevételt szerez a társaság a vadhúsból. A kilőtt vad húsát joga van értékesíteni. Értékesítheti a tagjainak is, nem ritka, hogy maguk a vadászok veszik meg, és viszik haza a vadhúst saját fogyasztásra, rokoni, baráti körben szétosztásra. De nagy általánosságban a vadhúst a társaságtól a vadhúsfeldolgozó üzemek veszik meg, ők juttatják el nagyker- és kisker-hálózatokon keresztül a boltok polcaira, éttermekbe, vagy épp külföldi exportra.

Vadhús tehát sosem kerül a kukába, az ember mindent megeszik amit lelő ma is, pont úgy, ahogy régen. Maximum nem az eszi meg aki kilőtte, hanem más.

No és mihez kezd a vadásztársaság ezzel a “sok” pénzzel? Mivel nonprofit szervezet, ezért elkölti. Elmegy a haszonbérleti díjakra, elmegy a kötelezően fizetendő állami vadgazdálkodási alapba, elmegy a hivatásos vadász fizetésére, elmegy a vadásztársaság eszközeinek (lesek, autó, üzemanyag, vadászház és takarmánytároló, szerszámok, stb.) beszerzésére, fenntartására, pótlására, elmegy a takarmányra, amivel télen, vagy akár egész évben etetik a vadállományt, de legfőképpen a földtulajdonosoknál jelentkező ún. vadkár megtérítésére megy el. Ez az egyik legnagyobb összeg, amit a vadásztársaságnak, vagyis a vadászoknak minden évben ki kell fizetniük, ugyanis bár vadkárelhárító vadászatokon kötelességük őrizni a búzát és a kukoricát, de általában még így is milliós, vagy nem ritkán évente többmilliós összeget kell kifizetniük a gazdáknak minden évben, mert a vadállomány ennyi kultúrnövényt elfogyaszt vagy letapos. A vaddisznó is, meg a szarvas is. Az erdő sarjhajtásokkal ugyanez a helyzet. Ha túl sok a vad, nem terem a kukorica és nem tud megújulni az erdő. Ez ilyen egyszerű. Látható tehát, hogy ez valódi gazdálkodás, etetik, óvják a vadat, a kilövésekből pénzt csinálnak, a pénzt pedig visszaforgatják az etetésbe, óvásra, működésre.

Vadásztársasági tagok a több mázsa téli vadtakarmány társadalmi munkában történő górézása és bezsákolása után. A vadőr egész télen ebből fog kihordani az őzeknek, vaddisznóknak, fácánoknak.

Fizetős vadkilövés?

A társaságoknál történetesen nincs anyagi habzsidőzsi, ugyanis a fent említett költségek annyira nagy összegek, hogy általában az eddig megnevezett bevételekből nem is futná arra, hogy kifizessék. Ezért további bevételt kell szereznie a vadásztársaságoknak, amire egyetlen lehetőségük, hogy megállapodnak a tagokkal, hogy a nagyértékű trófeás vad korlátozott számú elejtését eladják, ahelyett, hogy maguk vadásznának ezekre. A tagoknak ez egy kényszerű kompromisszum. Óriási agancsú szarvasbikát, vagy őzbakot “otthon” szinte sosem lőhetnek (van aki egész életében nem jut ilyenhez), viszont vaddisznóra, rókára, borzra, vagy tarvadra egész évben vadászhatnak csupán egy évente befizetett tagdíjért cserébe, ami ismerve a vadkilövési árakat elég jó deal. Ezért is akkora érvágás, amikor például a koronavírus miatt lezárják a határokat, és a vadászati főszezonban nem jöhetnek a fizetős vendégvadászok. Óriási bevételkiesés, amibe a társaság belerokkanhat, pont úgy mint bármelyik más vállalkozó, hiszen bevétel nincs annyi, de a évente jelentkező kiadások nem változnak.

Van olyan társaság, ahol maguk lövik meg a trófeás vadat is, de ott az éves tagdíj elképesztően magas, hiszen nincs más bevétel a kiadások fedezésére. De mivel – mint említettem – a vadászok többségében nemigazán vagyonos emberek, ezért jellemzően inkább kompromisszumot kötnek. Ezzel a társaság is jól jár, mert a fizetős vendégvadászokból stabil bevételük van, és az ún. bérvadászok is, mert nekik is lehetőségük nyílik vadászni tagság nélkül. Egyébként ez is csúnya és degradáló kifejezés. Mi a “fizetős vendégvadászt” használjuk a “bérvadász” szó helyett. Ők ugyanis területes tagsággal nem rendelkező vadászok, akik csak akkor jutnak ki vadászni, ha valahová befizetnek egy vadászatra, vagy valamely területes tag meghívja őket baráti alapon.

