Az éjjellátó keresőtávcsőként használva 2017. óta legális, az ugyanilyen céltávcső pedig tiltott, utóbbi olyannyira, hogy a vadászat során (beírástól kiírásig) a puszta birtoklása is büntetendő. De mi a helyzet az előtétekkel? Ennek próbáltunk utánajárni.
Az éjjellátó/hőkamera előtétek többnyire 1x nagyítású, monokuláris keresőként használható eszközök, ám az okulárjukat levéve egy adapterrel felhelyezhetők egy hagyományos távcsőre is. Akár keresőre, akár céltávcsőre.
Mondják páran, hogy emiatt “kiskapunak” számítanak.
Az egy másik kérdés, hogy a gyakran hangoztatott vadászetikába ezek mennyire férnek bele, ha már a kereső jellegű eszközök is kiverik sokaknál a biztosítékot, de most nem ezzel a résszel szeretnék foglalkozni, hanem azzal, hogy valóban “kiskapunak” számítanak-e, és mint ilyen, használhatók-e legálisan vadászaton Magyarország területén?
A kérdés leginkább azért merült fel bennem – azon túl hogy a neten ipari mennyiségben adják-veszik a vadásztársak ezeket az eszközöket, és kizárt dolognak tartom, hogy mindenki külföldön használja őket -, mert találtam a neten Prof. Dr. Gál István László (PTE ÁJK Büntetőjogi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanár, és ügyvéd) tollából egy cikket, melyben a titulusa alapján úgy gondolom megbízható információforrásnak tekinthető szakember azt taglalja, hogy az éjjellátó és hőkamera előtétek nem számítanak célzóeszköznek, mert nincs bennük beépített szálkereszt, önmagukban használhatók egyszemes keresőként is. Ha meg nem célzóeszközök, úgy nem tiltott a vadászaton való birtoklásuk és használatuk, mert – konyhanyelven szólva – a büntetőjog lényegében úgy működik, hogy ami nincs kifejezetten tiltva az legális, abból kiindulva, hogy a büntetőjogban a jogértelmezés nem lehet semmilyen mértékben kiterjesztő.*
Az érvelés logikusnak tűnik, de azért az ügyben megkerestem az Országos Magyar Vadászkamarát és az Országos Magyar Vadászati Védegyletet is azzal, hogy foglaljanak állást a kérdésben. Mégiscsak első kézből lenne jó az információ, és nem találgatásokra és szakmai eszmefuttatásokra kellene hagyatkozni egy ilyen fajsúlyú kérdésben. A Kamarától mindezidáig nem jött válasz, a Védegylettől viszont személyesen Pechtol János úr válaszolt, de csak annyit, hogy ők ebben sajnos nem tudnak állást foglalni, javasolja, hogy az Agrárminisztérium jogszabályokat előkészítő főosztályát keressem meg, hiszen ők fogalmazták meg a vonatkozó jogszabályokat és végrehajtási rendeleteket annak idején, ők bizonyára meg tudják válaszolni a kérdésemet.
Némi kutatómunka után találtam az Agrárminisztérium Jogalkotási Főosztályához elérhetőséget, így írtam nekik. Kicsit megkésve, de nagy meglepetésemre jött is válasz (amit ezúton is köszönök 65ezer vadásztársam nevében!), mely meglehetősen terjedelmes, ezért nem közölném le az egészet. A lényeget kiemelve a minisztériumtól (pontosabban annak Jogalkotási Főosztályának vezetőjétől) az alábbi információ érkezett, ezt szó szerint idézném:
“Álláspontom szerint, ha a megkeresésében említett, hőkamerás vagy éjjellátó – egyébként szálkereszt nélküli egyszemes keresőként használatos – eszköz felhelyezése megtörténik a vadászlőfegyverre abból a célból, hogy az a pontosabb lövés leadását tegye lehetővé sötétben, ezáltal ezen eszköz „célzóeszközzé” válik. A felhelyezett „előtét” a hagyományos céltávcsővel ugyanis kompakt egységet képezve már egy (elektronikus) képátalakító tulajdonsággal rendelkező, éjszakai lövésre alkalmas „célzóeszközt” fog eredményezni.”
(FONTOS! A fentiek esetében meg kell jegyeznem, hogy a minisztériumi levélben felhívták a figyelmemet arra, hogy ők jogszabály-előkészítésért felelősek, nincs hatáskörük állásfoglalás, jogértelmezés vagy szakvélemény megállapítására, így a fenti “álláspont” nem használható fel jogvitában, nem lehet hivatkozási alap, és nem fogható fel jogi tanácsadásként! A jogértelmezés a jogalkalmazó mindenkori feladata!)
