Több felmérés is bizonyítja, hogy a közösségi médiában fellelhető utálkozás bizony csalóka, valójában a vadászat megítélése Magyarországon kifejezetten jó.

Az OMVV által megrendelt, tavaly ősszel készült, reprezentatív közvéleménykutatás, továbbá egy 2019-ben készült szakdolgozat elemzése is arra jutott, hogy Magyarországon a vadászat közmegítélése kifejezetten jó. A TÁRKI kutatása reprezentatív volt, ami azt jelenti, hogy a mintavételnél ügyeltek arra, hogy a megkérdezettek közt megfelelő arányban legyenek városiak és községben lakók, férfiak és nők, alacsonyabb és magasabb végzettségűek, illetve idősek és fiatalok, hiszen e tényezők befolyással vannak az eredményre. Így, hogy a felmérésben résztvevő 1000 főből minden réteg képviseltette magát a megfelelő arányban (és súlyozták őket az országos átlaghoz képest), a levont következtetés reprezentatívnak minősül, ami azt jelenti, hogy kivetíthető az ország teljes lakosságára.

A kutatás eredménye azt hozta ki, hogy

a válaszadók közül elenyésző volt azok aránya, akik szerint a vadászat kegyetlenség, az agresszió kiélésnek eszköze, állatok értelmetlen leölése.

Egy picivel vannak többen azok, akik szerint a vadászat státuszszimbólum, úri passzió, vagy sport. A döntő többség azonban azon a vélekedésen van, hogy a vadászat tervszerű vadállomány fenntartás, aktív természetvédelem, továbbá egyszerre hivatás, munka, kikapcsolódás és szabadidős tevékenység.

Forrás: OMVV/TÁRKI

A válaszadók mindezt olyan körülmények közt nyilatkozzák, hogy 98,2%-uk nem vadászik, és közel 80%-nak nincs is olyan ismerőse, aki szokott vadászni. 67,4%-nak eleve nincs is személyes tapasztalata a vadászattal, vagy vadászokkal kapcsolatban. Akinek volt, annak kb. 10%-ban volt negatív tapasztalata, a nagy többségnek semleges. A megkérdezett személyek legtöbben a TV-ből tájékozódnak, hallanak a vadászatról, vadgazdálkodásról, de 2004 óta (a legutóbbi felmérés óta) ez csökkenő tendenciát mutat, az internet pedig nagyot ugrott ebben (de még mindig csak kb 10% az, aki az internetről hall a vadászatról, vadgazdálkodásról).

Érdekesség, hogy az emberek nagy többsége azt tudja, hogy a vadászatot törvény szabályozza, de azzal nagyon kevesen vannak tisztában, hogy a vadgazdálkodás Magyarországon önfenntartó, profitábilis, de non-profit, tehát a bevételeket visszaforgatják a vadgazdálkodásba.

További érdekesség, hogy az ország fele Bodrogi Gyuláról tudja, hogy vadászik, 42 százalék Koncz Gáborról, de Hofi, Haumann Péter, Kemény Dénes, Igaly Diána és Farkas Bertalan már 30% alatt vannak. Ám ahogy ezt megtudták a kérdezettek, bőven 90% fölött volt azok aránya, akik szemében ez semmit nem változtatott a fent említett művészek, ismert személyek megítélésében.

Hát van még kérdés? 😀

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene a magyar vadászoknak továbbra is különösen ügyelnie arra, hogy ne adjanak támadási felületet a vadászellenes csoportoknak. Továbbra is dolgozzunk azon, hogy a vadászat megítélése a társadalomban ne csorbuljon! Mert nem csak mi látjuk úgy a közösségi médiában, hogy gáz van, hanem a vadászatot alapvetően elfogadók is hamis, torz képet észlelnek. A hangos kissebbségnek pedig nagy ereje lehet, ezt ne felejdük!

Egy nagy hibája biztosan van a közösségi médiának: mindig az elégedetlenek a leghangosabbak. Ez pedig megtévesztő lehet, mert azt gondolná az ember, hogy mindenki elégedetlen, mert mindenhol csak a panaszkodást és az utálkozást olvasni. Közben meg nem is sejtjük, hogy amit látunk, az csak a jéghegy csúcsa, de van egy óriási tömeg, akivel semmi gond nincs, csak ők hallgatnak. Ők nem láthatók. Talán azért, mert nem érdekli őket a dolog, talán azért, mert nem akarnak nyíltan konfrontálódni a hangos, és gyakran arrogáns kisebbséggel. Talán azért, mert nem értenek hozzá, és ezt tudják magukról, az arrogáns kisebbség meg úgy tesz, mintha értene hozzá, és ezért nem vitáznak velük. Mi akik tényleg értünk hozzá, mi meg sokszor leállunk vitázni egy olyan közeggel, aki azt hiszi, hogy ért hozzá. Értitek…? 😀

Ide kattintva megtekinthetitek a felmérés összefoglaló prezentációját. Nagyon érdekes!