Vadkár elhárítás

A tavasztól őszig tartó vadkárelhárításban például aktív közreműködők lehetnek a vendégvadászok, amikor a búza és kukoricaföldeket gyakran egész éjszaka őrizni kell a vaddisznóktól, szarvasoktól. Olyankor minden segítség jól jön, mert nem könnyű feladat. A vad megélne a kukorica nélkül is, de az állatok nem ostobák. Ha tálalva van 30 hektáros táblákban a kaja, akkor nyilván nem fognak küzdeni az erdőben a nehezebben felkutatható táplálékkal, ahogy egyébként tennék. Bevetik magukat a kukoricába és ott is élnek, amíg le nem aratják. Gondoljunk bele, mi lenne, ha mi kolbászerdőben laknánk…? Szóval ne úgy gondoljunk erre, hogy jaj szegény disznónak is ennie kell. Hanem úgy, hogy amit az ember magának megtermel élelmet, azt a vad is előszeretettel fogyasztja, és ez olyan mértéket tud ölteni, amire átlag ember nem is gondolna. Ha ilyen bőséges az élelem, akkor erősödik az állomány, szaporodnak és mégtöbben lesznek, még többet fognak megenni. A gazda, aki ebből él, ebből tartja el a családját és neked, meg nekem termeli meg a gabonát, hogy legyen a boltokban kenyér, liszt, meg napraforgó olaj, szóval ő meg milliós károkat szenved. Illetve szenvedne, de a vadászok kifizetik neki, ha úgy alakul. De attól még a boltban nem lesz több kaja, maximum a gazda maradt a pénzénél. A vadásznak meg elemi érdeke, hogy minél kevesebbet kelljen kifizetnie a gazdának, hiszen a bevétele nem végtelen, ezért veszettül őrzi a mezőgazdasági növényeket évközben, és próbálja kordában tartani az azt károsító vadállományt.

Nem lövünk le mindent, ami mozog

A másik tévhit, hogy a vadászok minél többet akarnak lőni, és lőnek mindent ami mozog. Ez nagyon nem így van. Mindamellett, hogy minden vadász szeretne minél sikeresebb lenni, mégsem lőnek le mindent. Egyrészt a siker nem annyira abban mérendő, hogy ki hány vadat lőtt, másrészt központilag, államilag, vadbiológusok és más szakemberek közreműködésével határozzák meg az egyes vadásztársaságoknak, hogy miből mennyit lehet, vagy épp kell kilőni. A ragadozók és dúvadak esetében mint a róka, borz, aranysakál, szarka, szajkó, szürkevarjú, tehát amik túlszaporodás esetén jelentősen károsítják a hasznos vadállományt és akár a védett állatokat is, minimum kvótát szabnak meg. Amelyik vadászatra jogosult nem teljesíti a minimum kilövést, azt előbb-utóbb megbüntetik. A hasznos vadfajokból pedig maximum kvótát szabnak meg. Ezt annyira komolyan veszik, hogy a maximum kvótát nem csak vadfajonként, de ivaronként és élekorban is lebontják. X számú fiatal, X számú középkorú és X számú érett szarvasbikát, X számú tehenet és X számú borjút lehet egy évben elejteni, ugyanez őzzel, dámmal, muflonnal és vaddisznóval, fácánnal és nyúllal. Természetesen az is megszabott, hogy melyik fiatal, vagy középkorú, vagy érett szarvasbikát vagy őzbakot lehet kilőni. Érettek azok amelyek ún. kulminálnak, vagyis testi fejlettségük csúcsán, erejük teljében vannak, és a következő évtől hanyatlásnak indulnak. Itt a legmagasabb a vadászati értékük. Érett kategóriába tartoznak az öreg bikák és bakok is, melyek a kulmináción túl vannak. Ezen kívül az ún. selejteket, ami elég csúnya, régről ránk maradt szakzsargon, de lényegében a rendellenes, állományba nem való egyedeket jelenti, melyek rontanák az állomány genetikáját, vagy akár olyan agancsot viselnek, amivel veszélyeztetik a többi fajtársat (ún. gyilkos). Mert a jó vadgazda ugye a tökéletességre törekszik. Túllépni a számokat nem lehet, ha pedig rendre kevesebbet lőnek adott évben, akkor a következő évben kevesebb kilövést kapnak. A kvótát a vadásztársaságok hivatásos vadászai által végzett vadállomány-becslések, és az előző évi kilövésszámok alapján állapítják meg, mint említettem szakemberek. Ebben nem igazán lehet csalni, hiszen a “túloldalon” sem hülyék ülnek. A kilövési számokat pedig természetesen úgy határozzák meg, hogy az a vadállományt minőségében ne károsítsa, fenntartható legyen, és meg tudjon újulni évről évre.