A fentebb említett jogi tanszékvezetői vélemény (mely inkább jogalkalmazói oldalról közelít), és az Agrárminisztérium Jogalkotási Főosztályának vezetőjétől származó álláspont alapján véleményem szerint arra lehet következtetni, hogy az éjjellátó/hőkamera előtét használata Magyarországon nem egyértelműen rendezett. Ellentétben Ausztriával vagy Németországgal, ahol külön kitér rá a szabályozás, míg Magyarországon ezt az eszközt valamilyen ok folytán elfelejtették belevenni a szabályozásba.
Ebből fakadóan az előtétek nem “kiskapuk”, bár a vadászaton való birtoklásuk önmagában úgy tűnik nem ütközik jogszabályba, hiszen önmagukban nem minősülnek célzóeszköznek, okulárral keresőként vagy adapterrel keresőtávcsőre szerelve használatuk pedig nem tilos, de céltávcsőre felszerelve őket már nagy valószínűséggel jogszabályt sértünk, hiszen a céltávcsővel együtt használva, “kompakt egységet képezve” tiltott vadászati eszköznek minősülnek. Az egyedi esetek elbírálásáért – mint kiderült – a jogalkalmazó a felelős, ami legjobb tudásom szerint a mindenkori bíróság, amennyiben ügy lesz abból, ha valakit rajtakapnak, amint célzóeszközként használja az előtétet. A bíróság fog tehát dönteni arról – a rendelkezésre álló bizonyítékok és körülmények alapján -, hogy feltételezhetően milyen minőségben volt a vádsznál, vagy milyen módon használta az éjjellátó/hőkamera előtétet, és ennek megfelelően döntenek a sorsáról.
Ezzel tehát ott tartunk mint pár éve, amikor az éjjellátó céltávcsöveknek még csak a használata volt tiltott, a vadászaton való birtoklásuk nem, ezért a szabályszegők kb csak lövés előtt rakták fel a puskára. Ettől még persze bűncselekményt követtek el, csak épp ellenőrizhetetlen módon. Az éjjellátó céltávcsővel ezt – a puszta birtoklás tiltása miatt – már nem lehet eljátszani, de az előtét jogszabályból való kihagyása miatt most ugyanúgy működhet sajnos: céltávcsőre rakni elvileg tilos ugyan, de az ilyetén való használata meglehetősen nehézkesen ellenőrizhető. De ettől még jó eséllyel orvadászatnak, ebből fakadóan bűncselekménynek minősül a magyar tövények szerint!
———————————–
*Prof. Dr. Gál István László: “Nem minden elektronikus optikai eszköz alkalmas éjszakai lövésre, és nyilván nem is mindegyik célzóeszköz. De a kérdésre nem lehet úgy sem válaszolni, hogy a józan ész alapján úgyis mindenki tudja, melyikkel lehet lőni, melyikkel nem. Mivel büntetőjogi felelősség múlhat a válaszon, az in dubio pro reo évszázados büntetőjogi elvének figyelembe vételével az értelmezés nem lehet semmilyen mértékben kiterjesztő. Vagyis: a tágabb kategória, az elektronikus optikai eszköz magában foglalja az összes éjjellátót, hőkamerát, de akár még az olyan hagyományos céltávcsöveket is, amelyek piros ponttal, világítóponttal rendelkeznek. A Vadászati törvény vonatkozó rendelkezése szerinti tiltott vadászati eszközök azonban ezek közül kizárólag az„elektronikus képnagyítóból vagy képátalakítóból álló, éjszakai lövésre alkalmas célzóeszközök”. Ezt értelmezve az in dubio pro reo elvének megfelelően csak olyan eszközök tartoznak ide, amelyek kifejezetten célzóeszközök, nem pedig célzásra is alkalmas eszközök. Kizárható tehát a binokuláris távcsövek mellett a nappali távcső elé vagy mögé is illeszthető elektronikus optikai eszköz, azaz a monokuláris éjjellátó keresőtávcső vagy hőkamera is. Ezek ugyanis nem célzóeszközök. Gyakorlatilag a beépített szálkeresztes éjjellátó vagy hőképalkotó, kifejezetten céltávcsőnek gyártott eszközök tartoznak ebbe a kategóriába, más eszköz nem.”