Etetőnél történő vadászat

Az ún. szórós vadászat jellemzően a téli időszak vadászati módja, amikor a vad a learatott mezőgazdasági táblákból visszavonul az erdőkbe, sűrűkbe. Ilyenkor ugye a vadászok etetik is őket, de vadásszák is őket. Tény, hogy a szórós vadászat a legkevesebb kihívással kecsegtető vadászati mód, hiszen a vadász kiül a kaja mellé, a vad meg odajön enni. Persze ez sem ennyire egyszerű, a vaddisznóknak például komoly stratégiáik vannak arra, hogyan lehet a vadászt a szórónál kijátszani. De ettől függetlenül nem is tartják a szórós vadászatot akkora becsben, mint mondjuk a vadkárelhárításon türelmesen kivárt, vagy épp üzekedéskor ügyességet és gyakorlatot igénylő, hívással történő vadászaton elejtett vad vadászatát. De például a vaddisznók szórón történő vadászata elengedhetetlen, máskülönben nem lehetne kordában tartani az állományukat. Fontos tudni egyébként, hogy éjszaka, lámpával csak vaddisznóra és csak ragadozóra lehet vadászni. A többi vadat csak lővilágnál lehet lőni, és nyilván vadászati idények vannak, sok vadfajt egész évben csak pár hónapig lehet vadászni, a többiben nem szabad (és nem is szokták, ezt kihangsúlyoznám. A vadászok döntő többsége törvénytisztelő és szabálykövető ember, bár hülyék itt is vannak, ahogy minden máshol is.).

Az eszközökről

Tény, hogy a mai vadász modern fegyverrel és eszköztárral rendelkezik. Állandó vita is van közöttünk évtizedek óta, hogy mi az ami még etikus és elfogadott, ami nem csökkenti a vad esélyeit a modern emberrel szemben túlságosan. A vadnak rendkívül fejlett érzékszervei és ösztönei vannak, így ne gondoljuk, hogy egy messze lövő puskával olyan nagyon könnyű lenne őket elejteni. A vad bármikor észreveheti a vadászt, kiszagolhatja, vagy épp nem áll meg, vagy nem lőtávolságon jön ki. 100 méter soknak tűnik, de a valóságban az még bőven a legtöbb vad látó- és szaglóhatárán belül van. A 300-400 méter már nem, de azt Magyarországon nem is nagyon erőltetik. Nem etikus. Futó vadra csak vaddisznóhajtáson szabad lőni, röviden szólva. Ezen kívül jól is kell tudni lőni. Átlag ember el se tudja képzelni mennyi hibázás (mellélövés) van nap mint nap kint az éjszakában. 😀 Nem véletlen, hogy a 150-200 méter feletti lövést kevesen vállalják be. Összességében azonban a mai modern eszközök használata elsősorban arról kell szóljon, hogy a lövést biztonságosan adja le a vadász, és a találat a vad szenvedésmentes és lehető legrövidebb kimúlását okozza. Sebzés esetén az a szokás, hogy addig mennek utána a vadnak – lehetőleg vérebbel -, amíg meg nem találják, és meg nem váltják a szenvedésétől. Ez minden vadász kutya kötelessége, hogy stílszerűen fogalmazzak. Vannak vadászok, akik a nagyobb élmény és kihívás érdekében szándékosan nehezítik a dolgukat, és például íjjal vadásznak. Bár ezek is modern eszközök ma már, de a lőtáv ma sem nagyobb 20-30 méternél.

Nem fogyott el az összes vad és erdő az országból

A fent említett kilövési tervek minden évben annyira óvatosak, hogy mára a szarvas- és a vaddisznóállomány is brutálisan elszaporodott. Sokan azt gondolják, hogy a vadászok mindent lelőttek már, és nem maradt vad, de igazából senki nem tudja, ezt honnan veszik az emberek. Őz mindig is volt, most is sok van, őz-nagyhatalom voltunk mindig is. Ma pedig már olyan helyeken is van gímszarvas, ahol 20 évvel ezelőtt soha nem járt. Ott, ahol mindig is élt, ott meg többszázas, vagy ezres csapatok (rudlik) élnek jelenleg. Látjuk a drónvideókon, autókból felvett fedélzeti kamerákon, ahogy vonulnak át a közúton, mennek át a vetésen százával. Körülbelül tízszerese a szarvasállomány ma az 50-60 évvel ezelőttinek. Ellenben a vadállományunk olyan minőségű, hogy az világszerte híres a mai napig, nem véletlen jár hozzánk annyi külföldi vendégvadász minden évben, és hagy itt milliárdokat országos szinten turizmusostól, szolgáltatásostól. A vaddisznóval ugyanez a helyzet. Azok is annyian vannak, hogy már feszegetik az ember alkotta határokat a városok szélein, illetve beette közéjük magát az afrikai sertéspestis és tizedeli a vaddisznóállományt. Egyébként is jött volna valószínűleg, de nyilván azért is tud ennyire terjedni a vírus, mert nagyon sok a vaddisznó.

Szóval a vadászok nem hogy mindent lelőnek, hanem épphogy túl keveset lőnek, mert annyira akarnak vigyázni a hazai vadállományra.

Amikor a sertéspestis miatt az az “ukáz” jön fentről, hogy lőni kell a disznót, ahogy csak bírják, megemelik a kvótákat országszerte 50-100%-kal, akkor az egyszerű, etikus vadász, aki világ életében úgy szocializálódott, cseperedett vadásszá, hogy a malacos kocát soha nem bántotta, nem fog megváltozni, és továbbra sem lesz szíve lelőni. Pedig megtehetné. Inkább megvárja az őszt, amikorra a malacok felcseperednek és önállóan is megélnek. Mert ez mindig is így működött.

Persze nem mindenki ilyen. A vadászok közt is vannak gyarlók, vannak mértéktelenek, de ez emberi hiba, és nem a vadászat hibája. Az, hogy a vadgazdálkodás időnként nem úgy sikerül, ahogy jó lenne, az is rossz szakmai döntések eredménye, és nem összességében a vadászat hibája, vagy létjogosultságának, pontosabban annak hiányának záloga. A vadászok is hibáznak, pont mint az átlagemberek, vagy a cégvezetők, vagy a politikusok. Mégsem kérdőjelezi meg senki az adott cég, vagy kormány jelentőségét, csak elvárják, hogy korrigálják a hibákat, vagy ha olyan nagyok a hibák, akkor lemondjatják a vezetést, és újakat hívnak.

Forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár (ova.info.hu)

Ami az erdőket illeti, ott is szokás mondani, hogy az ember elvette az életterét az állatoknak. Ez igaz is, meg nem is. Igaz, mert egyre több ember van a Földön, és muszáj mit enniük és hol lakniuk. De azt is tudni kell, hogy az európai őserdőket már a középkorban kivágták, ezért tehát nem a ma embere a felelős. A ma embere épphogy visszatelepít. Az elmúlt évszázadban Magyarországon megduplázták az erdőterületeket (1800-as évek elején kb. 2,7 millió hektár, 1920-as években kb. 1.1 millió hektár, 2010-es évek végén újra több mint 2 millió hektár), és még ma is tart ez a folyamat. Őshonos fajokkal. Persze a klímaváltozás azért nehezíti az őshonos fajok megmaradását. A vadásztársaságok – ha anyagilag megtehetik – gyakran ún. vadföldeket működtetnek, amit a vad számára értékes takarmánynövényekkel ültetnek be, mely egyben táplálékforrás és búvóhely. A vadföldeken nem is vadásznak, az a vadé, hogy ott egyen és éljen nyugalomban, ne az embereknek ültetett kukoricában.

Az egész tehát nem az ölésről szól

A puska, és az ölés nyilvánvalóan velejárója az egésznek, de a vadászok nem az ölésért, pláne nem a kedvtelésből történő ölésért vadásznak. Ha csak az ölés lenne a lényeg, akkor máshol is kiélnék, vadász lenne ott az összes disznóvágáson, és vadászok dolgoznának a vágóhidakon, hogy kiélhessék az ölési hajlamaikat. De ilyen nem létezik. A vadász a természet szeretete miatt vadászik, azért mert ott érzi, hogy része a nagy egésznek. Mert a természet megismerése örök életen át tartó folyamat. Azért mert a vadászat igazi kaland, ugyanis a vadat – dacára a mai modern eszközöknek, melyeket egyébként korlátoznak – még mindig nem olyan könnyű becserkészni és elejteni. Egy-egy különlegesebb, ritkább példányt (értsd nagy, vagy különleges trófeájú szarvasfélét, vagy hatalmas méretű remete vadkant) még nehezebb puskavégre keríteni. Egy-egy ilyen elejtésben vagy a szerencse játszik szerepet, akkor az azért izgalmas, vagy épp hetek, hónapok vagy akár évek munkája, erőfeszítése van benne, az meg azért izgalmas. Nemritkán mindkettő játszik, az még izgalmasabb. A vadász ezt az utat élvezi, ezzel áll függőségi viszonyban kvázi, és mindezt a békés, megnyugtató természetben teheti, ami kiszakítja a mai modern hétköznapokból, ami különösen áldott velejárója a vadászatnak. A vadász imádja az erdőt, a mezőt, a madárdalt, a napkeltét. Ez nyugtatja meg, ez szakítja ki a hétköznapi darálóból. Kint az ember egy csapásra elfelejt minden hétköznapi gondot, és csak a természet van. A vadászat egy népszerű válfaja a kutyával vadászat, ami még különlegesebb módja annak, hogy milyen az amikor az ember a természetben összedolgozik egy állattal. Az egy varázslat!

Addig amíg a vadász elejt egy vadat, 100 másikat enged el lövés nélkül. Akár még egyébként lőhetőt is. Ha hosszas utánajárás, leselkedés után már tudja, hol és mikor jár a remetekan éjszaka, akkor nem fogja meglőni az idő előtt érkező rókát, vagy borzot, csak azért mert lehetne lőni, mert akkor aznap a fegyverdörej és a mocorgás miatt a remetekant már biztosan nem látja meg. Vagy akár soha többet nem látja azon a vidéken. A legtöbb vadász évente csak pár vadat lő, és annak nagyon örül, hogy sikerült.

És bármilyen meglepő, a vadász tiszteli és kicsit azért sajnálja is a lelőtt vadat. Emiatt a magyar hagyományok szerint ravatalt, ún. terítéket is készít, utolsó falatot helyez a szájába, jobb helyen még a kürtöt is megfújják az elejtett vad tiszteletére. A fotót megőrzi, a trófeát felteszi a falra, ami élete végéig emlékezteti a kalandra. Tudom, hogy sokan ezt bohóckodásnak tartják, de ez velünk élő, egyébként csodaszép hagyomány, és a vadászat tele van ilyen évszázados hagyományokkal. Ezért is szeretik sokan. A vadászat becsületre és tiszteletre, mértéktartásra nevel, amire a ma emberének igen nagy szüksége van. Ezért is vadásznak a vadászok, mert többnyire egy pozitív, nevelő jellegű közösségbe kerülnek, ami az összetartozást erősíti, és a fiatalokat jóra neveli. Sajnos azonban egyre kevesebb fiatalt érdekel már ez, ami köszönhető a modern kornak és a digitális világnak. A vadászati közösséget emiatt megbecsülni kellene, mint a hagyományos értékek egyik utolsó bástyáját, nem pedig elítélni.

A fentiekből tehát látható, hogy a vadászat egyrészt szükségszerű több okból kifolyólag, másrészt egy igen élvezetes, hasznos, fizikailag és mentálisan is egészséges időtöltés. A vadász egy nagy és jelentőségteljes rendszer része. Nem csak a sokak által megbecsült hivatásos vadászok, hanem a hétköznapi, kedvtelésből vadászók is. Sőt, ők alkotják az egész rendszer gerincét. Kár lenne annyival elintézni, hogy hobbiból ölnek, mert ez nagyon nem így van, és a vadászatban az ölésen túl sokkal, de sokkal több van.

ÍRTA

Nem csak vadász és blogger, de fotós is...

Facebook

EZ IS ÉRDEKELHET

Tudtad-e?

Nem szép dolog, talán tagadjuk is, de ide a rozsdás bökőt, hogy a legtöbb vadász nyomkodja néha a telefonját a lesen. Csak hát világít...

Tudtad-e?

Itt dámbika idénye, a barcogás. Ennek örömére összeszedtem néhány érdekességet e különleges vadfajunkról, amiket talán még nem tudtál. Az információkban a sokat emlegetett Ambrózy...

Tudtad-e?

Elindult ugyan a szarvasbőgés, de mint tudjuk ez azért nem mindenkit érint a magyar vadászok táborában. Vadkacsára vadászni azonban nagyon sokan szeretnek, nem csak...

Videók

Erdő-szóró, nyílt terep, vegyes terep. Sokat emlegetem a tesztekben a fenti fogalmakat, ebben a videóban pedig drónos felvételekkel illusztrálom, hogy miről is beszélek ilyenkor,...